Mesekalauz

Októberi újdonságok - képeskönyvek

2011-11-05T13:30:00.004+01:00

Csak olyat, amit megvennék magamnak, vagy ajándékba másoknak. Vagy kikölcsönözném könyvtárból. Nem sorrend, mind jó.

Előljáróban egy kis szakirodalom

Családi mesék (Hanna ajánlója a Pagony blogban)

Méltatlanul elfeledett hercegnők (Nikitől a Meseutcán)

Könyvespolc - őszi újdonságok (Eszter gyűjtése a könyvmutatványosoknál)

Monfils, Nadine - Dubois, Claude K.

Nem szeretem a puszikat

General Press Kiadó

Török Szilvi
Mesterfa
Pozsonyi Pagony

Horse, Harry

Kisnyuszi testvérkéje
General Press Kiadó

Nevenincs és sosemvolt hercegnők
Lechermeier, Philippe
Scolar Kiadó

Frankel, Alona

Elefántkönyv - Kiselefánt születik
Pozsonyi Pagony

Schamp, Tom

Ottó a hóban
Csimota Könyvkiadó

Kunnas, Mauri

Kut ya egy Kalevala

Cartaphilus Könyvkiadó

Schmachtl, Andreas H.

Alma Magdi - Olyan jó, hogy vagy nekem!
General Press Kiadó

Bátky András

Morci
General Press Kiadó

Mesés nyelv-iskola

2011-10-11T09:09:00.003+02:00

Varga Katalin polcnyi hosszúságú életművéből nem a két legolvasottabb, legtöbb példányban kiadott fél évszázados klasszikus, a Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa Mosodája volt iskoláskori kedvencem, hanem egy kevésbé ismert könyv, az Én, Te, Ő, amely Pitt és Patt, a bohócikrek és oroszlánjaik izgalmas kalandjairól szólt – a szófajok szigetein.

A gyermekirodalom klasszikusait sokszor éri az a vád, hogy szerzőjük szándékosan szeretne valamit tanítani a „kis olvasónak”, nem partnerként kezeli, nem leguggol hozzá, hanem a magasból szónokol, önti a fejébe a tudást. Akár a Gőgös Gúnárt, akár Mosó Masát, akár az Én, Te, Ő-t nézzük, beigazolódni látszik ez a félelem: a lebilincselő olvasmányok mögött vaskos pedagógiai szándék rejtőzik. Varga Katalin valamit nagyon meg akar tanítani a gyerekeknek. De baj-e ez?

Az először 1962-ben kiadott Gőgös Gúnár Gedeon az elmúlt évtizedekben minden iskolásnak kimondva kimondatlanul kötelező olvasmánya volt. Összesen 42 kiadást ért meg, a 2,5 millió eladott példányszám azt is jelzi, hogy gyakorlatilag minden magyar háztartásban volt/van belőle egy példány. A hat évvel később megjelent Mosó Masa Mosodája azonnal (narancsszínű) párja lett a (zöld) Gőgös Gúnárnak, sőt talán népszerűbbé is vált annál. Emlékek, élmények fűződnek a történetek szereplőihez, úgy gondolom, mindannyiunknak megvan a kedvenc története, képe – szerethető, vállalható könyv mindkettő. Nem mellékes, hogy olvasmányélményként emlékezünk vissza a könyvekre. Nem ezekből tanultunk meg olvasni, de ezek voltak az első könyvek, amiket elolvastunk.

Az iskolába lépő, az olvasással éppen csak megismerkedő gyermekek örömmel veszik azokat a szövegeket, amelyeket maguk is el tudnak olvasni. Varga Katalin találmánya nem újdonság: olyan szövegeket kell adni a gyerekek elé, amelyekben azok a betűk szerepelnek, amiket már tanultak (az sem baj, ha néhány szót képekkel helyettesítünk). Arra is nagyon jól ráérzett, hogy a versre, verses mesére jobban rááll az elsős nebuló füle. Igaz, versei nem mérhetők Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes gyerekverseinek mércéjével, viszont költőjük nem rest arra, hogy tiszta forrásból merítsen: a népköltészet gazdag motívumkincsét használja fel, amitől versei vidámsággal, élettel telnek meg.

A Gőgös Gúnár történeteinek szereplői egytől egyig ismerős magyar állatfajták, a falusi gyerekek jó barátai, de a városiak számára sem idegenek. Nem lehet véletlen választás, hogy az állatmesékből ismert róka, farkas, nyúl, medve mellé a béka, a mókus, a (puli)kutya, a pulyka és természetesen a könyv címadó hőse, a lúd került ezzel is szimpatikusabbá, otthonosabbá téve a történeteket.

K. Lukáts Kató rajzai különös, letűnt világot varázsolnak elénk. A nagyon korrekt, ám ritkán érdekes állatábrázolás mellett, érdemes egy kicsit elidőzni a gyerekek, felnőttek ruházatánál. A múlt század közepén lehet, hogy értette a meseolvasó, miért viselnek a képeken szereplő emberek ködmönt, kucsmát, rakott szoknyát, kendőt, kötényt, kalpagot, sejtem kevés olyan mai elsős olvasó van, aki egyáltalán meg tudja nevezni ezeket a ruhadarabokat.

A Gőgös Gúnár Gedeon világához sokban hasonlít a Mosó Masa Mosodájáé (először 1968-ban olvashatták az alsó tagozatos gyerekek). A képek ebben a könyvben F. Győrffy Anna munkái, több a humor, az apró részlet, ám a népies ábrázolás mit sem változott (különösen furcsa hatást kelt a medve szépen hímzett mellényében). És a szándék sem: érdekes történeteken keresztül megtanítani a gyerekeket a magyar nyelv helyes használatára. Sokunk emlékezetében elevenebben élnek ennek a könyvnek az alakjai. Míg a Gőgös Gúnár Gedeonból jobbára a kesztyűs mese maradt meg, addig a Mosó Masa Mosodájában szerettük olvasni, és mindmáig szívesen emlékezünk a kiskenguru, az álomszuszék kiskakas, a százlábúak, mosó masa, csimpi-csámpi vagy éppen szemfüles kalandjaira. A másodikos-harmadikos korosztály számára írt történetek már gyakorlott olvasót feltételeznek. Hosszabb terjedelműek, sokszor folytatásosak is – a mesélőnek így nagyobb tere van a konfliktusok ábrázolására, a kalandok kibontakoztatására, ettől élvezhetőbbek, összetettebbek lesznek a történetek. Kevesebb a vers is, ha versírásra vállalkozik a szerző, azt is inkább verses mese kedvéért teszi.

Varga Katalint 1976-ban József Attila-díjjal tüntették ki, 2008-ban a Gyermekkönyvek Nemzetközi Szervezetének (IBBY) magyar szekciója életműdíjjal ismerte el gyermekirodalmi munkásságát. Egy élet és az életmű idén nyáron lezárult, az írónő művei kétségtelenül a magyar kultúra részesévé váltak. Népszerű könyveinek érdeme, hogy képesek úgy tanítani, hogy közben szórakoztatnak is. Bárcsak sok ilyen tanító lenne az iskolákban.

Megjelent a Könyvhét szeptemberi számában.

Szeptemberi újdonságok - Ismeretterjesztő könyvek

2011-10-08T09:33:00.000+02:00

Csak a rend kedvéért; összegyűjtve a virtuális könyvespolcra; 5 tételben szeptember érdekesebb gyermekkönyvei. Utoljára az ismeretterjesztő könyvek. Nem sorrend. Mind jó.

1. A Móra Kiadó Kis felfedező könyvsorozata

A könyvről az interneten:

2. Bethan James - Kállai Nagy Krisztina, Bibliai foglalkoztató

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

3. Darren Naish, Dinoszauruszok életnagyságban

A könyvről az interneten:

4. Rodolfo - Szitás György, Bűvészkönyv

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

5. Richard Platt, Ki hitte volna...

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

Szeptemberi újdonságok - Fiatalok olvasmányai

2011-10-07T09:52:00.000+02:00

Csak a rend kedvéért; összegyűjtve a virtuális könyvespolcra; 5 tételben szeptember érdekesebb gyermekkönyvei. Negyedszer a fiatalok olvasmányai. Nem sorrend. Mind jó.

1. Laura Owen - Korky Paul, Winnie őrködik; Winnie és a denevérek

A könyvről az interneten:

2. Bálint Ágnes - Szántói Krisztián, Madárfürdő

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

3. Jonathan Stroud, Salamon király gyűrűje

A könyvről az interneten:

4. Patrick Carman, A 39 kulcs 4. könyv - A síron túl

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

5. Patrick Ness, Válasz és kérdés

A könyvről az interneten:

6. Megan McDonald, Durrbele Dorka-sorozat (nagybetűs kiadás)

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

7. Tim Collins, Egy vagány vámpír naplója

A könyvről az interneten:

8. Krystyna Kuhn, A völgy 2. - A katasztrófa

A könyvről az interneten:

9. Mary E. Pearson, Az imádott Jenna Fox

A könyvről az interneten:

10. Stéphane Servant, Tűzkeresztség

A könyvről az interneten:

Szeptemberi újdonságok - Mesék

2011-10-06T10:22:00.000+02:00

Csak a rend kedvéért; összegyűjtve a virtuális könyvespolcra; 5 tételben szeptember érdekesebb gyermekkönyvei. Harmadszor a mesék. Nem sorrend. Mind jó.

1. Tersánszky Józsi Jenő - Pásztohy Panka, A rejtelmes bábu

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

2. Bob Hartman - Kállai Nagy Krisztina, Karácsonyi mesélő könyv

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

3. Lackfi János - Róth Anikó, Heni és a hajmeresztő terv

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

4. Eugène Ionesco - Etienne Delessert, Mesék 1 2 3 4 (Fordította: Burján Monika)

A könyvről az interneten:

5. Gaál Zsuzsa: Vacka kóstoló

A könyvről az interneten

A kiadó honlapján

Szeptemberi újdonságok - Képeskönyvek

2011-10-04T10:16:00.000+02:00

Csak a rend kedvéért; összegyűjtve a virtuális könyvespolcra; 5 tételben szeptember érdekesebb gyermekkönyvei. Először a képeskönyvek. Nem sorrend. Mind jó.

1. A Móra Kiadó KOKESHI könyvei, Annalore Parottól a Jumi és a Kimonók.

A könyvekről az interneten:

2. Bonny Becker, Medve látogatója.

A könyvről az interneten:

3. Harry Horse, Kisnyuszi testvérkéje

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

4. Marianne Dubuc, Állatkarnevál

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

5. Vicki Howie - Kállai Nagy Krisztina, Aki bújt, aki nem - Karácsonyi nyitogató könyv

A könyvről az interneten:

A kiadó honlapján

A Scolar belehúz

2011-09-14T22:11:00.001+02:00

A "nagy nyári eseménytelenség" után egyre másra jönnek a hírek a friss gyermekkönyvekről. A Scolar kidó egyből két figyelemre méltó őszi újdonságot is promotál honlapján. Aki nem bírja ki a megjelenésig, bele is kukkanthat a szépségekbe (katt a képekre).

Állatok a fa tetején

2011-07-28T11:24:00.003+02:00

Marije Tolmannal egészen véletlenül futottam össze Saarbrückenben. A nevével és díjnyertes könyvével már találkoztam tavaly novemberben egy dordrechti gyerekkönyvesboltban, a Két zsiráfban. Azt kértem az eladótól, hogy mutasson egy jó és népszerű gyerekkönyvet, a bálnás-medvés borítójú De boomhut (A lombház) az egyik volt ezek közül. Akkor nem vettem meg, de Saarbrückenben muszáj volt – ott volt az alkotó! Miután dedikálta, beszélgettünk néhány szót arról, hogyan készült a könyv. Sajnos, akkor nem jegyzeteltem le a szavait, de nemrég találtam egy vele készült interjút, úgyhogy most ennek segítségével mutatom be a nagyszerű könyvet. Nem titkolva azzal a céllal, hátha valamelyik magyar kiadónak megtetszik, és kiadja.

A szöveg nélküli képeskönyv apa-lánya koprodukció. Ronald és Marije Tolman közös munkája a Publishers Weekly szerint a Noé bárkája történet újrafogalmazása özönvíz, szépen párokba szedett állatok és olajág nélkül.

Hogyan készült a könyv?

A lombházról, ami mindegyik képen megjelenik, az apám készítette a rézkarcokat. Minden alkalommal hozzáadott háttérelemeket is: vizet, esőt, havat, színeket. Az én feladatom az állatok megrajzolása volt. Volt egy szabályunk: nem beszélhettünk a műről egymással, a posta hozta-vitte a képeket Beuningen és Hága között. Valójában szavak nélkül, képeken keresztül beszélgettünk – apa képes ajándékoknak nevezte ezeket a küldeményeket. Szándékosan nem akartunk történetet kapcsolni a képekhez, arra törekedtünk, hogy minél több helye legyen az olvasók saját történeteinek. Leginkább hangulatokat, érzéseket próbáltunk megjeleníteni. Érdekes volt követni, hogy a könyv megjelenése után milyen reakcióik voltak az embereknek, miket olvastak bele a könyvbe. Sokan vélik úgy, hogy ez egy természetvédő könyv, természet szépsége valóban fontos számunkra, de nem álltunk meg ennél a gondolatnál.

Voltak-e olyan művészek, akik inspirálták a munkátokat?

A fiam hároméves korától sokszor jártunk a Maurithuisba. Itt van kiállítva Az Édenkert, ami idősebb Brueghel és Rubens közös alkotása. Brueghel festette a tájat és az állatokat, Rubens pedig Ádámot és Évát. Mindig élvezettel vizsgáltam, hogyan kapcsolódik az egyik művész munkája a másikéba. A könyvünkbe én is nagyon sokféle állatot rajzoltam: barnamedve és jegesmedve, flamingó, panda, páva jól megfért egymás mellett. A könyv hangulatában a XVII. századi festményekre rezonál, a rézkarc technikával pedig „öreg papír”-hatást szerettünk volna elérni.

A könyvből nagy siker lett.

Nem is gondoltuk, hogy ennyire népszerű lesz. A rotterdami Kunsthalban két hónapig kiemelt helyen állították ki a könyv képeit, ám nem keltettek különösebb érdeklődést. Aztán egy nap hívott a kiadónk, hogy megkaptuk a Bologna Ragazzi Díjat. A díjátadásra Bolognába utaztunk, a vásáron rengeteg külföldi kiadó érdeklődött a könyv iránt. Azóta számos országban kiadták már a könyvet.

A bolognai kitüntetést követően a művészek hazájukban is megkapták az Arany Ecset díjat, az elismerés átadását követően nyílt meg a könyv képeiből összeállított kiállítás az amszterdami Rijksmuseumban – vélhetően a rotterdaminál nagyobb érdeklődés övezte.

És végül néhány kép a könyvből.
Marije Tolman honlapja.

Malvina és a farkas

2011-07-26T14:54:00.000+02:00

Malvina titkát agya legsötétebb zugába zárta, nem akar rá emlékezni, nem is emlékszik rá. Rémlik, hogy a titoknak van valami köze nagypapához és nagymamához, a pénteki zongoraórákhoz és egy kád habos vízhez, de ez mind-mind régen történt, nem fontos, kár róla beszélni. Ha jobban belegondol, nem is tudna beszélni róla, otthon nem is értenék, amit mond. A múltkor is, amikor arról próbált értelmes mondatokat mondani, hogy a nagypapa mostanában folyton simogatja, sőt egyszer meg is csókolta, apáék azt mondták, hogy ez normális – szeret a papa, hát nem érted, kis butus! Malvina azonban nem érti, furcsa ez az egész, mintha nem is vele történne mindez, hanem egy hatéves kislánnyal, aki péntekenként zongoraóra után a nagypapával egy kád habos vízben üldögélt, míg a másik szobában nagymama csendesen sírdogált.

Beate Teresa Hanika Soha senkinek című regénye egy serdülő lány élettörténetén keresztül mutatja be az egyik legaljasabb dolgot, amit felnőtt gyermek ellen tehet. A főhős hangján elmesélt történet két hét eseményeinek krónikája, amelyben kezdetben a jelen eseményei dominálnak, ám az egyre intenzívebb élmények hatására az elfojtott múlt emlékei is felszínre törnek. Az összezúzott emlékek darabkáiból Malvina komoly lelki harcok árán újra összerakja gyermekkori titkát, ám képtelen olyan embert találni, akinek elmondhatná a kimondhatatlant, akiben megbízhatna. Legjobb barátnője, Lizzy persze most ment el nyaralni. Családjában a férfiak szava az úr, a nők képtelenek szövetséget alkotni, segíteni egymáson. Úgy tűnik Malvina hiba dolgozott, a mozaik újra darabjaira hullik…

Folytatás a Könyvhét augusztusi számában.

Leüvöltve

2011-07-11T20:43:00.001+02:00

Dávid elsős egy német iskolában nem messze Ulmtól. Még az előző félévben hazahozott egy könyvet, hogy abból gyakoroljuk az olvasást – a németek, mint általában mindent, a PISA-sokkot is nagyon komolyan vették, ráerősítettek hát a szövegértésre. Leseschule a könyv címe, az Oldenburg kiadó adta ki még évekkel ezelőtt. Több szempontból is érdekes a könyv, most csak kettőt emelnék ki az egyiket röviden, a másikat kicsit bővebben.

A könyvben Janosch két, népszerű mesealakja a Kistgris és a Kismackó szerepel – iskolás gyerekekre méretezett kalandjaikhoz képeket és szöveget a szerző alkotott. Helyes történetek, hosszabb-rövidebb szövegek, olyanok, amit már az olvasgató gyermek is el tud olvasgatni. S ha nem, hát ott a szülő.

Aztán a könyv második felében hőseink eltűnnek, helyüket ismert és jó képeskönyvekből, mesékből vett szemelvények veszik át – persze mindig a legizgalmasabb résznél marad abba a szöveg. Itt láttam meg az Andersen-díjas Juta Bauer Schreimutter című könyvét, amely (hogy tovább fokozzuk a díjakat) 2001-ben német gyermekkönyv-díjat nyert képeskönyv kategóriában. A zsűri ezúttal sem tévedett: tényleg nagyon jó könyv, olyan, ami első böngészés után annyira magával ragad, hogy kénytelen vagy újra meg újra elővenni. Nem tudom, hogy az egyszerűségében is fantasztikus képi világa, a cselekmény ritmusa, vagy meghökkentő érzelmi gazdagsága emeli az átlagos képeskönyvek fölé, lehet, mind egyszerre.

A történetben a kispingvin arról mesél, hogy egy nap a mamája úgy rákiabált, hogy ettől darabokra esett. De tényleg – a feje konkrétan a világűrbe került. Csak a lábai maradtak meg, amin el tudott szaladni, hogy összeszedje magát. De hiába tudta, hol vannak a részei, nem állt össze a kép. Ki segít ilyenkor? Természetesen a mama, akinek időközben elszállt a haragja, nagyon sajnálta, amit tett és egybeszerkesztette (összevarrta) a gyermekét.

Nagyon egyszerű szavakkal és képekkel beszél ez a kis könyv szülő és gyermek mindennapos küzdelméről, haragról és megbocsátásról egyszerre villantva fel a gyermek és a felnőtt perspektíváját.

Bekukkantás a könyvbe.

Mindenkinek van egy (játszó)társa?

2011-07-05T10:59:00.000+02:00

A játék a gyermeki élet sajátja, a játék azonban szinte elképzelhetetlen játszótárs nélkül. A játszótársak teszik teljessé a játék örömét, barátok hiányában csak a magány szomorúsága marad. Mi vezethet ahhoz, hogy valaki, noha mindent megtesz azért, hogy barátokra leljen, mégis kirekesztődik? Van-e számára reménysugár? Szegedi Katalin Lenka című könyve egy magányos, a játék öröméből kimaradó kislány szomorúan induló, végül mégis boldogságba forduló napját meséli el.

Lenka más, mint a többiek, nagyon más – a gyerekek pedig sokszor kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és ezzel a durva, kirekesztő őszinteséggel egy életre megsebzik az átlagostól ilyen-olyan módon eltérő társukat. Lenka története nem akkor kezdődik, amikor belépünk a képeskönyv világába: ő minden reggel azzal a vággyal a lelkében ébred, hogy barátokat, társakat szerezzen magának, és minden este úgy fekszik le, hogy aznap sem sikerült. Ahelyett, hogy a barátokkal ugróiskolázna, magányosan rajzolgat, vágyait, álmait egyedül élettelen társai ismerik, legjobb barátai, a ceruzák. Egy idő után – bármennyire is játékra csalogató az idő – már nem is akar kimenni az utcára: „A gyerekek nem akarnak játszani velem, csak csúfolnak, mert… mert… dagi vagyok” – vallja meg érzéseit édesanyjának. Anya noszogatására végül mégis lemegy a térre, és reménykedik: hátha éppen aznap történik valami.

A csoda azonban várat magára. A téren a szokásos játszmák zajlanak: a bandákba verődött gyerekek közösségük magabiztos védvonalai mögül gúnyolják az újonnan jöttet, esélyt sem adva a „daginak”, hogy megmutassa, mennyit ér. Idétlen vihogásuk, csontig lélekbe maró gúnyolódásuk, sugdolózásuk egyre inkább elkedvteleníti a kislányt, aki erejét, önbizalmát vesztve újra magába zárkózik: leül az aszfaltra, és rajzolgatni kezd. Ám ekkor különös dolog történik: egy szemüveges kisfiú fékez le mellette a rollerjával, és csodálattal bámulja a vörös hajú kislány varázslatos rajzait. Palkó játékba hívja Lenkát: „Van kedved rollerezni?” Nem tudjuk, hogy a fiú azért szeretne-e játszani hősünkkel, mert ugyanolyan magányos, mint Lenka, vagy azért, mert meglátta a kislány egyediségét, értékességét. A miértekre a könyv nem ad választ, hiszen az igazi barátságot (az igazi szeretetet) pontosan erről lehet felismerni: nem szab feltételeket, nem keres kifogásokat, csak elfogad, befogad a játékba.

Folytatás a Csillagszálló Játszma című számában

Lapbemutató július 14-én este 6-tól a Treffort Kertben, az Astoriánál.

A lap megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában és a Dankó utcai Könyvesházban.

Őszinte, tiszta kép

2011-05-25T08:24:00.001+02:00

Először arra kértem Pálfi Györgyöt, hogy mondja el, mivel foglalkozik, milyen szálak kötik az illusztrációhoz, a képeskönyvekhez.

26 éve tanítok a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a vizuális kommunikáció tanszéken, amit most már Média Intézetnek hívnak. A tervezőgrafika mellett fotográfia, animáció és média design-képzés is folyik még itt. Ez a négy szakág az Intézeten belül voltaképpen a képi ábrázolásról, a vizuális kommunikációról szól. Az én szűkebb területem az illusztráció, igaz oktatok design-t is, meg képpel-szöveggel való grafikai tervezést is, de az évek során úgy alakult, hogy ezen belül a manuális képalkotásban dolgozom, és igenis tudatosan képzem azokat az illusztrátorokat, akiknek affinitásuk és ambíciójuk van, hogy ezen a területen dolgozzanak. Elég, ha csak megnézzük a Pagony kirakatát, teli a tanítványaink könyveivel, vagy a Csodaceruza című gyermekirodalmi folyóirat legutóbbi 5-6 számának borítóját, az ott látható képek készítői közül mindenki nálunk végzett, és ez nagy örömmel tölt el.

Milyen sajátosságai vannak a képzésnek?
15 fő jut be végül a grafika osztályba, ahol a mostani bolognai rendszerben 3 éven keresztül alapképzést kapnak. Minden évfolyamon van velük órám. Az első nap kisorsolják egymást, azaz egy egész féléven át valaki valakit feldolgoz. Először csak vizuális értelemben a karaktert kell más-más technikával „megtanulni”, a következő lépésben már a személyiség figyelembe vételével kreatív portrékat kell készíteniük. Majd ezekhez tipográfiai párhuzamot formai és tartalmi értelemben is, majd az év végén az egészet egy nézhető-lapozható tárgyban kell bemutatni. A második félévben már választott technikával picture bookot, képeskönyvet készítenek, legutóbb Tóth Krisztina kiadatlan verseit kapták feladatul a hallgatók. A kiválasztott technikával kellett képsorozatot készíteniük, közben pedig gyakorolják az ólomszedést, a maratott klisékészítést stb. végül egy kis könyvecske születik. De volt már olyan is, hogy Varró Dániel Boci, boci tarka-stílusparódiáit adtam ki feladatként. Legutóbb a limerick-versforma volt soron, kíváncsi voltam, hogy a publikus irodalmi malacságokhoz megtalálják-e a képi párhuzamot. A második, majd a harmadik évben pedig jön Bologna, az illusztrációs pályázat. Fikciós és nem-fikciós kategóriákban. Minden évben elmegyünk megnézni a kiállítást és könyvvásárt.

Vannak olyanok, akik már eleve úgy jelentkeznek, hogy gyermekkönyv-illusztrátorok szeretnének lenni?

Természetesen, hisz nem azonnal az érettségi után kerülnek az egyetemre, hanem már félkészen, akár művészeti sulikból, de nem ez a jellemző. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik már eleve tudják, hogy mit akarnak, de nagyon ügyesek. Inkább azok, akiknek már van egy kis élettapasztalatuk, köteleződnek el a diplomájuk előtt a gyermekkönyvek mellett.

Folytatás a könyvhét június számában.

Egy kamasz panasza

2011-05-24T11:04:00.000+02:00

A Papa a lehető legrosszabbkor érkezik, hogy még jobban összekuszálja a kamaszodó Samu amúgy sem egyszerű életét. Nehéz Anyával, mert mindenből viccet csinál, nehéz Bibivel, mert lány és kicsi és nem ért semmit, nehéz a csajokkal, mert észre sem veszik (igazából elég lenne, ha Eszter észrevenné), és nehéz magával is mit kezdenie, mert hirtelen idegen lett számára az eddig otthonos világ. Egyszóval Samu kétségbe esik, pedig Papa csak segíteni szeretne…

Nem tudom, hogyan csinálja, de Nógrádi Gábornak ismét sikerült egy olyan történetet elénk varázsolnia, amelyet még a nehezebben olvasó fiúk is képesek egy levegővel végigolvasni – vicces, kalandos, és nem utolsó sorban érzékeny a fiatalok problémáira. A titok talán az empátiában rejlik, a mesélő tényleg képes az átváltozásra, nincs olyan pillanata a (napló)regénynek, amelyben hiteltelenné válna az első személyű elbeszélő hang, mindvégig hibátlan kamaszhangon szólal meg. A kamasszá lényegült mesélő ismeri a tizenévesek gondolkodását, érzelmeik hullámzását, vágyaikat, félelmeiket, mindemellett képes az ő nyelvükön beszélni.

Folytatás a Csodaceruza következő számában.

Addig is egy interjú a szerzővel itt.

Magyar díszvendégség Saarbrückenben május 27-május 31.

2011-05-23T15:14:00.000+02:00

2010-ben a Frankfurti Könyvvásáron keresték meg Saarbrückenből a magyar standot azzal az örömteli hírrel, hogy 2011-ben az Európai Gyermek- és Ifjúsági Könyvvásárra szeretnék meghívni Magyarországot díszvendégnek. A szervezők az első pillanattól tisztában voltak azzal, hogy ez az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő vásár (az idei a 11. a sorban) kiváló lehetőség arra, hogy bemutassák a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom sokszínű világát.

A programok szervezését vállaló magyarországi szervezetek (Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete, az IBBY magyar tagozata és a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése) az utóbbi hónapokban nagyon színvonalas megjelenést készítettek elő jeles magyar gyermekkönyv-szerzők (Berg Judit és Kiss Ottó) és illusztrátorok (Paulovkin Boglárka, Rényi Krisztina, Rofusz Kinga, Szegedi Katalin) részvételével.

Mivel a programok nagyrészt iskolásoknak szólnak, ezért sok felolvasásra és a könyvekhez kapcsolódó interaktív tevékenységre lehet számítani. A magyar szervezők számos olyan magyar gyermekkönyvet mutatnak be Saarbrückenben, amelyet német nyelvre is lefordítottak. Kiss Ottó a Csillagszedő Márióból és a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délutánból (utóbbiból vetítéssel egybekötve), Berg Judit pedig a Micsoda idő! valamint a Rumini című könyvéből fog 2-2 alkalommal felolvasni, mesélni, majd ezt követően beszélgetni, játszani a gyerekekkel.

A vásárral párhuzamosan a város egyik galériájában a német szervezők illusztrátorok (köztük a magyar vendégek) munkáit állítják ki. A kiutazó magyar illusztrátorok a fesztiválon workshopot tartanak: gyerekekkel rajzolnak, festenek majd. A magyar grafikusok alkotásait ezen kívül a stand dekorációját adó színes, szélesvásznú molinók képviselik.

Az L-alakú, két oldalán nyitott, 12 m2-es, magyar stand a tervek szerint egyaránt lesz gyermekbarát, informatív és látványos. A standon lehetőség lesz színezgetni, rajzolgatni vagy egyszerűen csak lapozgatni a magyar, német, angol nyelvű gyermekkönyveket. Emellett információs anyagokat találhatnak a látogatók a magyar gyermek- és ifjúsági könyvekről és Magyarországról is. Az érdeklődők a delegációval tartó illusztrátorok és szerzők könyveit dedikáltathatják is.

További információk a fesztiválról:

http://www.buchmesse-saarbruecken.eu/

Interjú a díszvendégség egyik szervezőjével:

http://www.meseutca.hu/site/index.php?f=91&p=281&n=3091

Hogyan lesz az ötletből képeskönyv?

2011-05-16T11:36:00.000+02:00

Hableányok támadása

2011-05-14T08:55:00.001+02:00

Harry Potter helyét a vámpírok, a vámpírokét a zombik vették át a tengerentúli ifjúság olvasmányaiban. Van-e út még ennél is lejjebb? Igen – a víz alá! Úgy hírlik (az USA Today cikkéből), hogy a következő hullámon hableányok érkeznek Európába. Sok szülő megkönnyebbülten sóhajt fel: végre egy kis esztétikum, báj és kellem a sok vér és húscafat után. De vajon tényleg beváltják a sellők a hozzájuk fűzött reményeket?

A téma az Andersen (vagy inkább Walt Disney) meséin felnövő generáció számára ismerős lehet: a felül lány, alul hal teremtmények köztes állapota számos konfliktust, drámát és romantikus fordulatot ígér. Hogy mennyire nyomulnak a sellők, bizonyíték a nyár egyik slágerfilmje a Karib-tenger kalózai 4. folytatása is, amelyben szépséges hableányok is feltűnnek – és a változatlanság kedvvért zombik is. Ráadásul Stephanie Meyer is arról nyilatkozott még márciusban, hogy a vámpírokról most már tényleg a sellőkre vált. Ám amíg a sikerszerző könyve megjelenik, íme néhány cím a hűsítő sellő-regény a nyári forróság idejére. Egyelőre angolul.

Mandy Hubbard Ripple című könyvének hősnőjét Lexit szörnyű átok sújtja: míg nappal a középiskolások szokásos életét éli, este sellővé változik és fiúkat csábít. Ám Lexi nem egyszerű sellő, hanem szirén, aki elpusztítja azokat, akit szeret. A lány természete és vágyai között őrlődve keresi az utat a normális élet felé.

Tara Altebrando Dreamland Social Club című könyvének története a New York melletti Coney Island-en játszódik. A regény hőse, Jane az egykor nagyszerű látványosságnak számító, mára leharcolt vidámpark kulisszái között próbál választ találni a gyötrő kérdésre: ki is ő, és mi köze van az álmában felbukkanó sellőkhöz?

Sarah Porter regénysorozatának (Lost Voices) első része is júliusban jelenik meg. A tizenéves Lucy, miután apja egy tengeri viharban eltűnik, nagybátyjához kerül Alaszkába. Ám hamarosan megtapasztalja, milyen is az, amikor egy fiatal lány ki van szolgáltatva az alkoholista nevelőnek. A megaláztatások elől az öngyilkosságba menekül, leveti magát a parti sziklákról, ám amikor a vízbe ér, csodás dolog történik: sellővé változik át.

Sellők és szirének, a tenger titokzatos hölgyei leselkednek a fiatal olvasókra, hogy szerelmes pillantásaikkal vagy igéző énekükkel rabul ejtsék őket magukkal ragadva képzeletüket a fantázia eddig ismeretlen tartományaiba. Előre hát az ismeretlen felé! De azért Andersent se feledjük!

75 éve született Lázár Ervin

2011-05-02T16:51:00.001+02:00

Sok modern mese azért nem tud közel kerülni az ember szívéhez, mert hiányzik belőle a népmese bölcsessége, az a mély élet-tudás, amely generációkon keresztül hagyományozódott. A mesélő kiemelt helyet foglalt el a közösségben, történetei nemcsak szórakoztattak, de morális útjelzőkként is szolgáltak az élet rendjében.Talán éppen azért tudnak Lázár Ervin meséi közel kerülni az ember szívéhez, mert megőrizte a népmesék hagyományos értékrendjét, meséi eligazítanak életutunk során. Szerethető mesehősei olyan értékrend őrzői, amelyre szívünk mélyén mi magunk is vágyunk, s amelyet legpontosabban Dömdödöm szavaival lehet kifejezni: „Dömdö-dömdö-dömdödöm.”

Hogyan is fejeződik be Az élet titka című meséje? „A világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos, amivel el kell jutni az Üveghegy elé, s aki az Üveghegy elé akar jutni, annak ismernie kell testvérét, anyját, nagyapját, tudnia kell, hogy az Üveghegy vára mindenki előtt nyitva áll, csak szeretet és tiszta szív kell hozzá.”

Neki köszönhetjük, hogy közelebb kerülhettünk az élet titkához, aminek megéléséhez nem kell más csak nyitott szem, amely képes meglátni a felnőttben a gyermekit, és sarkig kitárt szív, amely nem felejtett el játszani.

Tisztelettel meghívjuk a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia Lázár Ervin-estjére, melyet az író születésének 75. évfordulója alkalmából tartunk a PIM-ben,

2011. május 5-én, csütörtökön 18 órától.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:

Ágh István, költő, Komáromi Gabriella, irodalomtörténész, Kovács Eszter, gyerekkönyvkiadó, kritikus, Szakonyi Károly, drámaíró. Felolvas: Pollágh Péter.

A beszélgetést vezeti: Benedek Anna.

On-line közvetítés: a PIM honlapján.

Angyaloknak hangján

2011-04-23T23:23:00.000+02:00

Sefirában, az angyalok honában még sosem járt ember, érintetlen szépsége az angyalok szellemi, lelki, fizikai munkájának eredménye, gyönyörű táj, ahol minden angyal azzá válhat, amit a szíve diktál. A szív kulcsfontosságú ebben a világban: Sefirát szív formában keretezi a Titkos hangok folyója, az angyalok legfőbb értékeiket a szívükben őrzik, és ezt a szervüket kell elpusztítania annak, aki az életükre tör. De miért is akarna bárki elpusztítani egy angyalt?

E. J. Allibis Unika című könyve a fantasy műfajába sorolható, angyalokkal benépesített univerzuma alaposan végiggondolt (sőt átélt) mitológia mentén szerveződik. Az angyalok mindenható, bölcs vezére a tökéletes szépségű, mérhetetlen tudású Metatron. Az ő feladata az angyalok boldogságáról gondoskodni, ismeretlen korú és hatalmú szellemi vezér. Metatront Unika követi a rangsorban, ő Sefira kormányzója, s bár több, mint 13 ezer éves, alig látszik meg rajta a kora. Tündöklő fényessége, lelkének kisugárzása kedvessé teszi az angyalok között. A következő szinten a vezérlő angyalok állnak, közülük a történetben a sárkányformájú Yesod, az elfből angyallá lett Nishida és a kiváló taktikus Mizar kap fontos szerepet. Míg az előbbi kettő szorosan kötődik Unikához, utóbbit militáns szelleme könnyen eltántorítja az örök béke útjáról. Még lejjebb az erő (harci) angyalai találhatók, a sort a fiatal és tapasztalatlan tavaszangyalok zárják. Ebben a szép rendben él évezredek óta Sefira népe, növekedve szellemi javakban, élvezve az éltető energia áramlását, boldogan.

Folytatás a Könyvhét májusi számában.

Az én Bolognám

2011-04-18T10:23:00.003+02:00

Minden év tavaszán gyermekkönyves zarándoklat indul az árkádos Bolognába, amely egy hétre a gyermekkönyv-biznisz központjává válik. A világ majd’ minden országából kiadók százai kínálják szebbnél szebb (vagy legalább is színesebbnél színesebb), gyermekeknek szánt kiadványaik jogait; reménykedő illusztrátorok a nagy szerződés reményében sodródnak portfólióikkal kiadótól kiadóig, mindeközben tartalmas szakmai programok várják a szerzőket, fordítókat, szerkesztőket – a gyermek- és ifjúsági irodalom újdonságaira éhes kíváncsi szemeket.

Idén már az első nap első pillanatától ott voltam a vásáron. Mivel csak másfél napom volt, igyekeztem minden időt kihasználni. A korai kezdés „következménye” némi társadalmi munka lett: segíthettem berendezni az egyik magyar standot. A Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülése a tavalyi szolid kezdet után (akkor kellemes, zöld színbe burkolózott a nem túl nagy kiállító terület) mert nagyot álmodni, és kilépve a vásári panelek adta szűk keretek közül, egy Takács Mari tervezte standdal rukkolt elő. Az alapvetően narancssárga színben pompázó, két oldalról nyitott építmény sokak figyelmét felkeltette. A stand hátterét adó 12 méter hosszú molinó kortárs illusztrátorok munkáit mutatta be, reprezentálva az utóbbi években megjelent gyermekkönyvek sokszínűségét.

Nem messze innen egy másik, hagyományosan (immár tízedik alkalommal) jelen lévő szervezet, a Magyar Illusztrátorok Társasága üzemeltetett standot. A klasszikus mesterek és az utóbbi években mutatkozó tehetséges fiatalok munkáiból készült kiállítás megtekintése után az érdeklődők posztereket, képeslapokat, szakmai kiadványokkal is vásárolhattak.

Folytatás a Könyvhét májusi számában.

A litván díszvendégségről a Meseutcában.

A mesélés rituáléja

2011-04-12T07:17:00.002+02:00

A fehér faltól a sokszínű gyermekirodalomig

2011-04-09T09:07:00.000+02:00

A mindenkori díszvendég bemutatkozó területe a vásár főépületének jelentős részét elfoglalja. Idén egy kis balti állam, Litvánia mutathatta be kortárs gyermekirodalmának színe-javát. Az információs pultnál kedves, mosolygós litvánok osztogatták az Illustrarium elnevezésű kiállításuk szóróanyagát, workshopok, bemutatók, sajtótájékoztatók jelezték, litván barátaink minden lehetőséget kihasználnak gyermekkönyveik népszerűsítésére. A sokszínűséget ironikus módon egy fehér fal rejtette, ám a fal előtt tolongó tömeg kis ablakokat nyitogatott, interaktivitásuk eredményeként kortárs litván gyerekkönyvek illusztrációit csodálhatták.

Az idei bolognai gyerekkönyvvásár díszvendége Litvánia volt. A második nap délelőttjén négyen ülték körbe az illusztrátorok kávézójának asztalát: két író és két egyetemi kutató vállalkozott arra, hogy bemutassa az érdeklődőknek a litván gyermekirodalom múltját és jelenét.

Folytatás a Meseutcában...

Anna, Peti és az olvasóvá nevelés

2011-04-08T07:54:00.000+02:00

Kicsit fellengzősnek tűnhet a cím (az is), ugyanakkor talán jól kifejezi az írás szerzőjének azt a szándékát, hogy nem (irodalom- és vizuális-) esztétikai szemszögből közelít Bartos Erika könyveihez, hanem azoknak a meseolvasókra és -hallgatókra gyakorolt (vélt vagy valós) hatásait igyekszik körüljárni. Az írásban felvetett szempontok remélhetően nemcsak elgondolkodtatják, hanem vitára is késztetik az olvasót, s ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a Bartos Erika-jelenség határain túl is beszélgessünk hagyományos és mai képeskönyvekről, gyermekirodalomról, mesélésről, olvasásról.

A felolvasás szerepe az olvasóvá válásban

Az olvasóvá nevelés a gyermek születése előtt kezdődik. A szülők 9 hónapon át készülnek a gyermek megérkezésére, beszereznek minden földi jót – lehetőleg a legjobbat, amit a gyermek testi szükségleteinek kielégítéséhez jónak látnak. De mi a helyzet a lelki szükségletekkel? Gondolunk-e leendő szülőként arra, hogy mit fogunk énekelni, mondogatni, mesélni, felolvasni gyermekünknek? Vannak országok, ahol könyvbatyuval köszöntik az újszülöttet. Fontos-e nekünk, hogy pelenkázó asztal mellett, a kis könyvespolcot is megvegyük a gyerekszobába, ahová saját gyermekkori kedvenceink mellé az utóbbi évek gyermekkönyveinek legjavát is összegyűjtjük? S ha van ilyen szándékunk, elbizonytalanodunk-e azon, melyik könyvet vegyük meg? S ha elbizonytalanodunk, kitől kérünk tanácsot?

Mi a menő?

A menő, mint tudjuk, nem egyenlő a jóval. Kritika nélkül, csupán a trendekre hagyatkozva választani első (majd később második, harmadik … századik) könyvet pénzkidobás. Ugyanakkor kellő, biztos információ nélkül csupán arra támaszkodhatunk, amit mások (számunkra hitelesnek tartott emberek) mondanak. Sajnos a (köz)médiában kevés szó esik gyermekkönyvekről, értékes olvasnivalókról. A blogokon annál több – ám az internet korlátokat nem ismerő véleményáradata ebben az esetben is csalóka. Hiába van benne a kecsegtető mese, gyermek, irodalom, olvasás hívószó a blog nevében, korántsem biztos, hogy az ott megjelenő szakszerűnek látszó vélemény mérvadó. Legalább ilyen szakszerűtlen a játszótéri könyvajánló. Nagy öröm, ha a szülők gyerekkönyvekről beszélgetnek, miközben a csemeték egymás hajába szórják a homokot, viszont az ajánló után ész nélkül rohanni az első könyvesboltba, és megvenni azt, amit a szimpatikus kismama ajánlott, sokszor csalódáshoz vezet.

Folytatás és még több vélemény a HUNRA honalpján.

(Az írásban található kép Bartos Erika munkája.)

Nemzetközi Gyermekkönyvnap 2011

2011-04-01T11:37:00.000+02:00

Április 2-án Andersen születésnapja tiszteletére világszerte megrendezik a Nemzetközi Gyermekkönyvnapot. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) ebben az évben Észtországot kérte fel a plakát és az üzenet megalkotására. A könyv emlékezik - lett az idei szlogen, melyet Aino Pervik fogalmazott meg, a plakát Jüri Mildeberg alkotása.

Bővebben: http://www.ibby.org/index.php?id=1163.

A könyv emlékezik arra az időre, amikor megírták, a könyv emlékezik a gyermekkorra, a gyermekkönyv pedig a gyermekkorunkra emlékeztet.

Vegyük elő holnap gyermekkorunk kedvenc könyvét, lapozzuk fel újra, olvassunk bele vagy olvassunk fel belőle gyermekeinknek, és mondjuk el, mire emlékezik a könyv, mire emlékezünk mi!

A múlt nélküli herceg

2011-03-26T07:31:00.000+01:00

Ki vagy te, különös, múlt nélküli idegen, aki legalább öt nyelven beszélsz hibátlanul? Ki vagy te, hegyeket, falakat, tornyokat pókként megmászó emberfeletti ügyességű lény? Ki vagy te, fantasztikus történeteiddel női szíveket rabul ejtő úriember? Azt mondod, múltadat te sem ismered, kevésre emlékszel gyermekkorodból, csak annyira, hogy valahol, közel Szicíliához vetett partra a tenger. Nevelőnőd, Mademoiselle tanított meg mindenre, amit érdemes szeretni a világon, a többit (szédítő magasságban függeszkedni a meredek sziklafalon a robajló tenger felett, beszélni a madarak nyelvén) határtalan szabadságodban magad sajátítottad el, míg egy napon kicsi lett számodra a világ, és kíváncsi lettél, mi van szigeted határain túl. Hajóra szálltál, hogy felfedezd a világot – s leromboltad ezzel a gyermeki ártatlanság illúzióját. Angyali és ördögi játszmák közepébe csöppenve a háborúra készülő Európa forgatagában keresed a múltadat és a jövődet.

Vango – egy név, amit oly sokan ismernek Oroszországtól, Németországon át Skóciáig, ám arcot csak kevesen tudnak hozzá kapcsolni. Egy tizenéves fiút, aki szellemként suhan végig a világon, keres az orosz titkosszolgálat, a francia rendőrség és két fiatal lány. Mesebeli, sőt mitikus figurája ő a két világháború közti Európának, egy kivételes tehetségű, múlt nélküli ember.

Folytatás a Könyvhét áprilisi számában és a Móra kiadó honlapján.

Lázadj velünk!

2011-03-23T10:15:00.003+01:00

A francia szerző-trió (Anne Blanchard – Francis Mizio – Serge Bloch) Rebellisek enciklopédiája című ismeretterjesztő kiadványa roppant tiszteletlen könyv, egyben zseniális telitalálat is, hiszen mind vizuálisan, mind nyelvileg a célközönség (a kamaszok) világát jeleníti meg. Kicsit olyan, mintha egy lángész, ámde unatkozó kamasz összefirkálta volna valamelyik könyvét történelemórán. Megesik az ilyen, ki ne érzett volna ellenállhatatlan késztetést arra, hogy az unalmas portrékat kicsit feldobja, vagy a tanárok monoton magyarázataiba humort csempészve bálványokat döntögessen.

A francia szerzők könyve azonban korántsem bálványdöntögető céllal íródott, éppen ellenkezőleg: olyan, az emberi gondolkodás szempontjából kiemelkedő egyéniségeket gyűjtöttek egy csokorba (Ehnatontól Thomas Sankaráig), akikről gyermekkorukban kevesen gondolták volna, hogy felnőve ekkora hatással lesznek szűkebb-tágabb környezetük sorsára.

A könyv magyar alcíme (ádáz kölykökből lázadók) félrevezető, ugyanakkor nagyon hatásos is. Az életrajzokat böngészve gyorsan rájöhetünk arra, hogy szó sincs itt lázadó kölykökről, sokkal inkább arról, hogy normális gyerekből is lehet lázadó felnőtt – ha éppen úgy hozza a történelmi helyzet.

Folytatás a Könyvhét április számában.

Mesepirula rosszaság ellen

2011-02-18T11:35:00.000+01:00

A Gerlinde Ortner alkotta „terápiás” meséknek közös vonása, hogy mindegyik a szerző lélektani koncepcióját követve épül fel – egyszerre igyekszik szórakoztató és segítő lenni. A könyv bevezetőjében leírja, hogy a gyerekek nagyon kedvelik ezeket a rövid meséket, amelyeknek szereplői és fordulatai közel álltónak a kis paciensek világához, így könnyen azonosulni tudnak velük. Az azonosulást segíti, hogy a mesék hősei problémás karakterek, problémájuk hasonló, mint a mesét hallgató gyermeké, és mint a jó meséknek, ezeknek a történeteknek is van megnyugtató megoldásuk.

De tényleg ennyi gond van a mai gyerekekkel? Biztos, hogy olyan nagy baj, ha fél a sötétben, nem szívesen simogat meg kutyát-macskát, retteg a fogorvosi széktől vagy húzza az időt az öltözködésnél? A könyv szerzője szerint a problémák oka nem a gyermekek, hanem a szülők helytelen magatartásában keresendő. Először is roppant mód hiányzik egy szülők iskolája szerű képzés, amelyben a leendő apákat és anyákat felkészítenék a gyermekáldással járó nehézségekre, a kritikus helyzetek higgadt megoldására. Ha nincs kellő rálátásuk a helyzetre, ha nincsenek megfelelő mintáik és tanult eszközeik, akkor csak azt használják, ami személyiségük legmélyén van, úgy nevelnek, ahogy őket is nevelték – és ez nem minden esetben vezet jó végeredményhez.

Bővebben a Könyvhét márciusi számában.

Miért és hogyan vásárolunk gyermekkönyvet?

2011-02-05T09:45:00.000+01:00

A Random House, a Penguin, a Scholastic és a Little Brown közös megrendelésére készült felmérés legfontosabb kérdése az volt, miként választanak a vevők gyermek- és ifjúsági könyveket. A vásárlói magatartásokat három kategóriában vizsgálták:

felnőtt vásárol könyvet 0-6 évesnek,
felnőtt vásárol könyvet 7-12 évesnek és
fiatal (13-17 év közötti) vásárlók.

Nem okozott túl nagy meglepetést például az a tény, hogy a gyermekkönyvek 70%-át nők vásárolják és a vásárlók nagy része (mind keresete, mind iskolai végzettsége okán) a középosztályhoz tartozik. Ugyanakkor érdekes megállapítások is születtek: a megkérdezettek a könyveket – az összes médium közül – első helyre rangsorolták, még a tizenéves korosztály számára is fontosabbak voltak a könyvek (57%), mint a szórakozás más formái.

Hatás

A szülőknek és azoknak, akik közel állnak a gyerekekhez nagyobb a hatásuk, mint valaha. A hét év alatti gyerekek esetében a szülők és a barátok döntik el, hogy mit fognak olvasni, ezt követi a könyvesbolti nézelődés, a tanárok ajánlásai, az online keresés és a könyves programok. Anyukák, tanárok, apukák – ebben a sorrendben hatnak a 7-12 éves korosztályra. A tinik szüleikre, tanáraikra, közeli barátaikra hallgatnak a könyvajánlás kérdésében. A könyvtárosok hatása 24%-ban érvényesül, a könyvesboltoké még ennyire sem.

Folytatás a Könyvhét honlapján.

Ahol a gyermek szav(azat)a is számít

2011-02-04T11:45:00.000+01:00

Sok szépet és jót el lehet mondani arról, hogy melyik életkorban mit szeretnek olvasni / mit kellene olvasniuk a gyerkekeknek, fiataloknak. Az azonban, hogy milyen könyveket szeretnek kézbe venni, valójában akkor derül ki, ha őket is megkérdezzük.

Az elmúlt napokban Svédországból kaptam egy borítékot, benne egy gyermekkönyves katalógussal, címlapján a hangzatos Bokjuryn (Könyvzsűri) felirattal. Először az újságról kérdeztem a Svédországban élő könyvtárost, Maria Larssont, de igazából a Könyvzsűri működ(tet)ésére voltam kíváncsi.

Mivel svédül van az egész kiadvány, bevallom nem sokat értek belőle. Néhány mondatban bemutatnád az újságot?

A Gyermek- és ifjúsági könyvek katalógusát (Barnbokskatalogen) először 1999-ben adták ki kormányzati kezdeményezésre. A nyomtatott katalógus célja, hogy a gyermekeket élvezetes formában tájékoztassa az adott évben Svédországban megjelent gyermekkönyvek széles választékáról, ezáltal az olvasást örömtelibbé tegye számukra.

A közel 300 könyv ismertetését tartalmazó katalógus a Göteborgi Könyvvásár idején jelenik meg, elsődlegesen a gyermekeket és a fiatalokat célozza meg, de azoknak a felnőtteknek is hasznos, akik valamilyen közvetítő szerepet játszanak a gyermekek és a könyvek közötti kapcsolatban.

A 400 ezer példányban megjelenő katalógus kiadását az Állami Kulturális Tanács finanszírozza, amelynek a kormány által meghatározott feladata az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, főként a gyerekek körében. A nyomtatott katalógust térítésmentesen rendelhetik meg az óvodák, iskolák, könyvtárak és könyvesboltok, ezek közvetítésével az érdeklődők saját példányukat is beszerezhetik.

Ennek a katalógusnak az anyagából választottak ki 100 könyvet a Könyvzsűri (Bokjuryn) szervezői. Öt kategóriában (Képeskönyvek, Olvass egyedül, Olvass többet, Ifjúsági könyvek, Ismeretterjesztő irodalom) 20-20 ajánlott könyvet, összesen tehát százat.

Mi a célja a Könyvzsűri programnak?

A Könyvzsűri célja, hogy felkeltse a gyermekek és fiatalok olvasási kedvét, olvasásra buzdítsa őket, tiszteletben tartva a saját ízlésük szerinti választást, és olyan országos együttműködést alakítson ki, amelynek révén az olvasási kedv ösztönzésére irányuló törekvések sokkal hatékonyabbak lesznek.

Mióta létezik a Könyvzsűri Svédországban?

A mozgalom ötlete Hollandiából származik, ahol a gyermekek már több mint 10 éve szavazhatnak a legjobb könyvekre (http://www.kinderjury.nl/). Svédországban a Könyvzsűrit egy munkacsoport dolgozta ki, amelynek tagjai a gyermekkönyvkiadók, könyvtárak és más, a gyermekkönyvekkel valamilyen kapcsolatban lévő intézmények képviselői voltak.

Svédországban 1997-ben került sor először a Könyvzsűrire. Az első évben 25 ezer gyermek és fiatal szavazott, 2001-ben volt a legmagasabb részvétel (57 ezer).

A beszélgetés (még izgalmasabb) folytatása a következő Csodaceruzában, hamarosan!

Bővében a jó könyveknek

2011-01-27T10:17:00.000+01:00

Már több, mint egy éve, hogy megnyitotta piros ajtaját Budakeszi apraja-nagyja előtt a Betűtészta. Az első év kalandjairól, a közeli és a távoli jövő terveiről kérdeztük a „mesebolt” megálmodóját és házigazdáját, Enner Patríciát.

Milyen volt a Betűtészta első éve?

Mozgalmas, csodálatos, ingergazdag. Budakeszi igazi kisváros, a hely, ahova mindig tartozni szerettem volna, amiből azért hiányzott egy-két dolog. Nekem legjobban egy könyvesbolt, ami egyben egy közösségi tér is. A Betűtésztát azért nyitottuk, hogy ez a rengeteg gyerek itt, Budakeszin, könyvvel a kezében nőhessen fel, hogy orrukban a könyv friss illatával, lelkükben a könyv szeretetével lépjenek majd ki a nagyvilágba. Sokan odaszoktak hozzánk, nem adunk kiscukrot, csak magunkat és a könyveket. Egyből nagyon sokan jöttek, mert úgy látszik, nem csak nekem hiányzott egy könyvesbolt. Sokat tanultunk egymástól, és még nagyon sokat kell, de a könyves szakma, én úgy látom, maga köré gyűjti a jó embereket, így aztán könnyen megy a betanulás. Mindenki szeretettel fogadott minket. Emlékszem, amikor pár hónappal a nyitás után, az egyik vevőnek csöngött a mobilja, és azt mondta, hogy mindjárt megyek, itt vagyok a Betűtésztában, nagyot mosolygott a szívem: egy fix pont lettünk Budakeszin, egy origo, ahonnét a könyvek papírtáskában hazaindulnak.

Miért döntöttetek úgy, hogy kibővítitek a boltot?

Ahogy beleástuk magunkat a gyerekirodalomba, és nálunk kézi szüret van, kiadóktól válogatjuk a könyveket, sokat elkapunk a nagykerek szűrőjéből lecsorgók közül, úgy éreztük, nagy, szomorú kutyaszemekkel néznek ránk azok a könyvek, amik nem férnek el a polcainkra, pedig ott lenne a helyük. Persze elfordíthattuk volna a tekintetünket, de mi inkább szemeztünk egy fél évet, majd hátrébb toltuk a falat. És no, megint a közösségi tér, a tetőtérben helyet szeretnénk adni értékes foglalkozásoknak, tartalmas beszélgetéseknek, tehetségeknek.

Hogyan fogadták a helyiek a régi és a megváltozott Betűtésztát?

„Kisédesnek” tartották a régit, ami nagyon hangulatos volt, féltem is, hogy elveszíti báját attól, hogy karácsonykor felszed magára plusz 60 négyzetmétert, de azt vesszük észre, hogy amíg a régiben maximum 10-15 percet töltöttek az emberek, addig most van, aki akár egy órát is eltölt nálunk, de a félórás átlag könnyen megesik bárkivel. Úgyhogy, szeretik a nagyot is, és ennek nagyon örülünk.

A beszélgetés (még izgalmasabb) folytatása a következő Csodaceruzában, hamarosan!

2010 gyermekkönyvei

2011-01-03T22:46:00.005+01:00

Az év vége az összegzések ideje: esetünkben jó visszatekinteni a sok szép, értékes, tartalmas gyermekkönyvre, ami 2010-ben megjelent. Az alábbi összeállítás azért készült, hogy segítséget nyújtson gyereknek, szülőnek, pedagógusnak, könyvtárosnak a választáshoz. Felcímkéztük a könyveket, hogy válogatni lehessen életkor, kedvenc szerző, illusztrátor kiadó szerint - akinek kedve van statisztikát is készíthet (első pillantásra is feltűnő, hogy több eredeti magyar könyv került be a válogatásba, mint fordítás; hogy rengeteg szép képeskönyvünk van, de mintha meseregényből, ifjúsági regényből kevesebb lenne.) A bookline.hu statisztikája szerint közel 1500 gyermek- és ifjúságinak kategorizált könyv jelent meg szinte megszámlálhatatlan sok kiadónál. A változatosságot ez a kicsivel több, mint 100 könyv is mutatja. S a Csodaceruza 47. száma mellett talán ezt a listát is előveszik azok, akiknek feladata az Év gyermekkönyve díjra érdemes könyvek kiválasztása. Nem irigylem őket - nehéz lesz választani.
Viszont addig is lehetőség van a könyveket értékelni, a bejegyzések végén 1-5-ig lehet osztályozni minden kiadványt. Kíváncsi lennék, mondjuk február elejéig, melyik könyv lesz a legnépszerűbb a blog látogatói között.

http://2010gyermekkonyvek.blogspot.com/

A Csodaceruza 47. számában megjelent lista itt található, de érdemes az újságot is megvenni, sőt előfizetni a kiadó elérhetőségein, mert jövőre 10 új szám jelenik meg!

"Olvass esti mesét a gyermekednek, tölts vele együtt tartalmas időt!"

2011-01-01T11:18:00.000+01:00

Megszületett a döntés:

a Médiaunió Alapítvány Kuratóriuma kiválasztotta a 2011-es társadalmi célú kampány témáját!

"Olvass esti mesét a gyermekednek, tölts vele együtt tartalmas időt!" címmel indítja 2011-es társadalmi célú kampányát a pozitív társadalmi változások eléréséért két évvel ezelőtt életre hívott Médiaunió.

A társadalmi célú kampány témájára beérkező javaslatok közül a Kuratórium 2011-re konkrét, egyértelmű témát választott. Schmidt Mária a Kuratórium elnöke elmondta: „A bizalom erősítését, a közösségépítést a mikroközösségekben, a családban kell elkezdeni. Sok családban természetes az, hogy a szülők foglalkoznak a gyerekekkel, szeretik és elfogadják őt, segítik fejlődését. Egyre több riasztó jel mutat azonban arra, hogy a gyerekeket sokan (akár önkéntelenül is, saját túlterheltségük okán is) elhanyagolják, nevelésüket kizárólag az oktatási intézményekre bízzák. A szülői részvételt a nevelésben, a pozitív minták átadását, a gyermek problémáira, gondjaira való odafigyelést azonban nem pótolhatja semmi.”

Rudolf Péter, a Kuratórium tagja így indokolta a választást: „Gyermekkorban a mese-olvasás tartalmas együttlétet biztosít szülő és gyermek számára. A mese a gyermeki fantáziát megmozgatja, a képzelet erejével hat, segít a belső kép kivetítésében. Mindeközben a mese segít átvészelni nehézségeket, segít a gyermek lelkében zajló konfliktusok megoldásában, feloldásában is.”

Somody Imre és Hankiss Elemér Kuratóriumi tagok kiemelték, hogy „A mese többnyire önmagán túlmutat, morális mondanivalót, értéket közvetít, éppen ezért különösen fontos, hogy szánjunk időt a mesélésre. Szánjunk időt gyermekeinkre.”

A Médiaunió Alapítvány még idén szeretné kiírni a 2011-es témára vonatkozó kommunikációs tendert, még idén lehet tehát pályázni kreatív ötletekkel az Alapítványhoz.

A Médiaunió Elnöksége köszönetét fejezte ki a Kuratóriumnak, hogy döntésüket még idén novemberben meghozták. Köszönetét fejezi ki továbbá a Médiaunió Alapítvány tagjainak és médiapartnereinek, hogy a 2010-es témához, a fogyatékkal élő emberek integrációját célzó kommunikációs kampánynak 2011-es január végéig biztosít térítésmentesen felületeket.

További információ:

Vető Viktória

20 4113504
Fork, Spoon and Knife
kommunikációs csoport
www.fsk.co.hu

Médiaunió, 2010. december 3.

Ez történt 2010-ben

2010-12-29T09:09:00.000+01:00

Visszatekintve a hazai gyermekkönyves évre láthatjuk, hogy idén sem maradtak el (sajnos) a szívszorító és (szerencsére) a szívmelengető pillanatok. Szomorú szívvel búcsúztunk Békés Páltól és Kass Jánostól, G. Szabó Judittól és Székely Évától. Rengeteg szép (főleg képes) könyv jelent meg, alakulóban van a Gyermekkönyv Intézet, volt hazai és nemzetközi könyvvásár, gyermekirodalmi fesztivál és számos könyvbemutató. Honlapok és blogok indultak fórumot adva a gyermekkönyvekről szóló diskurzusnak, megnyitotta kapuját a világ első meseterápia központja, megjelent Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyve és a Navigátor, amelyben az utóbbi 10 év 100 jeles íróját mutatja be Lovász Andrea.

Alább 2010. fontosabb gyermekkönyves eseményeit gyűjtötte össze a Csodaceruza szerkesztősége. Igyekeztünk a teljességre törekedni, ám ennek ellenére kimaradhatott néhány említésre méltó pillanat. Várjuk az észrevételeket, ötleteket – tegyük teljessé együtt 2010. krónikáját!

Január

Ne temessük a gyerekkönyvpiacot! – Nyulász Péter cikke http://hirszerzo.hu/publicisztika/138540_ne_temessuk_a_gyerekkonyvpiacot

Február

Virtuális Gyermekkönyv Intézet alakult

http://kultura.hu/main.php?folderID=1314&articleID=297698&ctag=articlelist&iid=1

http://egyszervolt.hu/napocska/buksi/index.php?page=korabbicikkek&id=123

Március

Búcsúztunk Kass Jánostól

http://www.pagony.hu/bucsuzunk-kass-janostol

http://csodaceruza.hu/?p=800

Meghalt G. Szabó Judit

http://www.pagony.hu/meghalt-g-szabo-judit

http://csodaceruza.hu/?p=762

Elhunyt Faragó Vilmosné Székely Éva szerkesztő, műfordító
http://www.mora.hu/hirek?page=details&oldal=5&news_id=156&parentID=5

Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyvvásár

http://www.pagony.hu/gyerekkonyvek-minden-mennyisegben-bologna-2010

http://csodaceruza.hu/?p=708

http://csodaceruza.hu/?p=703

Marék Veronika József Attila-díjat kapott

http://www.pagony.hu/marek-veronika-jozsef-attila-dijat-kapott-ez-is-tortent-az-idei-marcius-15-en

A 2010. évi Astrid Lindgren Emlékdíj nyertese Kitty Crowther

http://melissaofficinalis.blogspot.com/2010/03/2010-evi-astrid-lindgren-emlekdij.html

Április

Nemzetközi Gyermekkönyvnap

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2626

Könyvfesztivál – Az Év Gyermekkönyve

http://www.pagony.hu/az-egyik-ev-gyermekkonyve-dij-ismet-a-pagonye

http://www.pagony.hu/feszten-feszt-szubjektiv-beszamolo-a-2010-es-konyvfesztivalrol

http://csodaceruza.hu/?p=945

http://csodaceruza.hu/?p=923

http://csodaceruza.hu/?p=736

http://kultura.hu/main.php?folderID=1314&articleID=300055&ctag=articlelist&iid=1

http://kultura.hu/main.php?folderID=1314&articleID=299963&ctag=articlelist&iid=1

Május

10 év 50 könyv

http://www.pagony.hu/top-50-magyar-gyerekkonyv-2000-2010-20-szakmai-szervezet-ajanlasaval

http://www.pagony.hu/az-otvenes-lista-gyori-hanna-es-nyulasz-peter-irasai

http://csodaceruza.hu/?p=975

Gyermekirodalmi Fesztivál

http://www.pagony.hu/vacsora-melle-vasari-beszamolo

http://kultura.hu/main.php?folderID=1314&articleID=300437&ctag=articlelist&iid=1

http://www.egyuttlennijo.net/

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2678

Gyermek- és ifjúsági írók 19. szekszárdi tanácskozása

http://csodaceruza.hu/?p=998

http://kultura.hu/main.php?folderID=1314&articleID=301477&ctag=articlelist&iid=1

Elhunyt Békés Pál

http://www.pagony.hu/elhunyt-bekes-pal

http://www.pagony.hu/bekes-pali-halalara

http://www.pagony.hu/bekes-pali-viszlat

http://www.pagony.hu/bekes-pal-emleke

http://www.pagony.hu/az-esoleso

http://csodaceruza.hu/?p=1230

Illusztrátor-pajtások kiállítása

http://www.pagony.hu/az-illusztrator-pajtasok-kiallitasa

Elindul a Magyar Olvasástársaság Olvasó-társ programja

http://hunra.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=727:elindulnak-az-olvaso-tarsak&catid=1:hirek&Itemid=50

http://hunra.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=571:olvaso-tars-konferencia-kaposvaron&catid=1:hirek&Itemid=50

Békés Rozi és Czigány Zoltán könyve az IBBY Honour List-en

http://www.ibby.org/index.php?id=1011

Június

Megjelent a Csodaceruza 44. száma

http://csodaceruza.hu/?p=1318

Ünnepi Könyvhét

http://www.pagony.hu/konyvhet-2010-?-pagony-modra-a-szerkeszto-jegyzetei

http://www.pagony.hu/konyvheti-anzix

http://www.pagony.hu/a-81-unnepi-konyvhet-konyveirol

http://csodaceruza.hu/?p=1301

http://csodaceruza.hu/?p=1266

http://csodaceruza.hu/?p=1176

Kiosztották a Szép Magyar Könyv-díjat

http://csodaceruza.hu/?p=1258

http://csodaceruza.hu/?p=1383

http://olvassbele.hu/index.php/koenyvhet/938-szep-magyar-koenyv-2009

Július

Fitz József-díjat kapott a Királylány születik

http://csodaceruza.hu/?p=1848

Augusztus

80 éves Sajdik Ferenc

http://csodaceruza.hu/?p=1848

Szeptember

IBBY-kongresszus Santiago de Compostelában

http://www.pagony.hu/a-32-ibby-kongresszus-a-boszorkanyok-foldjen

Átadták az Andersen-díjat David Almondnak és Jutta Bauernek

http://csodaceruza.hu/?p=1985

http://csodaceruza.hu/?p=771

A Népmese Napja

http://hunra.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=544:a-nepmese-napja-2010-felhivas&catid=1:hirek&Itemid=50

Megnyílt a Bálint Ágnes Emlékház

http://csodaceruza.hu/?p=2058

Megnyílt a Meseterápia Központ

http://csodaceruza.hu/?p=1956

Könyvhét LapNap az olvasásról

http://csodaceruza.hu/?p=1892

Megnyílt a meseutca.hu

http://meseutca.hu/site/rolunk

Október

VI. Országos népmese konferencia – Százhalombatta

http://hunra.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=717:hamuba-suelt-pogacsaink&catid=1:hirek&Itemid=50

Megjelent a Csodaceruza 45. száma

http://csodaceruza.hu/?p=2144

1 éves a Két Egér könyvesbolt

http://csodaceruza.hu/?p=2203

9 éves a Pozsonyi Pagony

http://www.pagony.hu/mit-szeretunk-mi-a-pagonyban

9 éves a Csodaceruza

http://csodaceruza.hu/?p=2220

Máté Angi kapja a Bródy Sándor-díjat

http://konyv7.hu/index.php?akt_menu=1262&hir_reszlet=1174

Megjelent Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyve

http://konyv7.hu/index.php?akt_menu=1264&hir_reszlet=1097

Szegeden felavatták Janikovszky Éva szobrát

http://www.dunatv.hu/kultura/felavattak_janikovszky_eva_szobrat.html

Életműdíjat kapott Jankovics Marcell Pozsonyban

http://nol.hu/kult/eletmudijat_kapott_jankovics_marcell_pozsonyban

November

Megjelent a Navigátor Lovász Andrea szerkesztésében

http://www.pagony.hu/navigator-utazas-gyerekirodalomban

http://csodaceruza.hu/?p=2280

Dörömgőtől a Csodaceruzáig – beszélgetés gyermekújságokról

http://csodaceruza.hu/?p=2268

Fordulópont 49 – Fordulat a gyermekkultúrában?

http://csodaceruza.hu/?p=2238

Gyerekkönyv a középpontban a XVI. Marosvásárhelyi Könyvvásáron

http://napocska.hu/Gyerekkonyv-a-kozpontban-a-XVI-Marosvasarhelyi-Konyvvasaron

Szulyovzsky Sarolta Szép Könyv díja Marosvásárhelyen

http://www.szekelyhon.ro/hirek/muvelodes/a-aszepa-konyveke-a-vilag

December

Rigó Béla és Lackfi János kapta a Janikovszky Éva-díjat

http://csodaceruza.hu/?p=2335

60 éves a Móra Kiadó

http://csodaceruza.hu/?p=2328

Milyen helyet foglal el a gyermekirodalom ma az irodalomban?

http://csodaceruza.hu/?p=2302

VIII. Irodalmi gyerekkarácsony és könyvvásár gyerekeknek

http://csodaceruza.hu/?p=2285

Baranyai András és Kárpáti Tibor vendégségben a montreuil-i gyermekkönyv és folyóirat vásáron

http://csodaceruza.hu/?p=2312

Ideje van a pihenésnek is

2010-12-23T20:30:00.000+01:00

Boldog karácsonyt és játékban gazdag új évet!

Interjú Varró Danival

2010-12-16T09:57:00.000+01:00

A Könyvhét januári címlapján Varró Dániel és Misi.

Benne pedig az interjú.

Alább egy kis ízelítő.

Ma reggel is háromnegyed hatkor volt az ébresztő?

Ezt a háromnegyed hatot inkább mások tapasztalataiból szűrtem le, nálunk elég szerencsés a helyzet, nagyon jó természetű a baba, és sokáig szokott aludni, mondjuk később is fekszik le, mint az átlag. Az ő ritmusa az, hogy alszik egyet este, aztán felébred, 10-11-ig még dorbézol egy nagyot, utána viszont kidől, és elég sokáig alszik. Én magam viszont – a babától függetlenül –felkelek fél hat, hat körül dolgozni.

Mekkora volt Misi, amikor az első mondókák születtek?

Minden szülő ösztönösen mondogat mindenféléket a kisbabájának, én is már néhány napos korában elkezdtem neki énekelgetni, mondókákat mondogatni, akkor még nem gondoltam, hogy ezekből másoknak is megmutatható versek születnek.

Persze azért más lehet, ha egy költő mondogat mindenféléket a kisbabájának… Tudatosan válogat vagy ösztönösen törnek fel a gyermekkorból megmaradt mondókák?

Egyrészt spontán módon születtek a versek, másrészt beszereztünk mondókás könyveket, gyerekverses köteteket böngészgettünk, de én azt figyeltem meg, hogy kifejezetten a pár hónapos kisbabák számára nagyon kevés mondogatnivaló van. Illetve ott vannak még a hagyományos, klasszikus népi mondókák, amik nagyon-nagyon jók, viszont én szülőként nem tudtam kötődni ezekhez. Azt, hogy „Hátamon a zsákom/zsákomban a mákom” nagyon furcsának éreztem volna mondogatni miközben hurcolászom a gyereket, mert nekem például még sosem volt a hátamon egy zsák mák … Hiányoztak a mai nyelven, maibb tárgyi világgal rendelkező versikék. Ezért is gondoltam, hogy érdemes lenne akár kicsit komolyabban is hozzálátni ezeknek a korszerű mondókákat az írásához, mert úgy éreztem, hogy kevés van az ilyen versekből a piacon.

Nyúl Péter a Hálóban

2010-12-07T15:40:00.004+01:00

Nem kell már sokat várniuk azoknak, akik e-könyv formátumban is szeretnék olvasgatni kedvenc képeskönyvüket, Beatrix Potter Nyúl Péter kalandjait. A 23 történet digitalizált változata könyvenként közel 5 fontért lesz letölthető - egyelőre angol nyelven. A peterrabbit.com oldalnak havonta 50000 látogatója van, így jogosnak tűnik a kiadó célja: az e-formátum megjelentetésével szélesebb olvasóréteget is elérhetnek.

Érdekesen vegyíti a klasszikust a modernnel az internetes oldal: Nyúl Péter világába egy digitális pop-up könyvön keresztül léphetünk be, ahol a szereplők és a történet bemutatása mellett sok-sok érdekes játékkal is találkozhatunk.

Félő, hogy a könyvek nem lesznek olyan színvonalúak, mint az alábbi promóciós videóban látható, amely a kanadai loudcrow Interactive munkáját mutatja be. A cég karácsonyra megjelentette – ugyancsak iApp-ként – Denslow The Night Before Christmas című meséjét.

A képeskönyv jövője?

2010-11-23T09:36:00.002+01:00

Mit gondoltok ezekről?

Értékre mutató iránytű

2010-11-22T15:12:00.000+01:00

A gyermekkönyvek rengetege sokszor még azok számára is átláthatatlan szövevény, akik napi rendszerességgel tájékozódnak benne. Akinek mindennapi élménye a kortárs gyermekirodalom, annak könnyebb dolga van; aki viszont most vág bele – figyelmeztetem, iránytű nélkül meg se próbálja. Iránytű lehet az olvasó saját ízlése (megérzések, szépérzék és sok-sok olvasás együttese alakítja ki), mások véleménye (a helyi baba-mama kör szakértőjétől kezdve profi honlapokig mindenki tudni véli, mi a szép és a jó, mit érdemes megvenni, mit kell mesélni) és a „szakma” konszenzusa (konferenciák, recenziók, kritikák, díjak és kiadványok zsűrizik, kanonizálják az értéket). Az utóbbi időben az információ jobbára a világhálón terjed, hiába vágynak szülők, pedagógusok, könyvtárosok egy kézzelfogható kézikönyvre (lexikonra?), kevés magyar nyelvű, használható darab van a piacon. Hogy miért nincs frissebb, a magyar gyermekirodalom szerzőit, illusztrátorait bemutatóm, Borbély Sándor szerkesztette Kik írtak a gyerekeknek? című „kislexikonnál”, annak több oka is van, a legsúlyosabb ezek közül a kutatóintézet, a szakmai összefogás hiánya. Ne gondoljuk, hogy egy vagy két kutató képes összegyűjteni és lexikonba rendezni az évszázados magyar gyermek és ifjúsági irodalom teljes spektrumát. Lehetetlen vállalkozás ez egy embernek – lehetséges lenne viszont egy szakértői csapatnak, akik lelkes diákokkal kiegészülve létrehozhatnák a magyar gyermekirodalom enciklopédiáját. Erre azonban még éveket (remélem nem évtizedeket) kell várni.

Addig is félre bánat, félre bú, örvendjünk, mert megjelent Lovász Andrea szerkesztésében a Navigátor, amely a magyar nyelvű gyermekirodalom utóbbi évtizedének értékes alkotásait mutatja be azoknak alkotóin keresztül. Ábécérendben sorakozik egymás után 100 szerző (Ágai Ágnestől Zalán Tiborig) ráadásként egy antológia (a Friss tinta!) az utóbbi tíz esztendő gyermekirodalmának lenyomatát adva. Álljunk meg egy pillanatra, dobjuk el a sötét szemüveget, amellyel pesszimistán szoktuk nézni a magyar valóságot, és csodálkozzunk: egy évtized alatt volt 100 olyan szerző Magyarországon, aki vállalta, hogy a gyerekek számára valamilyen értékes dolgot ír, rajzol. Milyen nagyszerű dolog lehet ebben az országban gyereknek lenni! És mintha az antológia szerkesztője és kiadója is megérezte volna ezt a friss, melengető áramlatot: olyan könyvet álmodtak meg, amely nemcsak az okos felnőttekhez szól, a gyermek legalább olyan szívesen kézbe veszi ezt a színes mesevilág ígéretével kecsegtető albumot.

A sok kép és a sokféle szövegtípus miatt egyéni hangulata lett a könyvnek. A szerzők nem távoli, bogaras nénik, bácsik, akik sötét szobában gépelgetik irományaikat, hanem eleven, hol vicces, hol szomorú Emberek, akik érzéseikről, gondjaikról, örömeikről beszélgetnek az olvasóval. Nagyszerű ötlet, hogy a rövid életrajzuk, megjelent könyveik (sőt hangoskönyveik) és díjaik mellett a szerzők gondolatait is olvashatjuk, szemükbe nézhetünk. Arról nem is beszélve, hogy az oldalpár jobb oldalán belekóstolhatunk valamelyik művükbe – aki olvasta, annak újra felidéződik a kellemes élmény, aki még nem, az ettől a falattól kedvet kaphat az egész könyv (vagy akár életmű) elolvasásához.

Lovász Andrea az előszóban arról ír, hogy a Navigátor elsősorban a gyermekek érdeklődésére tarthat számot, de a felnőtteknek sem érdektelen a könyv, a kortárs gyermekirodalommal hivatásosan foglalkozók ugyanúgy hasznát vehetik. Nem gondolom, hogy nagyon reklámoznom kellene a könyvet, aki egyszer kézbe veszi, biztosan kitalál valami okosat, hogyan tudná hasznosítani (Nézd csak, fiacskám ez a bácsi ott született, ahol te! vagy Tudtátok, hogy Varró Dani írt már verset a Burger Kingről is?). Különösen hasznos lehet a könyv leendő szülők számára, akik már most azon töprengenek, hogyan állítsák össze gyermekük könyvtárát. De iránytű könyvtárosoknak is a beszerzésekhez, foglalkozások tervezéséhez, s legalább ilyen nélkülözhetetlen segédeszköz a mindennapos pedagógiai munkához.

Jó lenne minden (iskolai-, gyermek-) könyvtárban találkozni a Navigátorral, jó lenne, ha szülők ajánlanák egymásnak, ha gyerekek közösen lapozgatnák, olvasgatnák ötleteket merítve új olvasmányokhoz, projektekhez. És jó lenne, ha a Navigátort követné még sok-sok olyan gyermek- és felnőtt szabású ismeretterjesztő kiadvány, ami felhívná a figyelmet arra: mennyi érték, mennyi szépség van a magyar gyermekirodalomban – talán többen olvasnának gyermekkönyveket ilyen ínycsiklandozó tálalást látva, talán többen ragadnának tollat, hogy ők is bekerüljenek a 2020-ban megjelenő folytatásba!

Navigátor. Kortárs Gyerekirodalmi Lexikon.

Szerk. Lovász Andrea

Cerkabella Kiadó, 2010.

Este - mese

2010-11-18T12:11:00.000+01:00

Bob Hartman hivatásos mesélő, rengeteg mesét ismer, ezekből gyűjtött össze egy csokorra valót a világ minden tájáról, és meséli őket újra. A meséket végigolvasva megállapíthatjuk: még az oly sokszor hallott történetek is lebilincselnek bennünket, mert a mesélő tényleg mesél, hozzátesz az eredetihez, színezi a szereplők karakterét, akik ettől életre kelnek.

Az előszóban a mesélő meseválogatási módszerébe is beavatja az olvasót: olyan meséket gyűjtött egybe, amelyekben kedvesség, szellemesség és bölcsesség található. Szelíd mesék ezek, ritka a véres jelenet (a könyv egyetlen sárkányos meséjében a hős úgy végez a sárkánnyal, hogy a bika szarvát a lábába szúrja, amitől a sárkány holtan terül el), a hősöket inkább eszük és jó szívük vezeti győzelemre, mintsem erős karjuk és kardjuk. Kevés tündérmese található a kötetben (a tündérmesék általában hosszabb terjedelműek is, talán ezért is maradhattak ki), annál több viszont az állatmese és a tréfás mese – ezeket a történeteket tartotta alkalmasnak a mesélő arra, hogy velük a gyerekeket szórakoztassa, ugyanakkor bölcs tanácsokkal is ellássa az esti mesélés idején.

Bob Hartman mesélő társakat keres, nem elég, ha felolvassuk ezeket a meséket, arra bátorít, hogy ismerjük meg a történetet és – akár a saját szavainkkal – meséljük újra azokat. A rövid mesék könnyen megjegyezhető fordulatokkal megfelelőek ehhez a módszerhez, néhány olvasás után már egy kisgyermek is tudja a mese menetét, így aztán őt is bele lehet vonni a mesélésbe. Rövid, pedagógiai célzatú függelék is olvasható a könyv végén: hogyan lehet még élvezetesebbé, interaktívabbá tenni a mesélést gyermekcsoportokban? Mi szükség van arra, hogy a hallgatóság ahelyett, hogy szájtátva hallgatná a történetet, aktívan részt vegyen a mesélésben? Talán nem bízik a mesemondó a mese erejében? „A mesélés sohasem egyirányú kommunikáció. Mesterszinten párbeszéddé alakul, a mesélő és a hallgató(ság) közötti eseménnyé. Ezt a folyamatot egy nagyobb csoportban úgy segíthetjük elő, hogy a közönségnek különböző lehetőségeket adunk a részvételre” – érvel Hartman. Számomra mindenesetre kicsit sablonosnak tűnnek a mesékhez kapcsolt játéklehetőségek (hangadás, hangutánzás, mimetikus játék, dramatizálás), ugyanakkor tény, hogy ezeknek révén még jobban bevonódnak a gyerekek a mesébe.

Bob Hartman-Kállai Nagy Krisztina,

Harmat Esti mesélő Könyv.

Harmat Kiadó, 2010.

A teljes írás a Csodaceruzában olvasható.

Meseterápia - Minden rendben?

2010-10-28T15:22:00.000+02:00

A mesék élni tanítanak, évezredes bölcsességük szimbólumaikon keresztül keresik az utat a mesehallgató lelkéhez, a mese gyógyír a szomorúság ellen, sőt komolyabb lelki gondokon is segíthet, persze nem árt, ha a gyógyítást gyakorlott terapeuta végzi – meseterapeuta. Szeptember 30-án, a népmese napján nyílt meg Paloznakon a világ első Meseterápia Központja, ekkor mutatták be Boldizsár Ildikó legújabb, Meseterápia című könyvét is. A szerző az utóbbi évtizedekben hosszú (mesei) utat járt be, amíg eljutott odáig, hogy a mesékről megszerzett ismereteit, tapasztalatait nemcsak tanulmányok, előadások formájában teszi közkinccsé, hanem a gyakorlatban is használja a magyar és egyetemes mesekincset: lelki sebeket, félresiklott sorsokat gyógyít mesékkel.

A meseterápia elméletét és gyakorlati megvalósítási lehetőségeit gyűjti egybe a könyv, ami ennek ellenére nem instant használati utasítás, nem önsegítő kézikönyv, hanem figyelemfelhívó olvasmány mindazok számára, akik úgy gondolják, zűrzavaros életükben a mesék (és egy gyakorlott terapeuta) segítségével szeretnének rendet tenni. Megtanulhatjuk ebből a könyvből, hogy mindenkinek van egy „életmeséje”, amelynek ő maga a hőse; hogy szükségünk van segítőtársakra, de őket nem kívülről kell várnunk, és hogy fel kell fedeznünk magunkban a táltos paripát, aki segít nekünk a próbákban. Nem könnyű úgy tekinteni a mesékre, mint amelyek nem valamilyen rajtunk kívül álló történetek, hanem új és újabb lehetőségek kapcsolatba lépni személyiségünk legmélyebb, tudattalan rétegeivel. Ez a mélységes kút megrémiszthet, a könyv azonban megmutatja: nem vagyunk egyedül kérdéseinkkel, gondjainkkal. Az elméleti fejtegetéseket át meg átszövő esettanulmányok segítségével a meseterapeuta és páciense („meseciense”) mindennapi küzdelmeinek kulisszái mögé is bepillanthatunk.

Olyan világban élünk, ahol nem természetes, hogy a népmesékben rejlő ősi tudás a gyermek számára születésétől fogva elérhető. Nincsenek közösségek, ahol a mese elhangozhatna, képek, történetek vesznek körül minket, mégsem tudunk velük mit kezdeni. A népmesék, ha szerepelnek is az iskolai tananyagban, legtöbbször szöveg-formai, nem pedig élet-tartalmi kérdésként jelennek meg: tudjuk például, hogy a mesében a 3-as számnak fontos szerepe van, de hogy ez pontosan mit is jelent, arról ritkán esik szó. Talán azért, mert a pedagógus sincsen tisztába ennek (és sok más mesei szimbólumnak) a jelentésével. A Meseterápia számukra is információkat, újabb értelmezési lehetőségeket kínál, ugyanakkor kérdezi is az olvasót: Te hol tartasz mesei utadon? Nálad minden rendben van?

Megjelent a KönyvHét novemberi számában.

Dani az első bében

2010-10-14T21:03:00.000+02:00

Janikovszky Éva Már iskolás vagyok című könyvének hőse, Dani bátor kisfiú. Nem fél az iskolától, legalábbis nem mutatja. Büszkén veszi hátára a táskát: már nagy vagyok, kijártam az óvodát, jöhet az iskola!

Dani és Pöszke ismerős azok számára, akik olvasták az iskolás kalandok előzményét, a Már óvodás vagyok című könyvet. Egy évvel ezelőtt még mindketten óvodába jártak, Dani nagy büszkén kísérte Pöszkét az oviba, együtt játszottak, hallgatták a mesét, énekeltek. Ám Dani betöltötte a hatot, ideje iskolába mennie, Pöszke viszont az óvodában maradt a kicsikkel. Hiába ő a legnagyobb a nagycsoportban, az iskolás Danihoz képest ő is kicsi. A könyv kettejük barátságának próbájáról szól – megérti-e Dani Pöszkét, legyőzi-e Pöszke az irigységét. És egyáltalán: mire jó az iskola?

Janikovszky Éva könyvénél jobb reklám nem is kell az iskolának, kiváló pedagógiai érzékkel mutatja be az első iskolaév örömeit, a gyermek rácsodálkozását a világra: mennyi mindent el lehet olvasni, meg lehet számolni, le lehet írni! Dani a felnőttek, a tudás világába lép be az olvasás-számolás-írás képességének birtokában. Pöszke mindebből kimarad, nem véletlenül duzzog. Ám Dani bölcs tanítómesterként ráérez barátnéja frusztrációjára: Pöszke számára is kitárja az ismeretek kapuját, amikor közösen belekezdenek a mire jó!-játékba.

Az iskola Janikovszky könyvében nem egy a valóságtól idegen, mű-intézmény. Azért is életszerű a könyvben megjelenő iskola, mert Dani nem idealizálja, hiszen azt is elmondja, miért nem jó iskolásnak lenni. Az ott tanult ismereteknek, elsajátított képességeknek van hasznos aspektusa: Dani ráérez erre, s ezt a tudást szeretné Pöszke számára is átadni. A történet tétje: tud-e az iskola kellően vonzó lenni, annyira vonzó, hogy az óvodás gyermek otthagyja érte a felhőtlen játékkal teli óvodai mindennapokat. Pöszke végső gondolata sokat elárul: már nem óvó néni, hanem tanító néni szeretne lenni. Ezzel eldőlt a kérdés: Daninak sikerült megkedveltetnie vele a félelmetesnek tűnő iskolát.

A könyvben a gyermekek világa felől látjuk az iskolát, a tanítókat, az ő szemükkel szemléljük a felnőtteket is. Janikovszky Éva történeteinek ismerős bája a gyermekhang, amely kendőzetlen őszinteséggel beszél a felnőttek képmutatásáról, sablonos kérdéseiről, abszurd elvárásairól. Dani gondolatai tükröt tartanak a felnőtt (fel)olvasó elé is: kellően nyitottak, megértőek vagyunk-e az óvodás és iskolás lét határán egyensúlyozó, helyüket, identitásukat kereső gyermekeinkkel? A tükörbe nézve be kell vallanunk, sokszor egyáltalán nem értjük gondjaikat, félelmeiket, vágyaikat, örömeiket. Ha olvassuk a történetet, figyeljünk azokra a mondatokra, amelyek a felnőttekről szólnak, ha tudunk nevetni Dani kritikáján, akkor még nincs veszve minden – él még bennünk a világra nyitott, kíváncsi gyermek. Danitól felnőttként is sokat tanulhatunk: leginkább töretlen optimizmust, derűt és türelmet.

Visszaharapott

2010-10-08T09:15:00.000+02:00

Vannak könyvek, amelyeknek már a címe is annyira jó, hogy képtelen az ember nem megvenni őket. A fiú, aki megharapta Picassót ilyen könyv – mennyi izgalmas kalandot, rejtélyt, kérdést előlegez a cím! Csak reméltem, hogy nem ér nagy csalódás, ha elolvasom a könyvet…

Csalódnom nem kellett, viszont meglepődtem. Regényre számítottam, helyette képeskönyvet (képes könyvet) kaptam, egy kisfiú gyermekkorának legizgalmasabb történetét sok-sok képben és rövid kommentárokban elbeszélve.

A kis Tony szüleinek (fotográfus mama és festőművész papa) köszönhetően közeli ismeretségbe kerül Picassóval, a kezdetben meg nem értett, később világhírű spanyol (élet)művésszel. Különös, rendhagyó Picasso-életrajz bontakozik ki a könyv lapjain: családi fényképek, elkapott vidám pillanatok a mama objektívjén keresztül, és mindehhez a felnőtt Tony gyermekkori emlékeinek szólama a világra rácsodálkozó, nyitott kisfiú szemszögéből. A sokféle nézőpontnak köszönhetően (felnőtt és gyermek, kép és szöveg) a könyv egy pillanatra sem unalmas: izgalmas művészettörténeti kalandozás a múlt, az emlékek világában. Ha csak annyit ismerne minden ember Picasso életéből, amennyit Tony elmesél nekünk, már elég lenne. Ebben a történetben MINDEN benne. Igaz, nem tartalmazza az összes alkotását, de a legfontosabbak ott vannak, nem beszél hosszasan a stílusáról, de gyermeki éleslátással rámutat a kubizmus fontos elemeire – és ami a legfontosabb: Tonyhoz hasonlóan az olvasó is bevonódik ebbe az otthonos világba, észrevétlenül válik barátunkká Picasso.

A könyv nagy erénye a játékosságában rejlik: Picasso játszik Tonyval, ebbe az is belefér, hogy a kisfiú megharapja a híres művészt, aki rögvest visszaharap! De játék az egész könyv: a betűkkel, a képekkel (a fekete-fehér néhol színessé változik), a szavakkal.

Kincskereső Kisöcsi

2010-09-28T07:36:00.001+02:00

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok magyar gyerek tudja, hogy Sven Nordquistnek köszönhetjük Findusz a zsivány macska és Pettson a kissé szétszórt öregúr kalandjait. A svéd illusztrátor-író legújabb, magyarul megjelent műve valójában nem mai darab, először másfél évtizede adták ki svédül, címe: a Kisöcsi és a nagyvilág. Nordquist két másik meséjéhez – Hová tűnt a testvérem? és Kalapvadászat – hasonlóan gazdag, élettel (és tréfákkal) teli képi világa magával ragadja az olvasó fantáziáját, a szöveg ugyanakkor komolyan mesél a gyermeki képzelet határtalanságáról és arról az alapvető vágyról, amely minden kisgyermek sajátja: felfedezni a világot.

A Kisöcsi és a nagyvilág képei egy pillanatra sem hagyják nyugodni a mindenre kíváncsi gyermeki tekintetet. A kisfiú világraszóló kalandjának állomásait egy-egy szám jelenti (előbb 1-től 10-ig, majd 11-től majdnem 100-ig számolunk), miközben egyről a kettőre jut, mérlegre kerül talpraesettsége, leleményessége, bátorsága és furfangos esze – nem árulok el titkot: hősünk egyszer sem vall szégyent, kiváló eredménnyel veszi az akadályokat. Az alapötletet (számolj velem!) akár didaktikusnak is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy Nordquist a szándékolt tanító célzatnál többre tartja a közös játékot, a heurisztikus tanulást, a kreativitást és a tapasztalatot.

Folytatás...

Meseterápia Központ - megnyitó

2010-09-05T15:44:00.003+02:00

2010. szeptember 30-án, a Népmese napján megnyílik Magyarországon a világ első Meseterápia Központja, mely a világot jobbítani akaró emberek nemes szándékából azzal a céllal jött létre, hogy egy komplex művészetterápiás modell keretében kapukat nyisson meg egy stabil, saját belső értékeken nyugvó, a szűkebb és tágabb környezettel is harmonikus kapcsolatot fenntartó élet kialakításához és a boldogság képességének elsajátításához.

Jézus barátai

2010-08-13T12:01:00.000+02:00

„Egyszer volt hol nem volt egyszer néhány ember, akik egy napon kétezer évvel ezelőtt találkoztak egy fiatal férfivel a Galileába vezető úton. Mindegyiküknek volt saját munkája és családja, de mindez egy csapásra megváltozott. Ők voltak András és János, Péter, Máté, Tamás… Abban az időben Jeruzsálemben mindenki tudta, hogy ők Jézus barátai.”

Jézus barátai (Gli Amici di Gesú) címmel jelentetett meg gyermekek számára képeskönyvet az olasz Piccola Casa Editrice kiadó, a könyv különlegessége nem témájában vagy az amúgy népszerű olasz illusztrátor, Franco Vignazia személyében rejlik: a könyv szerzője XVI. Benedek pápa. A kiadványhoz írt előszóban Julian Carron spanyol nyelvész-teológus így ír a Szentatya munkájáról: „…kézen fogja az olvasót, hogy együtt fedezzék fel, kik voltak Jézus első tanítványai, hogyan találkoztak a Mesterrel, hogyan hatott rájuk olyannyira, hogy képtelenek voltak elszakadni Tőle.” A könyv szereplőinek – a 12 tanítvány és Pál apostol – kalandjait 48 oldalon keresztül követhetik nyomon egyelőre olasz nyelven a fiatal olvasók. Az angol és a spanyol nyelvű kiadás jövőre várható.

Forrás

A kőbe zárt fiú

2010-08-13T09:25:00.000+02:00

Cornelia Funke új regénysorozata (Reckless – Vakmerő) a Tintaszívben megismert képzeletvilág újabb fejezete: varázslények, manók, egyszarvúak és a tündérmesék varázslatos világa.

A történet hőse két fiú, akik elvesztették apjukat. A nagyobb, Jacob Reckless számára különösen tragikus a példakép hiánya. Szereti a különös dolgokat, vonzódik a sötétséghez, nagy és erős bátyja öccsének, Willnek. Egy napon Jacob tiltott helyre merészkedik, eltűnt apjuk dolgozószobájában egy tükröt vesz észre, amelyen keresztül – mivel a tükrök már csak ilyenek – átlép egy rejtélyekkel teli világba. A kalandozás a tükörben, az ismeretlen világ felfedezése mindaddig jó mókának tűnik, amíg a Jacob után merészkedő Willt el nem kapják a kőszörnyek, akik foglyukat kővé akarják változtatni. Jacob számára a móka életmentő feladattá válik.

A regény szeptember 14-én egyszerre jelenik meg német és angol nyelven könyv és hangoskönyv formában. A regény világából a www.get-reckless.com oldalon kapunk ízelítőt letölthető első fejezettel, amelyet Cornelia Funke is felolvas és bemutatkoznak a történet szereplői is.

Az olvasó és kísérői

2010-07-30T10:36:00.001+02:00

A nyár a nagy olvasások időszaka, a tanulók felszabadulva a pedagógusok – és a hagyomány – diktálta kötelező olvasmányok nyomása alól végre elővehetik az addig pad alatt, suttyomban olvasott lektűröket, ponyvákat, és a bátran felvállalva (ízlésbeli) másságukat szabadon olvashatják, ami nekik tetszik. Lehet, hogy a fentebb vázolt kép távol áll a valóságtól, én mégis így képzelem el egy ideális világ kulturálisan lázadó tizenéveseit – merthogy jómagam ezt éltem át (tizen)évekkel ezelőtt, kezdő olvasóként, könyvtárba, később antikváriumba járóként.

Az olvasóvá szocializálódás rögös útján fontos lépés az olvasmányok önálló választásának időszaka. Amíg kicsiny a gyermek, addig azt kapja, amit a felnőttek vesznek neki. Persze, ez ellen is lehet lázadni, a cseperedő gyermek mondhatja, hogy neki ez a dedós könyv nem kell, őt ez vagy az a képeskönyv nem érdekli. Ez az időszak általában az iskolába lépéssel köszönt be, amikor a világra nyitott gyermek már kezd specializálódni, érdeklődési köre – és ezzel együtt olvasmányainak témája – is nem- és személy-specifikussá válik. Az iskolába lépéssel egy időben ajánlatos a gyermeket beíratni a helyi könyvtárba, magunkkal vinni könyvbeszerző kirándulásainkra, engedni, hogy ő is választhasson, talán az is belefér, hogy rosszul választ, olyat szeret meg, amelyről kiderül, hogy nem a legjobb választás volt – de hát felnőttel is megesik az ilyen nem egyszer.

A könyvtár a könyvesboltnál biztonságosabb terep, a könyvtárban laboratóriumi körülmények között gyakorolhatja az olvasópalánta a válogatást. Komoly dolog ez is, de még nem (zseb)pénzre megy a játék. Ráadásul a könyvtárba – reméljük így van – a klasszikusok mellett a kortárs gyermek- és ifjúsági könyvek legjava bekerül, a hozzáértő könyvtárosok nemcsak szelektálják a gazdag könyvtermést, de segítséget is adnak a bizonytalankodó olvasónak. Lehetőség van személyre szabott ajánlatra, egy-egy jól eltalált ajánlás a megnyerő modorú könyvtáros és a hezitáló olvasó viszonyát évekre meghatározhatja, a személyes kapcsolaton túl pedig segíti az olvasás és a könyvek világa iránti elköteleződést is.

A kamaszok olvasmányválasztásában egyre kisebb szerepe van a felnőtteknek. A fiatalok szeretnek felfelé olvasni, olyan könyveket választani, amelyektől felnőttebbeknek látszanak, persze az izgalom, kaland, humor és romantika sem elhanyagolható szempontok. A napjainkban népszerű ifjúsági olvasmányok hősei többnyire egykorúak az olvasókkal, ugyanakkor valamilyen szempontból az átlagostól eltérő, különleges képességgel is rendelkeznek. Hősök ők a szó klasszikus értelmében, akik ritkábban a közösségért gyakrabban saját életükért (és szerelmükért) harcolnak a gonosz erőkkel szemben. A sikerlisták éllovasainak szerzői hasonló receptet követnek: emberszabású szuperhősök hétköznapi környezetbe helyezve, de hogy miért pont a varázslók és a vámpírok (s hamarosan az angyalok) válnak a fiatalok kedvencévé világszerte, nehéz lenne megmondani.

Az izgalmas olvasmány könnyebben terjed, mint a tűz, elég csak egy lelkes olvasó az osztályban, máris kézről kézre jár a könyv. A könyv sikerét természetesen kiválóan felépített reklámkampány, tengerentúli siker és filmes feldolgozás tovább duzzaszthatja, de az utóbbi évek sikerkönyveiről elmondható, hogy mindezek nélkül is hatalmas példányszámban fogytak el. A sikeres lektűrök a kiadókat is arra sarkallják, hogy a hullámot meglovagolva hasonló tematikájú könyveket dobjanak a piacra, de tudjuk, minden csoda csak három napig tart (felgyorsult világunkban sokszor addig se), trendek jönnek és mennek – de mi marad meg mindebből?

Amíg a felnőttek ajánlanak, addig lehetőségük van befolyásolni, irányítani az olvasót. De ismerjük-e annyira gyermekeink világát, hogy tudjunk szórakoztató ugyanakkor értékes, tartalmas olvasmányokat a kezükbe adni? Kell-e támogatni a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalmat, vagy megáll már a saját lábán? Eladható a friss gyermekkönyv vagy a szülők és a pedagógusok a régit vásárolják, mert azt jobban ismerik?

Úgy gondolom, hogy amellett, hogy az állam támogatja a kortárs gyermekirodalom kiadását (mert támogatja, tessék csak megnézni a Nemzeti Kulturális Alap pályázati archívumát), legalább ilyen fontos lenne a vásárlók, olvasók tájékoztatása is. A verseny (mindig) egyenlőtlen, az a kiadó, amelyik többet áldoz marketingtevékenységre valószínűleg több könyvet fog értékesíteni, mint az, amelyik az olvasóra bízza, hogy rátalál-e a könyvtengerben az újdonságára. És ez így is van jól, ha verseny, hát legyen verseny. Mindemellett azonban szükség lenne egy olyan pártatlan, szakértő szervezet létrehozására és állami támogatására, amely a megjelent könyvekről információval látja el az olvasókat, amely objektív szempontok alapján mond értékítéletet a gyermekirodalomról, amely könyvtárak, iskolák számára ajánlásokat készít, és amely könyvszakmai programokon, konferenciákon népszerűsíti a klasszikus és kortárs gyermekirodalmat. Nem venné ki a döntés jogát az olvasó kezéből, de kellő tudással ruházná fel ahhoz, hogy jól tudjon választani. És aztán persze kiderül, hogy a választás nem a legjobb volt – de hát felnőttel is megesik az ilyen nem egyszer.

Megjelent a KönyvHét augusztusi számában.

…fejeden egy nagy koppanás

2010-06-30T21:13:00.000+02:00

Matilda McPhee újra rendet tesz, ezúttal Emma Thompsonnak köszönhetően olvashatjuk a dadus újabb, elképesztő kalandjait (A varázsdada és a Nagy Bumm), amelynek során egy csapat mérges kölyköt próbál egyetértésre és tiszteletre nevelni. A könyvre épülő filmet a megjelenéssel egy napon mutatták be Magyarországon, így a családok választhattak: a könyvet veszik meg vagy moziba mennek. Remélem a többség a könyv mellett voksolt, a film ugyanis hátborzongató.

Sok szülő álma egy nagy, békés család, ahol szeretetben, közösségben élnek együtt idősek és fiatalok, a szülők bölcsen igazgatják a család sorsát, a gyerekek segítik egymást, nincs veszekedés, zsivaj, lárma. Aztán hamarosan be kell látniuk, hogy ilyen-olyan okokból ez az idea nem valósítható meg, szép reményeiket folyton felülírja az Élet, amitől aztán minden kiszámíthatatlan és kaotikus lesz.

A varázsdada és a Nagy Bumm családregény annak minden kalandjával és romantikájával. Egy nagycsalád mindennapjai – leginkább problémái – kerülnek a középpontba, amitől mégis különleges lesz a történet: a cselekmény a II. Világháború idején játszódik egy kis, angliai faluban (tanyán), ahol a szimpatikus Green család apa nélkül maradva (a háborúban védi a hazáját) küzd az életben maradásért. Láthatjuk, Emma Thompson nem fél a komoly témától: háborút, megélhetési gondokat, gonosz nagybácsit egyaránt felvonultat szerencsétlen hősei ellenében, ráadásul a család három gyermekének még elkényeztetett, városi unokatestvéreikkel is meg kell küzdeniük, akiket szüleik vidékre küldtek, hogy az ellenség támadásait a védett vidéken vészeljék át. Konfliktusok sokaságával kell felvennie a küzdelmet Greennének, s ugyan az állatok gondozásában számíthat gyermekei segítségére, a gyermekek (előbb a saját három, majd ráadásként a fényes-kényes két másik) gondozásában nagyon is magára marad. Honnan jöhet ilyenkor segítség?

Nanny McPhee legalább olyan rejtélyes, mint Mary Poppins: felbukkan, rendet tesz, majd tovább áll. Amíg nem kedvelik, de szükség van rá, marad, ám abban a pillanatban, hogy megkedvelnék, el kell mennie, mert már nincs rá szükség. Tudja, hogy a nevelés nem a nevelőről, hanem a neveltről szól: amikor a gyermek szívében lángra kap a szeretet parazsa, útra kelhet, mert innentől kezdve a szív már maga is tudja mi a helyes és mi nem.

A varázsdada nem szép viszont igazságtalan – legalábbis a gyerekek ilyennek látják. Mindig csak követel, határokat szab, olyan dolgokra veszi rá őket, amikhez legkevésbé sincs kedvük. Öt leckéből álló tanegysége igen hatékony, igaz a legtöbb pedagógussal ellentétben őt varázsereje is segíti a munkában. Így könnyedén eléri, hogy a gyerekek abbahagyják a verekedést, szépen megosztozzanak, segítsenek egymásnak, legyőzzék félelmüket és higgyenek mindenekfölött. A módszerei a fekete pedagógia aranykorát idézik: igaz egy ujjal sem nyúl a gyerekekhez mégis beszélgetés helyett a félelemkeltést tartja célravezetőbb útnak. A gyerekek így aztán elkezdenek tartani a gonosz boszorkánytól, és egyre inkább közeledni egymáshoz – ez pedig éppen elég Nanny McPheenek.

A fordulatokban is bővelkedő történet alapvetően a jó és a rossz örök harcára épül, melyben a varázsdada sakkjátékosként mozgatja a figurákat, természetfölötti erejével maga idézi elő a cselekmény újabb fordulatait (ez alól talán csak a háború a kivétel, bár ki tudja…), a megoldás azonban már nem az ő kezében van: a gyermekek visszatalálva a helyes ösvényre, saját történetük hőseiként maguk állítják helyre a megbomlott rendet, és nyerik el ezzel a boldogságot.

Emma Thompson regénye figyelmeztetéssel indul: „Szokatlan könyvet tartasz a kezedben. A varázsdada és Nagy Bumm egy történetből és egy forgatási naplóból áll össze, akár egy mozaik.” A két szál valóban váltakozva jelenik meg a szövegben, s aki élvezni akarja a történetet, jobb, ha kihagyja a forgatási naplót, mert ez amellett, hogy rendre a legizgalmasabb ponton akasztja meg a történetet sokszor nem is érdemel sok figyelmet. Én legalábbis már nagyon untam Thompson kisasszony fanyalgását az angliai időjárás viszontagságai miatt… Ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy a forgatásról írt naplóbejegyzéseknek is fontos szerepük van – felkészítenek a film befogadására. A filmre, amely a könyvhöz képest vajmi kevés újat tud adni, viszont a szerző forgatási élményeinek ismeretében más (talán rendezői, talán színészi) szemmel nézhetjük ezt a családi filmnek szánt borzalmat. Nem tudom, hogy a film korhatáros-e, abban viszont biztos vagyok, hogy a térdig kakában tapicskoló, üvöltöző gyerekek, a folyton rettegésben élő Phil bácsi (hol a veséjét akarják kivenni, hol kitömnék), és a rémesen elmaszkírozott Emma Thompson látványa a happy end ellenére sincs jó hatással a bontakozó gyermeki lélekre (a felnőttet mindez nem nyomasztja, viszont végtelenül idegesíti). Úgyhogy magam részéről a filmet szívesen kihagytam volna, a könyv ellenben könnyed, nyári olvasmány lehet mindazok számára, akik még nem olvasták Mary Poppins történeteit és az iskolamentes szünidőben is szívesen emlékeznek nem szép viszont igazságtalan tanáraikra.

Megjelent a KönyvHét júliusi számában.

„…a jobb szeme Szeretetkút, a bal szeme Barátságforrás”

2010-06-08T18:13:00.005+02:00

A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság

2010. június 16-án (szerdán)
17 órakor

irodalmi estet rendez Lázár Ervin emlékére

„…a jobb szeme Szeretetkút, a bal szeme Barátságforrás” címmel

a Magyar Írószövetség klubjában

(Budapest, Bajza u. 18. I. em.)

Köszöntőt mond:
Pomogáts Béla, a Berzsenyi Társaság elnöke

Az est programja:

Gyerekhangon - mesét mond Barkó Regina Szabina és Torma Botond általános iskolai tanuló
„Kicsoda az a Lázár Ervin?” (Három novella tükrében egy írói világ) Bemutatja: Komáromi Gabriella, az est moderátora
Emlékeink - Szakonyi Károly Lázár Ervinről
Életünk, halálunk – Vathy Zsuzsa a feleség és alkotótárs

Az irodalmi esten közreműködik Papp János színművész.

Könyvek - szurkolóknak

2010-06-04T07:58:00.002+02:00

„– Apu, Isten szokott focizni?

Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlankodik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is látom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visszazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlékképe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci!” (Lázár Ervin, Foci)

Már csak egy hetet kell várni, és indul a nyár legjelentősebb eseménye: a FOCI VB! Szüleim emlékei szerint az első vébém az 1986-os, mexikói volt, amit a kirakatokba kipakolt tévék képernyőjéről követtem – sajnos csak percekig. Az 1990-es olaszországit aztán már teljes erőbedobással, meccsről meccsre, s így tovább azóta is, négyévente. Szeretem a focit játszani, nézni, és szeretek focis könyveket olvasni.

Folytatás...

Ugyanerről...

Ez nem az a könyvhét

2010-06-01T08:50:00.002+02:00

A KönyvHét című könyves havilap szerkesztői már évek óta szívügyüknek tartják a magyar gyermekirodalmat, Csokonai Attila állandó könyvszemléző rovata mellett e blog szerzőjének is rendszeresen megjelennek recenziói, beszámolói a lap hasábjain. A KönyvHét júniusi száma kicsit visszatekintés az elmúlt fesztiválokra ugyanakkor előretekintés is az Ünnepi Könyvhétre. A szokásos kétoldalas gyermekkönyvajánló mellett beszámolót olvashatunk a Gyermekirodalmi Fesztiválról, interjú készült Szegedi Katalinnal, Lackfi Jánossal és Kányádi Sándorral, külön írás foglalkozik a Twilight könyvekkel és rajongóikkal. Érdemes hát beszerezni minden gyermekirodalom-kedvelőnek a lap júniusi (s aztán júliusi, augusztusi stb.) számát mondjuk éppen az Ünnepi Könyvhéten!

Amelyre a lap kiadójának gondozásában jelenik meg Csokonai Attila Hófehérke és a berlini fiúk című esszékötete. A könyv fülszövege: "A szerző több mint harminc éve lépett elő laikus olvasóból hivatásos olvasóvá. Életrajzából egyértelműen kiviláglik, hogy amióta csak olvasni tud, a könyvek határozzák meg az életét. Diákként azok közé tartozott, akik már rég túl voltak az aktuális kötelező olvasmány elolvasásán, amikor az iskolában az adott mű az irodalomórán feldolgozásra került. Egykori kedvenceit később felnőtt fejjel persze újraolvasta. Könyvtárosként természetesen jóval több könyvvel került kapcsolatba. Még több művel ismerkedett meg, amikor az irodalom, az olvasás népszerűsítése volt a hivatali feladata. 15 esztendőn át dolgozott gyerekkönyvkiadóban, ahol az olvasott művekről ismertetéseket, ajánló sorokat kellett írnia. És számos olyan gyerekkönyvíróval készített interjút, akik sajnos ma már nincsenek közöttünk, de alkotásaik folyamatosan megjelennek napjainkban is. Praktikus, pragmatikus módon foglalkozott tehát gyermek- és ifjúsági irodalommal. S foglalkozik ma is, hiszen majdnem egy évtizede állandó rovata van a Könyvhétben, egy-egy alkalommal akár egy tucat gyerekeknek, illetve fiataloknak szóló könyvről – legyen az ismeretterjesztő vagy szépirodalom – ad közre mini recenziókat. Kötetét ugyan nem ezekből a cikkekből állította össze, de mégiscsak ezek alapozták meg azt."

A könyv a Könyvhét könyvek sorozatban jelent meg, akárcsak A Hétfejű szeretet.

A gyermekkönyvek piaca

2010-05-15T12:50:00.002+02:00

A Bolognai Gyermekkönyv-vásár a gyermekkönyvekkel foglalkozók Mekkája: évről évre kiadók százai, ügynökök, szerzők és illusztrátorok ezrei zarándokolnak az észak-olasz városba, hogy megismerjék a gyermekkönyvkiadás trendjeit, adják-vegyék a legújabb könyves jogokat. A vásár szigorúan szakmai – ez a felirat próbálja elijeszteni a laikus érdeklődőt már a bejáratnál, és valóban, aki csak nézelődni, vásárolgatni szeretne, az jobban teszi, ha valamelyik belvárosi könyvesbolt gyermekrészlegét célozza meg, mert a Vásáron csak elvétve találni olyan standot, ahol könyvet lehet venni.

Cél nélkül bolyongani nem érdemes, az ember szeme belefárad a kínálatba. Vezető nélkül bolyongani veszélyes, mert az ember értetlenül áll bizonyos jelenségek előtt: például miért álldogálnak egy-egy kiadó pavilonja előtt nagymappás emberek hosszú sorokban türelmesen várakozva? A megoldás: illusztrátorok „házalnak” portfóliójukkal alázatosan várva a nevesebb kiadók szakértőinek véleményére.

Mivel először jártam a Vásáron taktikusan azt a megoldást választottam, hogy a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülésének standját keresem fel, s itt tájékozódom a továbbiak felől. Mint ott kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki így tesz, és bázisnak használja a magyar szigetet, hogy onnan hajózzon ki a gyermekkönyvek tengerére, s érkezzen vissza ide, a biztos révbe a megszerzett élményekkel. Nánási Yvette, az Egyesülés igazgatója volt kalauzom ötleteivel, tanácsaival, háromnapos bölcsességével – hiszen neki is ez volt az első bolognája. Az utolsó nap a tapasztalatokról is beszélgettünk, elmondta, az Egyesülés tagjainak a korábbi évekhez hasonlóan nagyszerű Vásáruk volt, s már azon törik a fejüket, hogy a következő évben miként tudnának hangsúlyosabban megjelenni Bolgonában.

Érdekes volt látni a hazánkhoz hasonló méretű, helyzetű és piacú országok pavilonjait. Leszámítva Szlovákiát (ebben az évben Szlovákia volt a könyvvásár díszvendége s ezzel együtt kiemelt időt és területet kapott gyermekkönyveinek bemutatásra) elmondható, hogy nagyon hasonlóan közelítik meg a közép-európai országok a nemzetközi piacot. Az előre leszervezett kiadói találkozók, a gyermekkönyv-termés legjavának kiállítása, a kiadók közös megjelenése valamint az igényes katalógus mindenhol alap, ehhez jön a körítés – ahol több pénzt tudnak fordítani egy-egy nagyobb vásárra, ott díszesebb és ezzel együtt közönségcsalogatóbb a stand.

Kevés hely, és idő van pihenésre, ha az ember mindent végig akar nézni. Persze mindig van, amit kötelező (Európa, különös tekintettel a skandináv országokra, a franciák és persze az olaszok), és van olyan is, ami kihagyható (az amerikai és a távol-keleti kiadók ugyan egy egész épületet megtöltöttek, de csak elvétve találtam gyermekek számára jó szívvel ajánlható könyvet).

Kötelező látogatásaim egyikét már hetekkel előre lekötöttem, illetve lekötötték: egy spanyol könyvkiadó, a Gemser keresett meg e-mailben, hogy szívesen bemutatná újdonságait. A Gemserről érdemes tudni, hogy alapvetően egy családi vállalkozás és néhány könyve már megjelent magyarul is (legutóbb az Állatok a Bibliában a Kálvin Kiadónál). Meglepetésként ért, hogy a polcokon kiállított könyveik között magyar nyelvű is szerepelt, az viszont már kevésbé volt meglepő – látva a standon lévő kiadói munkatársak aktivitását –, hogy mindig hatalmas nyüzsgés volt náluk. Végül egy félórás hangulatos beszélgetést követően névjegyet váltottunk, majd átadtam a helyem a soron következő (ezúttal távol-keleti) delegációnak.

Mivel több időpontom nem volt aznapra (és a következőre sem) felhőtlenül nézelődhettem, lapozgathattam a könyveket, vagy üldögélhettem a szabadban, a pavilonok között elterülő placcokon. A felhőtlen nézelődést néhányszor mosolygós kiadók szakították félbe érdeklődve preferenciáim felől, majd mikor látták, hogy kapható vagyok egy kis csevejre, hellyel kínáltak és elém tárták impozáns portfóliójukat. Azóta is küldik remekbe szabott könyveiknek pdf-jeit, bizakodva a magyar nyelvű kiadásban…

A vásár amellett, hogy a világ egyik legnagyobb jogdíjbörzéje, szakmai csemegékkel is szolgál a kritikus tömegnek. Az egész nap nyitva tartó illusztrátor kávézó a legújabb művészeti trendek, izgalmas könyvújdonságok és a Bologna Ragazzi zsűrije által díjazott könyvek fóruma, ahol legtöbbször teltház előtt szakértő kérdező faggatja a szakma legjobbjait. Nem messze innen kilométerhosszan az illusztrációs pályázatra beválogatott alkotó munkái. A szakmai zsűri két és félezer pályamű közül választott ki 87, kiállításra érdemes (köztük több magyar) alkotást. Külön területet kapnak (programokkal, workshopokkal) a fordítók, idén kiemelt figyelmet kapott a 90 évvel ezelőtt született, 30 éve elhunyt és 40 évvel ezelőtt Andersen-díjat kapott Gianni Rodari.

A bolognai gyermekkönyv-vásár ideje alatt jelentik be az Andersen-díjakat (2010-ben az angol David Almond író és a német Jutta Bauer illusztrátor részesült az IBBY díjában), és hogy a laikus olvasót is megörvendeztessék városszerte könyvesboltok, múzeumok, kiállítótermek várják érdekes, interaktív programokkal a gyermekkönyvek szerelmeseit.

Megjelent a Könyvhét áprilisi számában.

Olvasó-társ

2010-05-14T12:00:00.001+02:00

Tudósítás a program első eredményeiről.

Életre kelt Ószövetség

2010-05-13T17:03:00.000+02:00

A Biblia – ezen belül az Ószövetség – történeteinek újramondása komoly kultúrahagyományozó szereppel bír. A világ és az ember teremtése, az özönvíz, Bábel tornya vagy éppen a pátriarkák ismerete nélkül az európai irodalom megértése is nehézséget okoz. De ne legyünk naivak: a görög-római mitológia és a zsidó-keresztény tradíció egyre kevesebb érdeklődést vált ki a mai fiatalokból, pedig ezek a generációról generációra hagyományozott évezredes történetek a ma emberének életére is komoly hatással vannak – ahhoz persze ki kell lépni a virtuális világból, hogy megláthassuk lelkünket e történetek tükrében. Jó tudni ugyanakkor, hogy magyar nyelven is egyre több olyan igényes, gyermekeknek/gyermekekhez szóló, a bibliai történeteket újraíró könyv van, amely felvállalja ezt a kultúraközvetítést.

Folytatás...

A könyvről bővebben itt.

Tatu és Patu újra támad

2010-05-10T21:18:00.000+02:00

A VI. Gyermekirodalmi Fesztivál egyik legnagyobb meglepetése számomra az volt, amikor megláttam a Cerkabella szupertitkos újdonságát, a legújabb Tatu és Patu könyvet. Lehet, hogy csak én nem tudtam róla, hogy a finn (és talán már a magyar) óvodások körében rendkívül népszerű képeskönyv harmadik része, a Tatu és Patu az óvodában meg fog jelenni magyarul?! Mindenesetre most, hogy láttam, mi több otthon együtt lapozgathatjuk az öt és félévessel, már cseppet sem bánt, hogy én értesültem utolsóként a megjelenésről.

Folytatás...

Kicsi és nagy

2010-05-10T11:36:00.001+02:00

Gustav nagy. Sőt hatalmas. Ő a világ legnagyobb embere. Ha vidám, akkor mosolya beteríti az égboltot, ha szomorú könnyeiben falvak úsznak. Gustav most bánatos, mert magányos, ő a világ legmagányosabb embere.

Heinz Janisch és Karsten Teisch Der große Gustav und die kleinste Frau der Welt (A nagy Gustav és a világ legkisebb hölgye) című könyve nemcsak varázslatos, párizsi hangulatot idéző illusztrációi miatt került be a kedvenceim közé. Én még nem láttam olyan gyermekkönyvet, aminek formátuma egy A/4-es fele lenne, úgy hogy az a rövidebb oldalánál van kettébe hajta (ilyet leginkább kávézókban látni itallapként). A különös formátum létjogosultságát Gustav mérete adja: így sokkal jobban kifejezhető magassága és ehhez mérten az őt körülvevő világ – Gustav szemével nézve – abszurd kicsisége.

Az első oldalon Gustav szomorúan tekint a földgömbre: az egész világ elfér a zsebében, és az egész világon sehol sem talál még egy olyan embert, mint ő. Vagy legalábbis olyan társat, aki elfogadná különcségét. Cirkuszban dolgozik, emberfeletti méretei és képességei csodálnivalók, ugyanakkor el is távolítják őt a hétköznapi élettől, és a normális emberi kapcsolat lehetőségétől. Egy igazi mesében biztos olyan társat találna, amilyen ő is: és a két óriás boldogan élne… Ebben a képeskönyvben azonban Gustav ott találja meg a boldogságot, ahol nem is keresi: egy nap egy icipici nőt pillant meg egy parkban, aki ráadásul rá is mosolyog. A nő nemcsak Gustav mércéjével mérve kicsi, Lilli a világ legkisebb hölgye. A formálódó szerelem (a francia díszleteknek köszönhetően) romantikus levelezéssel veszi kezdetét. Gustav bevallja, hogy annak ellenére, hogy nagy a termete, valójában kicsi (félénk?), a lány pedig leírja, hogy annak ellenére, hogy apró, valójában nagy. Milyen jól kiegészítik egymást! Újra szép az élet! Gustav szárnyakat kap, lehozza a napot az égről, és remegő szívvel várja a választ – a szerelem bontakozását csak Gustav szemszögéből látjuk, és csak reménykedhetünk, hogy a lány is viszonozza a szerelmet.

A történet persze boldog véget ér. Aki nem hiszi, lapozzon utána! Itt.

Top 50

2010-05-04T10:35:00.001+02:00

Úgy gondolom, jól sikerült a Top 50 gyerekkönyv az elmúlt évtizedből listaállítás. A lista jól reprezentálja az elmúlt 10 év gyermekirodalmi termését. A szavazásra 20 szakmai szervezettől érkezett lista, ebből állt össze a leadott pontok alapján a végeredmény. Külön öröm, hogy a listát képekkel a Népszabadság külön mellékletben is megjelentette.

Az Egyszervolt.hu-n látható közönségszavazás persze más képet mutat, ott az szerepel elől, amit olvasnak, vásárolnak, súlyozottan pedig a legaktívabb szavazóbázisú könyvek. A Top 50 részletes elemzése hamarosan olvasható lesz a Csodaceruza honlapján és itt is. Addig is beillisztem a listát. Lehet csemegézni. Kattintásra megnő :)

A Népszabadság mellékletének internetes változata itt, itt és itt.

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2010. Millenáris

2010-04-23T11:55:00.004+02:00

Ha én most Pesten lehetnék, elmennék a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a gyermekkönyvvek közé, és biztosan kézbe venném ezeket:

a Pagonytól

Marék Veronika, Boribon focizik

Berg Judit - Agócs Írisz, Maszat épít

Török Szilvi, Színek könyve

Bátky András - Gyöngyösi Adrienn, Pipogya, a budapesti medve

a Naphegytől

Módra Ildikó - Szalma Edit, Trapp - Talált Állatok Osztálya

a Csodaceruzától

Aranysityak - Friss gyerekversek. Szerk. Lackfi János.

a Vivandrától

Jean-Philippe Arrou - Olivier Tallec: Liza és Micsoda a Strandon

a General Presstől

G. Szász Ilona - Szegedi Katalin, A mindentvarró tű

Elvira Lindo - Emilio Urberuaga, Tök jó vagyok (Fordította Ruppl Zsuzsanna)

William Shakespeare - Barbara Kindermann - Almud Kunert, Sok hűhó semmiért (Fordította Szalay Zsuzsanna)

Marek Toman - Hana Puchová, A prágai gólem. (Fordította Balázs Andrea)

a Mórától

Nyulász Péter - Szalma Edit, miazmég

Katia Mrowiec, Michel Kubler, Antoine Sfeir - Kalmár István, Isten, Jahve, Allah. (Fordította: Tüske-Hegedűs Andrea)

a Manó Könyvektől

Hohol Ancsa - Boris Juli, Terka a piacon

a Pongráctól

Nicola Morgan, Látlak. (Fordította: Buti Boglárka és Győri Dávid)

Michelle Knudsen - Kevin Hawkes, Oroszlán a könyvtárban (Fordította: Cséplő Noémi)

a Kálvintól

Győri Kata - Gellén Sára, Bojti - történet egy nagyszívű kiskutyáról

a Bencés Kiadótól

Varga Mátyás - Schmal Róza, Szent Benedek

a Gólem Színház Egyesülettől

Szokács Eszter - Szántói Krisztián, Ádám világgá megy

De sajnos nem leszek, úgyhogy csak a VI. Gyermekirodalmi Fesztiválon fogom megcsodálni őket :)

Most élsz

2010-04-20T12:17:00.001+02:00

A GYIE-blogon találtam egy bejegyzést Olivier Tallec-ről, és mivel karácsony óta kedvencünk Liza és Micsoda, és mivel a helyi könyvtárban találtam még Olivier Tallec-könyvet, ezért most gondoltam leírom élményeimet Tallec Maintenant (Most) című könyvéről. Bár nem eredetiben olvastam, talán a német fordítás és persze a képek vissza tudják adni azt a hangulatot, amit Tallec Alain Serres-vel karöltve ennek a nagyon finom humorú könyvecskének megálmodott.

Az alapötlet talán az volt, hogy a gyermek a pillanatnak él, illetve az élet pillanatok összességéből áll. Emlékezetünkben is csupán egy-egy pillanat marad meg, amiket összekapcsolva történeteket fabrikálunk, így lesz a mostból múlt és jövő egyszerre.

A könyv hőse egy kisfiú, elbeszélője is ő, rövid kijelentéseiben közös, hogy mindegyik mosttal kezdődik. Olyan, mintha az elmúlt év fényképeiből válogatná ki a számára legfontosabbakat és kommentálná, mi történik rajtuk. A történet töredezett, nem áll össze egy teljes, hiánytalan elbeszélés a múltról, mégis töredezettségében is sokat elmond a mesélőről. A válogatás lényegesebb, mint a képekhez fűzött száraz, lakonikus megjegyzések – ez az ő története, az ő világa. Ebben a magánvilágban kiemelt szerepet kap a család, fontos helyszín az óvoda, a természet változása pedig a világ csodáira nyitott kisgyermek perspektíváját adja a történethez, no meg persze az idő múlását érzékelteti. A nagy történet számos apró mostból épül fel: Samia nagynéni szerelme, óvodai kalandok, útfelbontás az utcában, a hernyó pillangóvá válik… A hétköznapi elemekből építkező cselekmény mellé aztán egy fantasztikus szál is kapcsolódik: a realitás és a mese határvidékén élő gyermek számára a hallgatott, nézegetett mese (jelen esetben Piroska története) a mindennapok részévé válik; ez a finom párbeszéd a hétköznap és a mese között jelzi, a mese legalább olyan valóságos a gyermeknek, mint az őt körülvevő világ.

A mondatokba zárt pillanatok mellé képek társulnak, és míg a szűkre szabott szöveg kevés teret enged a fantáziának, a képekkel párosulva máris megnyílik múlt és jövő, a pillanatokból épülő cselekmény kalandos szövevénnyé válik. Minél többször vesszük kézbe ezt a könyvet, annál több apró részlettel, mozaikdarabbal egészül ki a nagy kép – ami nem más, mint az Élet sokszínű csodája.

Kezdetben volt az ige...

2010-04-14T08:18:00.000+02:00

A 2010-es Bolognai Nemzetközi Illusztrációs Kiállítás és Gyermekkönyvvásár egyik leginkább várt programja a Bologna Ragazzi Awards nyerteseinek kihirdetése. A szakmai zsűri a leginnovatívabb, új irányokat mutató gyermekkönyvek között idén az indiai Tara Books Kiadó Do! című könyvét is elismerte. A fesztivál utolsó napján az illusztrátor kávézóban a kiadó vezetője és a zsűri elnöke osztotta meg a hallgatósággal gondolatait a könyvről.

Folytatás...

Februári újdonságok

2010-04-12T11:02:00.002+02:00

Sorozatunk második részében a februári gyermekkönyv-újdonságokat vizslatjuk, amelyek, valljuk be, nem sokban különböznek a januári felhozataltól - sajnos egyiknek sincs nagy esélye az Év gyermekkönyve-díjra.

A Pagonynál újra támad Bogyó és Babóca. A csigafiú és a katicalány két újabb kalanddal örvendezteti meg a rajongótábort (Bogyó és Babóca zenél). Emellett Marék Veronika két klasszikusa is újra megjelent: Boribon beteg és Jó éjszakát, Annipanni! Lapozók minden mennyiségben a legkisebbeknek.

Nagy Bandó András sem töltötte tétlenül a telet – mindjárt három könyvvel is megjelent a februári kínálatban: a tavalyi ünnepi könyvhéten megjelent madaras kötete (Ami a bögyünkben van) után most kutyák és macskák verses önvallomásait olvassuk, a kínálat egy lovas mesekönyvvel válik teljessé. Biztos nagyon szellemesek a kötetek versei és romantikus a mese, a borítókon látható mérges cica, szomorú vizsla és álmodozó paci fényképe, azonban inkább riasztja, mint vásárlásra ösztönzi a szülőt. Bár, akinek a Szamárfül Kiadó Nagy Bandó-könyvei tetszenek, borító ide vagy oda, ezeket is meg fogja venni.

És ha már lovaknál járunk a Könyvmolyképző Kiadó kezdő olvasóknak szánt kínálatában szerepel Lin Hallberg és Margareta Nordquist Szigge-sorozata (Csütörtök van? Akkor Szigge!; Gyerünk Szigge; Kedvencünk Szigge). Néhány rövid gondolat a fordítótól, Maria Larssontól: „Bevallom, nem olvastam Sziggét, mielőtt megkértek rá, hogy lefordítsam. Tudtam, hogy a lányomnak nagyon tetszik. Amikor aztán nekiláttam, hogy átültessem, rájöttem, milyen jól van megírva. Miért? Lin Hallberg lovasikolát vezet. Így nagyon jól ismeri azokat a kislányokat, akikről a könyvet írta, meg persze a lovakat is. A gyerekek tehát azonosulni tudnak a szereplőkkel, és a könyvben előforduló hétköznapi élethelyzeteket is pontosan ismerik.”

A külföldi népmesék kedvelőinek biztos nagy örömet szerez a kolozsvári Stúdium Kiadó új mesesorozata, melynek első kötetében Asztalos Lajos galego népmeséket ad közre (A kakas gúnyája), a Mesetarsoly-sorozat hamarosan észak-amerikai navajo indián mesékkel folytatódik.

Vallásos-ismeretterjesztő kategória újdonsága Verő Bán Linda Őszi ünnepek zsidongója című rajzos, színezős, mesés, beszélgetős könyve. A kiadó szerint a „Zsidongó könyvsorozat elsősorban kisgyermekes családoknak készül, akik szeretnék gyermekükkel megismertetni a zsidó hétköznapok és ünnepek hagyományait. Az ünnepi Zsidongó könyvek bemutatják az adott ünnep történelmi hátterét és a hozzá fűzödő szokásokat. Ezután a témát feldolgozó versek, dalok, feladatok játékok és mesék segítségével a gyerekek könnyedén és játékosan ismerkednek meg az ünnepi hagyományokkal.” A sorozat a hiánypótláson túl azért is izgalmas, mert különös evolúció figyelhető meg az illusztrációban. Az első néhány kötet kaotikus képi világát megelégelve a májusban megjelenő következő kötethez a kiadó már egy profi illusztrátort kért fel, Paller Eszter munkájának köszönhetően már nemcsak hasznos, hanem szép is lesz a Zsidongó-sorozat.

És hogy mennyire fontos a jó szándék mellett a jó illusztráció csak példaként hadd mutassak néhány ijesztő borítót a februári kínálatból.

Szóval a tél utolsó hónapja sem hozta meg a várva várt áttörést. Talán majd március, vagy április – amikor is két fesztivállal és számos remek gyermekkönyves eseménnyel megérkezhetnek az első fecskék, gólyák.

10 év 50 gyermekkönyve

2010-03-31T20:47:00.000+02:00

Egyedülálló és figyelemfelkeltő gyermekkönyv-lista összeállítására vállalkoztak a VI. Gyermekirodalmi Fesztiválszervezői valamint az Egyszervolt.hu gyermekkulturális honlap szerkesztősége és a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat szerkesztősége – egybegyűjteni az elmúlt évtized legfontosabb magyar gyermekkönyveit. Az elsődleges cél: felhívni a figyelmet az értéket hordozó, új magyar gyermekirodalomra. Ennek érdekében – idén februárban – a gyermekirodalom és a gyermekkönyvek világában jártas, a gyermekek kulturális nevelése iránt elkötelezett szakmai szervezeteket, intézményeket, szerkesztőségeket kértek fel a szervezők, hogy tegyenek ajánlást az eltelt évtized során íródott és megjelent legjobb ötven, szépirodalmi jellegű magyar gyermekkönyve. A felkérésre húsz partner küldte el javaslatait. Ezek alapján állt össze az a lista, melyből a közönség is kiválaszthatja a maga kedvencét az Egyszervolt.hu külön oldalán.

Folytatás...

Szavazni itt lehet.

Do!

2010-03-30T09:25:00.001+02:00

A Bolognai Gyermekkönyv-vásáron díjazott indiai Do! című könyv egy elzárt közösség művészetét emeli be a gyermekkönyvek világába. Egyszerű eszközökkel hihetetlenül izgalmas képi világot hoznak létre, ami megunhatatlan időtöltést jelent az olvasónak. Ugye, egyszer nálunk is megjelenik majd? Szívesen lefordítom :)

„Családom és egyéb állatfajták” – pályázat családoknak

2010-03-14T09:36:00.000+01:00

Pályázati kiírás családoknak a VI. Gyermekirodalmi Fesztivál alkalmából

A Gyermekirodalmi Fesztivál időpontja: 2010. április 30. és május 2.

Helyszíne: Budapest, Művészetek Palotája

Mottója: „Együtt lenni jó”.

A fesztivál „tündére”: D. Tóth Kriszta.

A család legalább olyan sokféle, mint Gombóc Artúr csokoládégyűjteménye: van ilyen, olyan, emilyen, amolyan – egyben azonban közös mindegyik: hogy más! Emlékszünk még gyermekkorunk kedvenc tanító nénijének megunhatatlan fogalmazástémájára: írd le, milyen a családod! És emlékszünk még arra is, milyen nehéz volt egyedül megbirkózni ezzel a témával… Talán már akkor összehajolt a család apraja-nagyja, hogy segítsen összerakni a mondatokat, gondolatokat. Mi lenne, ha ma újra ezt a feladatot kapnánk, azzal a különbséggel, hogy most érvényes (sőt kötelező) lenne az egész családnak segíteni a mű elkészítésében, a jutalom pedig nem egy ötös, hanem egy közös családi üdülés lenne?

Örökítsék meg családjuk történetének humoros, bolondos, vagy akár szomorkás, könnyfakasztó fejezetét, melynek szerzője a felnőtt, illusztrátora a gyermek vagy akár fordítva.

A lényeg, hogy a család minden tagja, közösen részt vegyen a pályamű elkészítésében.

Legfeljebb négyoldalas, kézzel vagy géppel írt, fényképpel vagy rajzzal illusztrált történeteiket „Családom és egyéb állatfajták” mottóval az alábbi címre várjuk:

Csodaceruza 1393 Bp. Pf. 340

Nevezési határidő: 2010. április 10.

A két legjobb családi történetet családi üdüléssel jutalmazzuk a zsámbéki Hotel ESPA Bio & Art Hotel,illetve a Hotel Sopron jóvoltából.

Különdíjjal jutalmazzuk a további kiemelkedő pályázatokat a Harmat kiadó által felajánlott 20 000 forint értékű könyvcsomaggal, a Csodaceruza Kiadó által felajánlott 20 000 Ft értékű könyvcsomaggal, illetve a HVG Press „Kuku kaladjai” című megszemélyesített mesekönyvvel.

Az ünnepélyes díjátadóra a Gyermekirodalmi Fesztiválon kerül sor a Művészetek Palotájában 2010. május elsején.

A nyertes pályaművet, illetve az arra érdemes további műveket a Csodaceruza folyóiratban, illetve a Family magazinban közöljük.

A pályázatokat Erényi Ágnes a HVG Press kiadó ügyvezető igazgatója, Győri Virág, a Family magazin főszerkesztője, és Dr. Pompor Zoltán gyermekirodalom-szakértő bírálja el.

Januári újdonságok

2010-03-05T15:49:00.003+01:00

Az ötlet egyszerű: gyűjtsük össze az év során megjelenő magyar nyelvű gyermekkönyvek legjavát, hogy aztán évközben vagy az év végén lehessen belőlük mazsolázni, statisztikázni, kritikázni. A legjobb könyvek listája havi rendszerességgel jelenik meg itt (köszönet a segítségért Hunyadi Zsófinak a bookline "gyermekkönyv-felelősének"), amit a lelkes kommentelők - ugye - kiegészítenek azokkal a könyvekkel, amelyek elkerülték a figyelmememet.

A januári újdonságokat nézegetve megállapíthatjuk, hogy meglehetősen idény eleji a forma... Vannak kiadók, akik már teljes gőzzel termelnek, de akiktől az igazán nagy durranásokat várnánk, mintha még tartalékolnák a puskaport a nagy, tavaszi fesztiválokra. Hát, meglátjuk és reménykedjünk...

De nézzük inkább azt ami említésre méltó:

1. Az év első örömhíre, hogy Pásztohy Panka négy lapozóját is megjelentette a Móra. Klasszikus, verses mesék a megszokott színes, szélesvásznú pankimankis stílusban, a legkisebbeknek. A rózsaszín a Disznók az esőben lapozóban éri el maximumát, úgy látszik maradt még egy kevés Török és a tehenekre is, bár rejtély, hogy Mehemet miért visel rózsaszín virágos pongyolát... A macska (Iciri-piciri) helyeske, de a kedvencem mégis a sarokból bekukucskáló medve (Többet ésszel, mint erővel). Köszönjük Panka!

2. A hogyan szoktassuk a gyereket bilire-vonalat erősíti Miklya Luzsányi Mónika misztikusan hangzó Bilimesék1. - Nedves lábnyomok című könyve, mely a Szilágyi Lajos Kiadónál jelent meg. Ugyanitt még egy kis lapozó: Brückner Judit Farsang az óvodában, amit különösen Kállai Nagy Kriszta képei miatt ajánlanék beszerzésre. A kiadó a Trixi-könyvekkel írta be magát a magyar gyermekkönyvkiadás nagykönyvébe (már a 30. folytatásnál tartanak), a fent említett két könyvecske is ebbe a sorzatba tartozik. A tenyérbe (zsebbe, táskába) való kiskönyvek kiváló útitársai lehetnek az oviba buszozó, autózó gyermeknek.

És... ennyi. Sándor Csilla már turkált a gazdag januári gagyiban, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Thomas-sorozat a 13. kötetnél jár (csak fanatikusoknak), támad Hello Kitty és a magyar népmese újabb gyöngyszemei kerülnek újrahasznosított papírra. Folyt. köv.

Egy reményvesztett angyal

2010-02-24T20:52:00.000+01:00

David Almond Skellig című regénye 1998-ban jelent meg Angliában, s rögtön el is nyerte az év legjobb gyermekkönyvének járó Whitbread-díjat. Két évre rá az Egmont Kiadó jóvoltából a magyar olvasókhoz is eljutott a könyv Jászay Gabriella fordításában Szárnyak titka címen. (Erről a Csodaceruza 2. valamint 7-8. számában olvashatunk ismertetőt.) A második magyar nyelvű kiadás Cséplő Noémi fordításában tavaly (2009-ben) jelent meg a Pongrác Kiadó gondozásában Skellig – Szárnyak és titkok címmel, a kiadás apropója valószínűleg a könyvből készült film volt.

A történet hőse és elbeszélője a tizenéves Michael, akinek élete hirtelen megváltozik, amikor testvérének születése előtt szülei úgy döntenek, ideje a szűkös lakótelepi panelt felcserélni egy külvárosi házra. A ház azonban nem a várt tündérlak, hanem egy lerobbant, dohos póktanya, melyet előző lakója meglehetősen kétes állapotban hagyott hátra. Mivel a szülés időpontja közel, Michael apja maga veszi kézbe a felújítást, és elkezdi győzködni nem fiát, hogy közösen hozzák rendbe a házat. A megszokott környezetéből kiragadott kamasznak azonban egyáltalán nincs ínyére a tapétázás, üres perceit inkább a kert végében álló düledező viskó felderítésével tölti, ahol a lomok alatt egy különleges idegennel találkozik. A hétköznapi történet ezen a ponton misztikus fordulatot vesz – Michael szép lassan rájön, hogy a szemét között Skellig, egy reumás angyal vívja haláltusáját.

Skellig súlyos beteg, ennek a betegségnek azonban nemcsak testi, hanem lelki jelei is nyilvánvalóak: a teste görcsbe merevedve hever a viskó sarkában, zord modorával pedig mindenkit elüldöz maga mellől. Michael azonban kitartó, nem érdekli Skellig durvasága, segíteni szeretne a szerencsétlen férfin, bármi áron. Ebben a küzdelemben segítőtársa lesz a szomszéd lány, Mina, aki sok szempontból ellentéte a fiúnak, de talán pont ezért hamarosan összebarátkoznak. Közös titkuk még szorosabbra fonja barátságuk fonalát, Mina nemcsak életmentő társa lesz Michaelnek, hanem a világ sokszínűségére is érzékennyé teszi őt. Időközben egy másik, elkeseredett küzdelem is zajlik: Michael húga beteg szívvel született, szülei aggódva lesik az orvosok szavait, Michael egyetlen reménye Skelligben van, az angyal megmentésével talán a kislány is életben maradhat.

Folytatás a Csodaceruzában, hamarosan...

Egy életem, egy halálom

2010-02-21T08:31:00.003+01:00

Mesék életről, halálról és újjászületésről.
Válogatta és szerkesztette: Boldizsár Ildikó.
Magvető Könyvkiadó, 2009.

A meséket azért szeretjük, mert kiemelnek a hétköznapokból, olyan világba repítenek el, ahol – ellentétben sivár valóságunkkal – bármi megtörténhet, a jó elnyeri a jutalmát, a rossz megbűnhődik. A mesék hősei legtöbbször nem emberfeletti lények, hanem ugyanolyan emberek, mint a mesemondó vagy a mesehallgató – hasonló gondokkal és örömökkel, vágyakkal, emberi kapcsolatokkal, életkérdésekkel. A Magvető Könyvkiadónál megjelenő, Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeuta által szerkesztett meseválogatások is pontosan azért izgalmasak, mert emberlétünk alapvető kérdéseire keresik a választ a mesék tükrében. Olvashattunk már mesegyűjteményt apákról és anyákról, férfiakról és nőkről, most pedig az emberi élet két végpontja, az élet és a halál kerül terítékre a Mesék életről, halálról és újjászületésről című könyvben.

A két nagyobb fejezet (Élet és Halál) alcíme pontosabb definícióval is szolgál a mesékhez. Az Életről szóló részben a kötet szerkesztője az európai (köztük a magyar) hiedelemvilág teremtéssel kapcsolatos történetei mellé a világ minden tájáról válogat meséket, mondákat. A kezdetről szóló történetek hasonló vonásai a mesék közös gyökereire világítanak rá. A világ és benne az ember teremtése mellett már ebben az Életet ünneplő részben is időnként felbukkan a másik pólus, a halál árnyéka, ám az elmúlás komor képét az örök ifjúság vizét kutató bátor legények küzdelmeiről szóló mesék (ugyanannak a mesének magyar, német és szlovák változata) még képesek ellensúlyozni.

A második nagyobb fejezet azonban már teljességgel a Halálé, ám hogy ez a rész mégsem lett annyira komor, mint amilyennek a véget elképzelni szoktuk, annak egyik titka a népmesék rendíthetetlenül optimista világképe, hiszen a mese megengedi a hős számára, hogy a Halál felett is győzedelmeskedjék. A halál az emberi élet elkerülhetetlen része, ezzel a mese is tisztában van (boldogan éltek, amíg meg nem haltak), ugyanakkor létezik olyan mese is, amelynek hőse, mintha felül akarná írni az elmúlás örök isteni rendelését az örök életre és a halhatatlanságra vágyva. Lehetséges-e még ez is a mesék világában? Sikerül-e a királyfinak halhatatlanná válnia? Ezt is megtudhatja, aki nem gyáva szembenézni az élet nagy kérdéseivel és végigolvassa Boldizsár Ildikó meseválogatását. Ismerős és kevésbé ismert meséket olvasva kerülhetünk közelebb emberi létezésünk titkához, talán kicsit neki is bátorodunk, amikor a hősök sorsában saját lehetőségeinket pillantjuk meg. Segítenek ezek a mesék abban, hogy megértsük: egyszer véget kell érnie a mi utunknak is, de addig még sokat tehetünk azért, hogy történetünk boldog véget érjen.

Megjelent a KönyvHét februári számában.

Mit olvassunk nagyóvodás, kisiskolás gyerekünknek?

2010-02-13T17:08:00.000+01:00

A nagyóvodások, kisiskolások még igénylik a közös meséleolvasást, hallgatás. Jó összebújni egy könyv mellett, estéről estére felnyitni és tovább olvasni kedves hőseink izgalmas, fantasztikus vagy éppen tréfás kalandjait. Jó, ha ezt a könyvet nemcsak a gyeremek, hanem a felnőtt is élvezi (nincs annál rosszabb érzés, mint végigszenvedni egy olyan mesét, meseregényt, amit csak a kicsi szeret hallgatni). Ahol egy gyermek van, ott sem egyszerű a választás, de mi van akkor, ha több gyermekünk van, pláne, ha különböző neműek?

A gyermekirodalom blogon most éppen arról értekezik a köz, milyen kortárs gyerekkönyveket ajánljunk óvodás korú gyerekünk hivatalos nevelői számára. Itt vetette fel Pásztohy Panka azt az ötletet, hogy mit olvassanak a 8 évesek. A kérdés engem is foglalkoztat lévén egy ötéves fiú apja, aki hamarosan hat, majd hét, s előbb utóbb 8 lesz.

A kérdést így kicsit átformálnám, és a következőképpen tenném fel:

Mit olvassunk nagyóvodás, kisiskolás gyermekünknek?

Szempont lehet az egyre több szöveg és az egyre kevesebb kép - de a kép még mindig kell (és jó illusztráció, ami vidám, nyitott, inspiráló). Jók a hosszabb mesék, olyanok, amit meg lehet szakítani félúton, és fel lehet venni a fonalat másnap. Jók az olyan meseregények, amelyek rövid fejezetből állnak, az egymástól független kalandokat a hősök személye kapcsolja össze. És végül jók azok a meseregények is, amelyek kicsit hosszabb fejezetekből állnak, a kalandok pedig összefüggenek.

Mi most itt tartunk:
Dávid, 5 éves. Szereti:
1. Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi
2. Csiperke néni mindenfélét nyer
3. Barni Berlinben, Barni könyve, Barni és a lányok
4. Kövér Lajos 1-2
5. Pettson és Findusz
6. Mú mama
7. Tesz Vesz Város

És Ti?

Pályázati felhívás

2010-02-11T14:32:00.000+01:00

... és rákattintva még nagyobb :)

Temessük - ne temessük? Ne temessük!

2010-01-30T18:47:00.000+01:00

Seres László megírta, Nyulász Péter megcáfolta. Tudjuk, az igazság odaát van, de már az is valami (mit valami, szuper!), hogy komoly felháborodást váltott ki az első, s komoly egyetértést a második publicisztika. Alább mindkettőbe beleolvashatunk, s vérmérsékletünk szerint kommentelhetjük, terjeszthetjük, cáfolhatjuk a bátor urak nézeteit. Egy dolgot azonban mindezeken túl mindenképpen érdemes megfontolni: ne csak beszéljünk róla, tegyünk is valamit az igényes gyermekkultúra terjesztése érdekében.

Seres László: "Ugyancsak ledöbbenhetett, aki megpróbált óvodás korú gyermekének könyvet venni karácsonyra: a kínálat mennyiségi szempontból lenyűgöző ugyan, a minőség azonban - az kész. Tömegtermelésre állt rá a hipergagyi, hódít a Disney- és Dargay-utánzás, egész generációkat próbálnak ízléstelenségre nevelni. Azért szerencsére van kivétel."

Folytatás...

Nyulász Péter: "Nem ok nélkül burjánzik a gaztenger. Az állam teljesen parlagon hagyta ezt a területet, a gyermekkultúra, mint olyan teljes egészében nem ügy. Ha tévednék, kéretik cáfolni, de a magyar állam az eltelt két évtizedben elfelejtette kiszignálni a gyermekkultúra ügyét.

Az áldott karácsonyi internetmentességnek hála, csak a boldogújév első napjaiban sültem szembe azzal, hogy Seres László - karácsonyi ajándék gyanánt - benyomott egy gyomrost a gyerekkönyvpiacnak. Félek azonban, sokan vannak, akikhez később sem jutott el, akikhez pedig igen, azok pedig vállrándítással reagáltak: "nincsen ebben semmi új". Pedig de! "

Folytatás...

Az Apám kakasáról

2010-01-28T11:14:00.000+01:00

Egy kis internetes ajánló bibliográfia az Apám kakasáról/hoz.

Nekem hasznos volt, talán másoknak is.

A videó meg külön jó (bár csak i.explorerrel működött nekem), főleg a rövidgatyás Lackfi :)

Mesék életről, halálról és újjászületésről

2010-01-18T10:38:00.003+01:00

Boldizsár Ildikó legújabb meseválogatásában (Mesék életről, halálról és újjászületésről) olvastam az egyik mesében:

"De mikor a Teremtõ el akarta készíteni az asszony testét, látta, hogy nincs több agyag, mind belegyúrta abba az elsõ, balul sikerült teremtménybe. (Itt kivételesen nem a férifre gondol a mesélő! - pz) Törte a fejét és nagy sokára rá is jött, hogyan segítheti ki magát a bajból, hogyan adhat a férfi mellé igazi szépasszonyt.

Összegyúrta a Hold kerekségét, a kígyó kecsességét, az inda ölelését, a fű remegését, a suháng karcsúságát, a virág illatát,a levelek könnyed táncát, az íz pillantását, a napsugár nyájas ragyogását, a szél iramlását, a felhõ könnyeit, a pihék finomságát,a madár riadozását, a méz édességét, a páva hiúságát, a fecske formaságát, a gyémánt pompázását meg a galamb turbékolását, összekeverte, összegyúrta mindezt, asszonyi alakot formált belõle és megadta neki ezt a sok tulajdonságot, valamennyit. Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb, kívánnivalóbb, mint bármi más a világon. És a teremtõ odaadta az embernek, hogy népesítsék be a földet."

(Hogyan teremtették az embert? - indonéz mese)

Milyen szépen kiegészíti ezt a képet Ildikó és Kata legutóbbi mesekönyvében (Királylány születik) olvasott történet!

Milyen sokszor elfeldkezünk erről - férfiak, nők egyaránt!
Aki nem hiszi, olvasson utána!

A számkivetett visszatér

2010-01-13T10:31:00.000+01:00

Timothée de Fombelle kétkönyves regényének első részében akkor búcsúztunk hősünktől, Tóbiástól, amikor a másfél milliméteres ifjú családját, szerelmét és egzisztenciáját vesztve otthonából, a hatalmas fáról az ismeretlen ősellenség, a pőrék világába kényszerült menekülni. Mintha a mennyországból hullana alá a pokolba, pedig az ősöreg fa édeni világa már korántsem a béke hona, ezzel szemben a fajárók által démonizált, füvek között élő pőrék társadalma még a hagyományos értékek mentén szerveződik: a közösség érdeke fontosabb az egyéni céloknál, képesek egymásért feláldozni az életüket, békében élnek egymással és a természettel. Tóbiás hamarosan új otthonra talál ebben a különleges világban, barátokat szerez, ám egykori otthona, a fa hívogatja, így csak idő kérdése, mikor dönt úgy, hogy visszatér a béke honából a háborúba, hogy megóvja szülőföldjét a gonosz erők eszement pusztításától.

Az első könyvben megismert (kedvelt vagy utált) szereplők sorsában lényeges változás nem történik, csupán annyi, hogy a gonoszak egyre elvetemültebbek, a jók pedig egyre gyengébbek és elhagyatottabbak lesznek. Már nem Furkó Döme a legnagyobb veszély a fán – bár az általa furkált lakótelepek hatalmas sebeket ejtenek –, hanem a fiatal, intelligens, erős és becsvágyó Türkiz Leó, akinek a hatalom megszerzése után csak egy vágya maradt: Lilia kezének elnyerése, ám a makacs lány minden erejével küzd ellene, szíve mélyén reméli, hogy választottja, Tóbiás visszatér és megmenti rabságából. A hazatérő Tóbiás előbb illegalitásban gyűjt erőt, információt és támogatókat, majd hamarosan a tettek mezejére lép, hogy felnyissa a rabszolgasorba taszított falakók szemét, és egy szebb jövő reményét adja számukra.

A Lilia szeme fordulatos, lebilincselő olvasmány, melyben a szokásos jó és rossz közötti harcot a szerző univerzálissá tágítja: ha győz a jó, akkor otthonuk is megmenekül, és reményt kapnak egy emberhez méltóbb élethez, ha a gonosz marad hatalmon, akkor mindenki elpusztul. A szövevényes kalandregényt még misztikusabbá teszik az elhallgatott információk, végig sejtjük, hogy Lilia, Tóbiás és Leó életútja nem annyira nyilvánvaló, mint amilyennek ők azt gondolják, szinte minden fejezet rejteget valamilyen új titkot, ami – talán éppen a sok szereplő miatt – nagy odafigyelést (és visszalapozgatást) igényel.

A túl sok fordulat mellett (melyek egy idő után már inkább akadályozzák mintsem előre viszik a cselekmény kibontakozását) a nyilvánvaló természetvédő intenciót vethetjük a francia szerző szemére. A regénybeli fán élők sorsa akárcsak a földi emberiségé megpecsételődött, sokfelől hallani, hogy csupán évszázadok (évtizedek) kérdése, hogy a Föld megbolygatott klímája végképp pusztulást hozzon emberek milliárdjai számára. Az Ágrólszakadt Tóbiás reményt kínál egy reménytelen korban, újra hitet adhat az emberi kapcsolatokban, a közösség megtartó erejében, amely a legnagyobb veszedelemben is erősebb lehet, mint a rövidtávon gondolkodó, öncélú rombolás.

Megjelent a Csodaceruza 43. számában.

Vérszegény vérszívók

2009-12-16T13:28:00.003+01:00

Kevesen értik, annál többen élvezik a Harry Potter-hullámot követő legújabb őrület, a vámpírok és egyéb mutáns teremtmények térhódítását, hovatovább ott tartunk, hogy napjaink tizenévesei közül többen szeretnének vámpírok lenni, mint világhírű agykutatók. Évszázados kísértése a halandóknak a vámpírlét halhatatlansággal, erővel és szépséggel kecsegtető világa, mely a végtelen hatalom ígéretét is rejti, napjainkban mindehhez új szólamként a vérszívók magányossága, a pusztító vériváshoz köthető szükségszerűen bekövetkező morális dilemmák társulnak. A Drakula-reneszánsz elemeiről, a felújított – ugyanakkor civilizált – vámpírkultuszról a KönyvHét egyik korábbi számában már írtunk, most mégis azért térünk vissza a népszerű témához, mert a könyvek mellet a vámpírok a mozivásznon is támadnak! Lugosi Béla mai követőit producerek és rendezők marionett bábúkként rángatják végig a vámpírkönyvek filmes változatain, a színészi képességek helyett a vizuális hatások kápráztatják el a nézőket, akik roppant csalódottak lennének, ha a rettegés mellé nem kapnának félelemoldó nevetést és persze némi szerelmet.

Alkonyaton túl, Újhold előtt biztosan vevők lesznek a tinik egy kis Darren Shanra! – gondolhatták a filmforgalmazók, amikor a két Stephenie Meyer könyv filmes változata közötti vámpírmentes időszakba bedobták a Rémségeg cirkuszát. Darren Shan korunk egyik legsikeresebb ifjúsági írója, horrorisztikus történetei hazánkban is népszerűek a „vérszomjas” fiatalok körében, nem volt kétséges, hogy a Vámpír-könyvek filmes feldolgozása hamarosan elkészül. A Rémségek cirkusza a 12 kötetes könyvsorozatot nem ismerők számára sablonos tucatfilm, a könyvsorozat lelkes olvasói számára pedig valószínűleg csalódást okoz a felszínes és zavaróan kreatív feldolgozás.
Könyvek filmadaptációinak készítőitől két dolgot szoktak számon kérni: miért követik hűen vagy miért nem követik hűen az eredeti történetet. Természetesen lehetetlen minden cselekményszálat a könyvben megírt részletességgel bemutatni, ám arra igenis lehet törekedni, hogy a könyvben tapasztalt hangulat, a szereplők alapvető jellemvonásai, a helyszínek és a megértéshez szükséges főbb történetelemek meglegyenek. A Rémségek cirkuszának alkotói kreatív történetkezeléssel és sablonos környezetábrázolással nézhető, ám nem élvezhető filmet dobtak össze.

A film fő mondanivalója a vámpírok (vért isznak, de nem ölnek) és a vérszipolyok (áldozatukból az utolsó cseppig kiszívják a vért) halálos küzdelmének epizódjai közé ékelt semmitmondó, éjszakai dialógusokban fogalmazódik meg: nem az számít, hogy mi vagy, hanem az, hogy ki vagy. Azaz lehetsz vámpír, kígyóember, toronymagas óriás, vérszomjas törpe, gumiember, kétgyomrú falóbajnok vagy akár vasfogú némber, ez mind nem számít, ha a lelked tiszta, és nem akarsz ártani a normális embereknek. A kívül ronda, belül szép örök igazságát Süsü és a Hétfejű Tündér óta minden magyar gyermek ismeri, a kamaszkor legnagyobb kérdéseire (ki vagyok?, mi vagyok?) a helyes választ azonban nem lehet elégszer elmondani – a tartalom változatlan, csak a csomagolás változik; jelen esetben a tündéres csomagolópapírt szörnyesre cserélték. A rémségek igazán jópofák, néha ijesztőek is (a Gollam-Dobby vonalat most a köpenyes szörnyecskék képviselik), de jobbára szánni valók és nevetségesek. Érdekes, hogy míg a könyv szerzője a vámpírlét sablonjait oldva egy radikálisan új vámpírjellemet fogalmaz meg, a film alkotói mennyire nem tudtak elszakadni a vámpírvilág kliséitől, és nemcsak ebben az esetben ragaszkodnak a könnyebben befogadható sztereotípiákhoz.

A könyv hőse (Darren Shan) átlagos családban él, szülei szeretik, húga meglepően normális. Darren szeret iskolába járni, nem különösebben jó tanuló, de nem is a legrosszabb, jól focizik, barátai vannak és kamaszos különcségei: például imádja a pókokat (ez a rajongás teszi tolvajjá, ellopja a Rémségek cirkuszából a vámpír Mr Crepsley rémségesen vonzó pókját). Barátjának, Steve-nek ugyan már korántsem ilyen békés az otthoni környezete, mégsem lázad az iskola, a tanárok ellen. Mint a barátok oly sokszor, ők is ellentétes személyiségűek és ők sem tudnak meglenni egymás nélkül. A Rémségek cirkusza azonban mindkettejük életét megváltoztatja. Ezt a papíron több könyvben megjelenő roppant lassan működő, bonyolult és végiggondolt lelki sakkjátszmát a végletekig leegyszerűsítve látjuk a filmen: Darren stréber, Steve buta és gonosz. A filmbeli Darren számára sem az iskola sem a család nem képes biztonságot nyújtani, és amikor Mr. Crepsley félvámpírrá változtatja, szinte semmit nem veszít csak a rossz emlékeket: az igazságtalan tanárokat és a korlátolt szülőket. Így érthető, miért is tud hősünk olyan könnyen, viszonylag kevés traumával beilleszkedni a mutánsok világába. A barátja árulása miatt (hiszen ő szeretett volna vámpír lenni, ehelyett Darrennek adatott meg a lehetőség) kesergő Steve eközben gonosz vérszipollyá változik, és első áldozata egyik tanára lesz – éppen az, akit a könyvbeli Steve oly igen kedvelt.

A könyvben lerombolt sztereotípiákat a film készítői szisztematikusan újra építik, amitől a film súlytalan, amerikai tini horrorrá válik, meg sem közelítve az ír szerző morálisan sokkal összetettebb világát, amelynek vívódó hőse ugyan csak halovány árnyképe a lelkét a sötétség urának eladó hős toposzának, mégis sokkal életképesebb mintául szolgálhat a kamaszoknak, mint a koporsóban nintendózó félvámpír.

Megjelent a KönyvHét decemberi számában.

LEGO Star Wars – a gyűjtők enciklopédiája

2009-12-14T16:05:00.002+01:00

1999-ben több mint másfél évtizedes hallgatás után rajongók milliói várták a Star Wars-sorozat első részének (Episode I. – Baljós árnyak) vetítését, hogy megtudják, mi volt a messzi-messzi galaxisban megismert fantasztikus háború előzménye, ki valójában Darth Vader, és miért küzd egymással a jó és a rossz. A láz azóta sem csillapodott: előbb a második, majd a harmadik rész került a mozikba, legutóbb pedig a Klónok háborúja című animációs film és filmsorozat, melynek sikere George Lucas álomvilágának életképességét mutatja. Mostanság a Csillagok háborúja-fanatikus második nemzedéke lépett abba az életkorba, amikor szüleik bátran megismertethetik őket Luke Skywalker, Csubakka, Han Solo és persze Vader nagyúr kalandjaival.

A LEGO ugyancsak 1999-ben dobta piacra első Star Wars-szettjét, amelyet azóta megszámlálhatatlanul sok követett. Ahogy gyarapodtak a filmek, úgy szaporodtak az egyre összetettebb, aprólékosan kidolgozott LEGO-építmények is. Talán kevesen tudják, hogy a vásárlók számára elérhető LEGO-építmények közül sokáig az Ezeréves sólyom volt a csúcstartó: több mint 5000 elemből kellett összeállítani Han Solo űrhajóját. Persze én sem magamtól tudom ezeket a részleteket – bár gyermeki érintettség okán némi közöm van a LEGO-őrülethez –, hanem azért, mert kezembe került az első LEGO Star Wars játék 10. évfordulójára kiadott enciklopédia, mely minden LEGO-fanatikus számára kötelező olvasmány.

Folytatás a www.csodaceruza.com oldalon, hamarosan.

Az aruva nyomában

2009-12-11T11:36:00.003+01:00

Kiss Attila – mint minden mesélő – időutazó. Altináj és Medveszív című regényeiben csupán a honfoglalást megelőző századokig utazott vissza, hogy egy kisfiú (Csábán) sorsán keresztül bemutassa az általa oly igen szeretett pusztai világot, a pusztai népek mindennapjait, szokásaikat, életmódjukat, hiedelemvilágukat. Erről a biztos (tudásbeli és irodalmi) alapról rugaszkodik el és repül tovább a képzelet szárnyán egészen az idők kezdetéig az Ambultan utazásában. A két első könyv nemcsak arra volt jó, hogy elbeszélő (mesélői) stílusát finomítsa, jelen regényében összetettebb irodalmi forma használatára is vállalkozik: két történet szálai haladnak egymással párhuzamosan, mitológia és mese fonódik össze lenyűgözően izgalmas és szép történetté.

A történet hősét, Ambultant ifjúságának virágában ismerjük meg. Vakmerő, bátor legény, kiválóan érti az állatok lelkét (és nyelvét), jól bánik az íjjal, ám mint minden fiatalt, őt is legyőzi egy nála hatalmasabb erő: a szerelem. Szerencsétlenségére olyan lányba szeret bele, akinek az apja gazdag, és semmi kedve egy jöttmenthez adni drágaságát. Ambultan bizonyítani szeretné, hogy méltó párja lenne Húmajnak, ezért magát és drága lovát nem kímélve életveszélyes kalandra vállalkozik, hogy megmentse szerelmét a haláltól.

Kiss Attila meséiről bővebben itt.

Magyar Református Nevelés - Gyermekirodalom tematikus szám

2009-12-10T09:39:00.005+01:00

A Magyar Református Nevelés tematikus száma 462 Ft (+postaköltség) áron megrendelhető a zpompor@gmail.com címen.

Az emberlelkű majmok csodálatos világa

2009-12-07T15:11:00.003+01:00

Anthony Browne az angliai Sheffieldben született 1946-ban, gyermekkorában szívesen rajzolgatott az apjával, apai hatásra próbált ki számos sportágat a rögbitől a kriketten és a focin át egészen a bokszig. Leedsi iskolásévei alatt egyre jobban magával ragadta a rajzolás, valójában ez töltötte ki mindennapjait – tervező grafikusnak tanult, aminek nagy hasznát vette későbbi pályája során. S bár az iskolában nagyon sok gyakorlatra nem tehetett szert, tanulmányait befejezve (leginkább pénzhiány miatt) olyan munkákba fogott, ahol bőven volt ideje megtanulni, miként lehet az emberi testet ábrázolni. Előbb orvosi könyveket illusztrált, valójában történeteket rajzolt orvostanhallgatóknak az emberi test rejtelmeiről. Három év után azonban – érthető módon – ráunt az anatómiára, és az alkalmazott képzőművészet egy másik területén találta magát: üdvözlőlapokat kezdett tervezni.

Első gyermekkönyve 1976-ban jelent különösebb kritikai visszhang nélkül, az igazi szakmai elismeréshez még öt esztendőt kellett várnia és megannyi üdvözlőkártyát legyártania. A kezdeti sikertelenség nem szegte kedvét, nem adta fel, majd’ minden évben publikált egy-egy képeskönyvet, míg végül az 1983-ban kiadott Gorilla elhozta a rég várt sikert, mely lehetővé tette, hogy ettől kezdve csak a gyermekkönyveknek szentelhesse életét. Azóta közel 40 könyve jelent meg, világszerte egyike a legnépszerűbb angol illusztrátoroknak olyannyira, hogy a számos (számtalan?) nemzetközi díj mellett a következő két évben (Jacquline Wilson és Michael Rosen nyomdokában) a gyermekirodalom babérkoszorús nagykövete (Children’s Laureate) lesz Angliában, feladata, hogy a gyermekkönyveket, a gyermekkultúrát promotálja (sziget)országszerte.

Folytatás a Csodaceruzában

Jurta és könyvszemle

2009-12-05T10:03:00.001+01:00

Az, hogy idén 15. alkalommal rendezik meg Ulmban a KIBUM-ot (Kinder- und Jugendbuchmesse), a szervezők nem tartják különösebb csodának, nem kellett hozzá más csupán szorgos szervezés, összefogás és egy nem túltervezett program, ami mindezek ellenére látványos és sikeres.

A KIBUM az észak-németországi Oldenburgból indult hódító útjára, s hamarosan más német városok (például Ulm, Bremerhaven) is bekapcsolódtak a programsorozatba. A rendezvény alapját egyfelől az oldenburgi városi könyvtár könyvgyűjteménye, mely az adott év legteljesebb német nyelvű gyermekkönyv-válogatása (több mint 2000 cím évente), másfelől az adott város iskolái adják, akik hihetetlen lelkesedéssel küldenek iskolai csoportokat a könyvfesztiválra. A szervezőktől azt is megtudtam, hogy az ulmi rendezvényre – mely minden évben a karácsonyi vásár idején kerül megrendezésre és 8 napon át várja az érdeklődőket – nemcsak Ulmból, hanem a környező kisvárosok, falvak iskoláiból is jelentkeztek osztályok, s bármennyire is szerették volna, hogy mindenki eljöhessen, néhány csoportot időhiány miatt vissza kellett utasítani.

Az ulmi KIBUM szervezésében húszan vettek részt, képviseltette magát a város ifjúsági bizottsága, a könyvtár gyermekrészlege valamint három könyvesbolt, akik a meghívott előadók tiszteletdíját adták össze. Merthogy rájöttek arra, hogy a karácsony előtti időpont, a sok-sok szép és érdekes könyv valamint a kíváncsi gyereksereg összességében komoly bevételt eredményez: ha valamelyik könyv megtetszik a könyvfesztiválon, hamarosan a könyvesboltban is keresni fogják.

A szervezők igyekeztek olyan programot összeállítani, melyben a gyerekek aktív résztvevők lehetnek. Ottjártamkor éppen 5 iskolai osztály dúlta fel a korosztályonként és témánként rendezett könyvrengeteget – szakavatott vezetők segítségével keresve a válaszokat a kezükben tartott kérdőív kérdéseire. Láthatóan élvezték, hogy kiszabadulhattak az iskolából, s valljuk be, keresve se találhattak volna jobb helyet a „lógásra”, mint a könyvfesztivál.

A nyolc nap alatt sor kerül minden nap író-olvasó találkozóra (az író amellett, hogy válaszolt a kíváncsi kérdésekre, fel is olvasott könyvéből), filmvetítésekre (az idei évben a sport állt a középpontba, sportos könyvek alapján készült filmeket nézhettek délelőttönként a fiatalok), könyvbazárra valamint az Ulmi Unka-díj átadására is (az elmúlt év könyveit a diákok válogathatták, zsűrizhették).

A karácsonyi vásár ideje alatt az ulmi Münster oldalában egy meseerdő közepén legnagyobb meglepetésünkre egy hatalmas jurtát találunk, ami a KIBUM előtt, alatt és után is magába szippantja a mesék világában elmerülni vágyókat. A meseerdő valljuk be elég gyengére sikerült (különösen az illusztrációként szolgáló nyeszlett fenyőfák és a giccs határát súroló festmények ijesztőek), a jurta ennek ellenére népszerű: óránként mesék, mesefeldolgozások várják a látogatókat egészen karácsonyig. Érdemes sietni, mert a legtöbb időpontot már jó előre lefoglalták, talán éppen a KIBUM-ról kiszorult osztályok.

Astrid Lindgren, Karácsony az istállóban

2009-12-04T10:03:00.005+01:00

Szenteste van, elcsendesedett a család, az ajándékok a fa alatt pihennek, a finom vacsora illatát még érezni a levegőben. A gyermek az anya ölébe bújik, és arra kéri, mesélje el neki, mi is történt azon az első Karácsonyon. Az anya mesélni kezd egy régi történetet egy asszonyról és egy férfiről, akik szállást keresnek. Az első Karácsony szereplői megelevenednek a gyermek képzeletében, a távoli helyszíneket azonban ismerősekkel helyettesít: az istálló az ő istállójuk lesz, és hó borítja a tájat.

Astrid Lindgren 1961-ben írta ezt a gyermekien egyszerű, a karácsony lényegét mégis jól megragadó történetet, melyhez – hasonlóan egyszerű – rajzokat Harald Wiberg készített. A történet különlegessége, hogy a szerző szakít a tradicionális, keleti helyszínekkel és kellékekkel, s bár néhány nélkülözhetetlen sztereotip elemet szükségképpen meghagy (csillag, istálló, jászol, férfi, nő, gyermek, pásztorok), ezeknek a kliséknek a segítségével nyitottabbá válik a klasszikus történet – a karácsony üzenete jelen idejű lesz, bármikor, bárkivel megtörténhet. Tudjuk persze, hogy az első Karácsony egyszeri és megismételhetetlen transzcendenciája (Isten elküldte egyszülött Fiát) nem helyettesíthető csupán klisékkel, mégis legtöbbünk gyermeki képzeletét ugyanezek az elemek ragadták meg, ezekből épül fel a saját karácsonyi történetünk, melyre – mint egy vázra – idővel a spirituális tartalom is rákerülhet.

A könyvet több mint negyven éve adják ki – és kapkodják el – vásárlók újabb és újabb generációi Németországban. Mind a szöveg, mind az illusztráció változatlan évtizedek óta, csupán 2002-ben próbálkoztak Lars Klinting rajzaival. Nekem például Astrid Lindgren-mániás szomszédom adta kölcsön, aki ezt meséli Karácsonyra készülve gyermekének, és nincsen kétségem afelől, hogy felnőve fia is ezt fogja mesélni az ő gyermekeinek, hiszen ez az egyszerűségében is teljes történet képes fényével bevilágítani a mi sötét téli éjszakáinkat is, ahogyan az a bizonyos csillag tette kétezer évvel ezelőtt Betlehemben. Reméljük, jövő Karácsonyra a magyar olvasók is kézbe vehetik Astrid Lindgren klasszikus karácsonyi meséjét.

Kell-e életkor-megjelölés/megkötés a gyerekkönyvekre?

2009-12-03T12:10:00.005+01:00

Angliában az utóbbi idők egyik legnagyobb visszhangot kiváltó vitája szerzői, kiadói, kereskedői körökben az volt, vajon szükséges-e a gyermek- és ifjúsági könyveket kormegjelöléssel ellátni, azaz ráírják-e a kiadók a kiadványok hátoldalára, hogy hány éves kortól ajánlják a könyvet, vagy ne. A szerzők többsége természetesen ellenezte az olvasók ilyen irányú befolyásolását, a kereskedőknek, könyvesbolti eladóknak és nem utolsó sorban szülőknek, tanároknak azonban nagy segítség a szelektálásban - hiszen jobbára ők azok, akik a gyermekek kezébe adják a könyvet, pedig jól tudjuk, a gyerekek, mást (vagy semmit se?) választanának. A könyveken azután jelent meg a korosztály-jelölés, miután a szigetországi kiadók szövetsége felmérést készített, melyből az derült ki, hogy a szülők meglehetősen nehéznek találják a megfelelő gyermekkönyv kiválasztását. A projekthez azonban nem csatlakozott minden kiadó (pld. a Walker Books, Usborne és a Bloomsbury) és számos író is bojkottálta a javaslatot.

A vita a karácsonyi könyves roham kapcsán újra fellángolt: könnyebb úgy ajándékkönyvet venni, ha fel van tüntetve az ajánlott életkor a könyvön. Ugyanakkor egyes könyvkereskedők furcsa kettősségre is felhívták a figyelmet: a kiadók nem minden estben tudják megfelelően meghatározni a célzott korosztályt, így például hiába lenne érdekes egy hatéves számára is a könyv, ha 9+ virít a könyv borítóján, ezzel pedig egész iskolai osztályokat veszítenek a kereskedők, mert a tanárok hajlamosak inkább a kiadónak hinni, mint az ő ajánlásuknak.

Ugyan egyenlőre nincsenek pontos adatok a kormegjelölés hatékonyságáról, egyre több kiadó - főleg gazdasági szempontokat figyelembe véve - hajlik arra, hogy bevezesse a cenzust. Az angol könyvkiadók szövetségének honlapján rövid kiskáté olvasható a kormegjelölés bevezetésének okairól és megvalósításáról gazdagon tűzdelve vásárlói gondolatokkal. Kiderül ebből az is, hogy a könyv az egyik legnépszerűbb ajándék, és ha a gyerekruhákon, DVD-ken és számítógépes játékokon lehet életkor-meghatározás, miért ne lehetne a könyveken is. Ugyanakkor hevesen tiltakoznak a cenzúra és a befolyásolás vádja ellen, és ajánlják, hogy a vásárlók kérdezzék meg könyvtárosukat, könyvesbolti eladójukat, vagy gyereküket...

Itthon elvétve találunk olyan könyveket, ahol szerepel a kormegjelölés, a könyvesboltokban is ritka, hogy életkor szerint különítik el a gyerekkönyveket, leginkább internetes könyvkereskedői oldalakon találkozni ezzel a jelenséggel (pld: Csodaceruza gyerekkönyvklub).

Alice - könyvben és filmen

2009-12-03T11:29:00.007+01:00

Az Alice Csodaországban talán az egyik legnépszerűbb nonszensz gyermekkönyv az angolszász világban, s ha nem is ilyen népszerű, de ismert, olvasott, kedvelt a magyar gyerekek (és felnőttek) körében is. Akit magával ragadnak Alice álombéli kalandjai, az nehezebben szabadul a könyv hatása alól, mint a kedves kislány a fehér nyúl üregéből. Nekem, sajnos ezidáig nem sikerült "rákattannom" a könyvre, pedig az utóbbi napokban volt szerencsém a legújabb magyar fordításban is újra végigélni Alice mindkét álmát: Csodaországban és a tükör másik oldalán. Lewis Carroll víziója a Varró-testvérpár (Zsuzsa és Dániel) fordításában sem hozta el a várva-várt hatást, pedig tényleg mindent megtettem, legjobb gyermeki lelkületemmel próbáltam rácsodálkozni erre az abszurd világra, lehet, hogy már túl késő és nagyon is racionális felnőtt lettem, s nem a könyvvel van a baj, hanem velem.

Mindenesetre még egy esélyt adok Alice-nak, megvárom a filmet, ami persze nem ugyanaz, mint a könyv, mégis egy lehetséges interpretáció, hogyan látja a forgatókönyvíró, rendező a nyúlon túli feje tetejére állított "valóságot". Amíg azonban megérkezik a film (alább egy kis ízelítő belőle), érdemes kézbe venni a klasszikus illusztrációkkal kiadott teljes Alizt, vagy Szegedi Katalin nem kevésbe fantasztikus képeivel magyarázott Csodaországot. A képek mindkét esetben nagyon jók, csak hát a történet...

Bővebben a KönyvHét januári számában.

Pályázati felhívás

2009-11-11T11:57:00.002+01:00

A Lázár Ervin Baráti Kör 2008 tavaszán alakult Sárszentlőrincen, Lázár Ervin gyerekkorának színterén, és az író munkásságának ápolását, szellemiségének terjesztését tűzte ki céljául.

Feladat: Lázár Ervin megadott művei alapján (Lyukas zokni; Hóban; Bruckner Szigfrid, a cirkuszi oroszlán - A kisfiú meg az oroszlánok című könyvből; Az asszony; Szegény Dzsoni és Árnika) alakok, jelenetek, hangulatok, üzenetek ábrázolása a képzőművészet eszközeivel. Az eddigi ábrázolásoktól eltérő megközelítéseket várunk. Műfaji megkötés nincs.

Pályázhatnak a magyarországi és a határon túl élő általános- és középiskolások.

A pályamunkákat a Polgármesteri Hivatal, 7047 Sárszentlőrinc, Petőfi u. 22. címre kérjük eljuttatni.

Beküldési határidő: 2010. március 1.

A pályamunkákkal együtt szerepeljen a beküldő neve, kora és elérhetősége, valamint iskolájának adatai. Az első helyezettek 20 000 forintos, a második és a harmadik helyezettek 10 000 forintos könyvvásárlási utalványt kapnak. A legjobb pályaművekből kiállítást rendezünk és megjelennek a „Lázár Ervin Füzetek” harmadik kötetében. Az eredményhirdetés 2010. május 9-én lesz Sárszentlőrincen, a Lázár Ervin napok keretében.

Novemberi könyvbemutatók, dedikálások - Naphegy Kiadó

2009-11-05T09:51:00.002+01:00

Bővebben: www.naphegykonyvek.hu

Új könyvek a Koinoniától

2009-11-05T09:01:00.002+01:00

A Koinónia kiadó nagyszabású könyvbemutatóját szervezik meg Marosvásárhelyen november 7-én 12.30 órától a Bernády György Közművelődési Központban. A gyermekirodalmi szekcióban először mutatkozik be Balázs Imre József Hanna-hinta című verseivel, jelen lesz Keszeg Ágnes, a kötet illusztrátora is. Zágoni Balázs immár harmadik meséskönyvét, a Barni és a lányokat tárja a közönség elé és a nagysikerű sorozat legújabb kötete, a Kincses képeskönyv Visegrád szerzőjeként is felszólal, Jánosi Andrea illusztrátorral együtt. Vida Gábor, a Látó szerkesztője Nóé, az indián meg a dinók című történetéről beszél.

Forrás: multikult.transindex.ro

Világszép nádszálkisasszony

2009-11-02T16:28:00.001+01:00

Csodaceruza gyerekkönyvklub

2009-10-30T07:53:00.005+01:00

Heti rendszerességgel Gyerekkönyvklubot indít a Csodaceruza! Minden csütörtökön délután 16 óra és 19 óra között gyermekkönyv-bemutatót tartunk a legfrissebb újdonságokból a Csodaceruza Szerkesztőségében (13. ker. Szent István park 35.)

Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne oldott hangulatban beszélgetni és tájékozódni az új gyerekkönyvekről!

A könyvek a helyszínen kedvezményesen megvásárolhatók!

A részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges a csodaceruza@csodaceruza.com címen.