"Világszerte anyák milliói kívánnak jó reggelt gyermekeiknek, amikor iskolába indítják őket, köszönnek jó napot férjüknek, amikor azok hazatérnek a munkából, és kívánnak jó éjszakát kislányuknak, miután elmesélték nekik az esti mesét. De itt, Palesztinában minden egy kicsit más, főleg Gázában. Reggel az anyák nem az iskolába készülő gyermekük ismerős futkározását hallják, hanem a szívük szakad meg, amikor fiuk halálhíréről értesülnek. Délután az asszonyok nem férjük ismerős lépteit hallják közeledni, hanem a szomszéd házat megrázó bombatalálatokat, és látják férjüket bemenekülni a biztonságot nyújtó házba. Este az anya kislányát magához szorítva ringatja álomba, és, hogy a körülöttük lévő szörnyű zajokról elterelje a figyelmét, azzal biztatja, hogy minden rendben lesz, szíve mélyén pedig abban reménykedik, hogy a lányának nem kell majd mindazokat a megpróbáltatásokat átélnie, melyet neki kellett élete során. [...]"
Farah Al Alem (15) Ramallah
A folytatás a Csodaceruza oldalán.
A folytatás a Csodaceruza oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése