2008. augusztus 31., vasárnap

Egy vers Jász Attila Angyalfogó c. kötetéből

dENEVÉRdal

Egy kíváncsi denevér
neve az, hogy Elemér.
Egyszer, nemrég, Elemér
elugrott egy elemér’.

Zseblámpáját kattintotta,
nem látta még világosba’
a helyet, ahol lakott.
Nézett hát egy nagyot.

Világos lett a fa odvában,
s szörnyülködött egyfolytában.
E rengeteg denevér,
ily kis lukba belefér?!

Elköltözött Elemér,
s nem ment többet elemér'.

Karinthy és a Micimakó


"Tyű, mondtam magamban, ez az én emberem. Hiszen ez az állatokat s még hozzá nem is igaziakat, csak játékállatokat, vagyis tárgyakat úgy látja és szólaltatja meg, ahogy titokban jómagam szoktam (csak nem merem mindig bevallani), hogy bennük van az ember, sőt sokkal őszintébben és igazabban bújkál bennük, mint ahogy a valódi nyilatkozik meg, különösen, ha az illető felnőtt, tehát nagyképű és fontoskodó. Ugylátszik megtaláltam azt az embert, aki velem együtt megértené Cini fiamat, aki 5 éves korában könnyes szemmel állt meg a kirakat előtt egy letört lábú baba előtt és azt mondta „sze-e-egény" s hiába oktattam őt, fontoskodó felnőtt létemre (mentségemre legyen mondva, minden meggyőződés nélkül) hogy egy holt tárgyat nem lehet sajnálni, mert az nem érez és nem szenved. "


2008. augusztus 21., csütörtök

Minden napra egy pingvin

Egy klagenfurti könyvesboltban jöttek szembe velem a pingvinek. Nem tudtam kikerülni őket, olyan kedvesen néztek rám, szerettek volna hazajönni velem. De, nem! Ezt a mesét én már olvastam valahol ("tegnap állatkerteben voltunk, ma moziba megyünk..."), nem jó ómen pingvint befogadni, mert csőstül jön a veszedelem. Így hát szomorú szívvel elnézést kértem a vándoroktól, visszatuszkoltam őket a ládába, és postáztam Madagaszkárra a különítményt.

Akinek a Pingvinek vándorlása után eszébe jutott, hogy milyen édes is lenne 1-2 ilyen állatka a frigóba, ajánlom szíves figyelmébe Jean-Luc Fromental (Szerző), Joëlle Jolivet (Illusztrátor) 365 pingvin című könyvét. Zseniális! Szerintem... Az illusztráció egyszerű, mint egy bartoserika, sablon pingvinek töméntelen mennyiségben, mégis jópofák. A borítón szinte ijesztő, ahogy nyomakodnak kaján vigyorral az arcukon. A család is, mintha papírból lenne kivágva: szögletesek, együgyűek, cukipofák (főleg apu a szarukeretes szemüveggel). A történet bájosan egyszerű: a postás minden nap beállít egy csomaggal, amiből egy pingvin mászik elő: "Én vagyok az 1, 2 stb. számú, etess meg!" 1-2 még oké, de mihez kezdjenek egy (két, há...) rakással?! Itt kezdődik a móka-kacagás: hová lehet elspajzolni ennyi állatkát? Megnyugtatok mindenkit: a szarukeretes és családja mindenre fel van készülve, leleményesek, mint Odüsszeusz, felülkerekednek a pingvinek áramlásán. És, amikor már úgy tűnik, hogy minden rendben, csenget a postás és egy még nagyobb dobozt hoz!



Ajánlom számolni tanuló gyerekeknek, gonoszmentes mesekönyvre vágyó kismamáknak, nagy hasznot remélő könyvkiadóknak. Ja, mert magyarul egyelőre még nem kapható. Úgyhogy irány Klagenfurt, vagy Bécs, vagy Parndorf...

Pompor Zoltán

Népmese Napja 2008


"Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!

Jelentkezési lehetőség részvételre illetve előadásra:



A Népmese Napjának 2008-as központi rendezvényét Tokajban szervezzük meg szeptember 26-27-én, de az előző évek nagysikerű megmozdulásaihoz hasonlóan idén is szeretnénk országossá bővíteni a programokat. Kérjük a könyvtárosokat, óvónőket, pedagógusokat és a mesével foglalkozó szakembereket, valamint a meseszerető gyerekeket és felnőtteket, hogy Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án vagy az azt megelőző hétvégén megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Elevenítsék fel a mesemondás ősi művészetét, hallgassák meg egymás legkedvesebb meséit, emlékezzenek meg mesemondóinkról, mesegyűjtőinkről, és a mesékbe szőtt bölcsesség máig érvényes üzeneteiről, arról a mindennapjainkban is használható tudásról, ami minden népmese sajátja. Kérjük az intézmények vezetőit, tegyék lehetővé, hogy ezen a napon minden gyerek legalább egy népmesét tarisznyájába (iskolatáskájába) tehessen, okulásul, vigasztalásul vagy egyszerűen csak örömforrásként, hiszen egy megfelelő pillanatban megkapott mese olykor egész életünkre kihathat."


Forrás: www.hunra.hu