Vámpírok, nappal, könyvesboltban

Kezdetben volt a sötétség és Drakula grófja. A vámpírok koporsóban aludtak, gonoszok voltak és szűz lányok vérét kívánták. Sokáig éltek (de nem voltak elpusztíthatatlanok), emberből formálták egymást, hogy örökké fiatalok maradjanak és uralják a világot. Vadászni rájuk dicsőség volt, elpusztítani őket, embert próbáló feladat. Féltek a kereszttől és a fokhagymától, rettegtek a napfénytől és a kihegyezett karótól. A humanitás csirája sem lakozott a gonosznak eladott lelkükben.

Aztán minden megváltozott – a vámpírok idővel egyre szelídebbé, esendőbbé, gyarlóbbá (emberibbé?) váltak. Már nem kedvelték a koporsót, a kereszttől sem ijedeztek, a fokhagymát pirítósra kenték, pezsgővel és kaviárral fogyasztották. A gyilkolástól is iszonyodtak, szívesebben ittak kávét, mint vért. Már nappal is kimerészkedtek az utcára, éjszakáikat pedig önműveléssel, tanulással töltötték, hogy – emberi lépték szerint – végtelennek tűnő életüket az emberiség javára fordítsák. Emberi vágyaik támadtak: a vér helyett családra, szerelemre, megértésre, elfogadásra éheztek.

Folytatás a KönyvHét honlapján.