Április 2. Nemzetközi gyermekkönyvnap

Levél a világ gyermekeinek

Az olvasó gyakran faggatja az írót, hogyan írja meg a történeteit – honnan jön az ötlet? A képzeletemből, válaszolja erre az író. Folytatás...

Mit olvas szívesen egy kilencéves fiú?

 
  

Az év mesemúzeuma

Év végén szokás díjakat kiosztani az év ezéért-azáért. A mesemúzeum kategóriában egyértelműen a budapesti Fő utcában található Mesemúzeum a díjazott, mert ott dolgoznak legkedvesebb múzeumpedagógusok, akik mindig nyitott ajtóval és szívvel várják a betérőket és mindig nagyon jó programokat találnak ki, mert a ruminis nyári tábor verhetetlen volt, és mert van gyerektanácsa!

A Meseutcán interjú is megjelent Csörsz Katival, aki arról mesélt, hogyan vonják be a gyerekeket a múzeum életébe.

Az első karácsony

Vannak olyan bibliai történetek, amelyeket már olyan alaposan, kívülről-belülről, elölről-hátulról ismerünk, hogy akár mi magunk is el tudnánk mesélni, sőt újra meg újra el is mesélünk. Az első karácsony története ilyen. A hivatásos mesélőnek, aki nemcsak elmondja, de le is írja a történeteket, még nehezebb dolga lehet, mert tőle a közönség azt is elvárja, hogy úgy mesélje a történetet, ahogyan még korábban senki. Mit tehet ilyenkor mesélőnk? Mesélőtársat fogad maga mellé, hogy ketten lássanak hozzá a lehetetlennek tűnő feladatnak: új élménnyé tenni ismerőst! Győri Katalin neve nem ismeretlen a vallásos gyermek- és ifjúsági irodalmat olvasók körében: a Felhők szigete, illetve a Bojti szerzőjeként megtapasztalhattuk, milyen könnyedén mesél komoly, fajsúlyos témákról is. Bojtiról, a nagyszívű kiskutyáról szóló meséjéhez Gellén Sára készített illusztrációkat. Feltételezem, hogy olyannyira megkedvelhették a közös munkát, hogy amikor felkérést kaptak a Kálvin Kiadótól a karácsonyi történet elmesélésére, ott folytatták, ahol abbahagyták: Katalin tollat, Sára ecsetet ragadott, hogy közösen mondják el élményeiket az első karácsonyról. Bibliai történeteket nehéz racionálisan, kívülállóként elmesélni, de nincs is erre szükség, hiszen, amikor valaki például Jézus születésének történetét mondja újra, a saját, személyes hitvallását is beleszövi a történetbe. A történet írója úgy válogatja meg a szavait, úgy színezi apró vonásokkal a helyszíneket, szereplőket, hogy azok, egyszerre maradjanak korhűek, és váljanak a ma olvasója számára is megismerhetővé, szerethetővé. Győri Katalin nem magyarázza túl a történetet, nem rágja az olvasó szájába a tudnivalókat, az eredeti, bibliai történethez csak annyit tesz hozzá, amennyi éppen szükséges a pontosabb megértéshez, átéléshez. És amit nem mond el Katalin a szavaival, azt elmondja Sára a képeivel. Nagyon szép, egységes koncepció érződik a könyv illusztrációin. Öröm látni, ahogy tovább tudott lépni a Bojti képi világán az illusztrátor, hogy mind technikájában, mind játékos ötletességében magasabb művészi élményt adhasson. Csak két elemet hadd emeljek ki a fenti dicséret alátámasztására. A kerek formák – amelyek talán a közösséget, az összetartozást jelképezik –, majd minden oldalon megjelennek, s ugyanígy az állatok is, amelyek állandó kísérői a történet szereplőinek, jelenlétükkel folyamatos megfigyelnivalót adnak a történetet hallgató gyermekeknek. A könyv tárgyi mivolta (keménytábla, játékos borítóbelső, nagyszülők számára is jól olvasható betűméret), igényes képi- és szövegvilága egyaránt segít abban, hogy a történet felolvasója és hallgatója bevonódjon a könyv világába. És ami több ennél: az advent időszakában az első karácsonyra emlékezve készülődhessenek az ünnepre – a Megváltó születésnapjára.

Reformátusok Lapja 2013. dec. 8. szám

50 jó könyv nyárra

Csodaceruza a Tanzitban! 03. 30. 17:00

Kicsi a bors, de...

Fikarc nem elég, hogy rettenetesen ronda, ráadásul apró termetű is. Az előbbit senki nem rója fel neki, így van ez rendjén a Morajló-hegy gyomrában élő óriások világában – egyikük rondább, mint a másik. De ki látott már olyat, hogy egy óriás csak akkorka legyen, mint egy pöttöm (az óriások nevezik így az embereket). Fikarc jövőjét és terveit óriáshoz méltatlan méretei jelentősen beszűkítik, még szerencse, hogy családja elfogadja. Sokkal nehezebb dolga van az iskolában, ahol még a legkisebb alsós is ötször akkora, mint a záróvizsgára készülő aprólék, akinek sárkányológiából és pöttömtanból kellene átvergődnie a teszten. Az élet azonban felülírja mind a vizsgáztatók, mind Fikarc terveit – kiderül, hogy az elméleti tananyagnak vajmi kevés hasznát venni a terepgyakorlaton. A világ legkisebb óriása előbb megismerkedik egy pöttömmel és az emberek – óriásszemmel nézve – ijesztő varázsvilágával, majd sárkánytani alapismereteit bővítendő összebarátkozik Lángossal, s válik sárkánylovassá.

Folytatás...