2010. május 10., hétfő

Kicsi és nagy


Gustav nagy. Sőt hatalmas. Ő a világ legnagyobb embere. Ha vidám, akkor mosolya beteríti az égboltot, ha szomorú könnyeiben falvak úsznak. Gustav most bánatos, mert magányos, ő a világ legmagányosabb embere.
Heinz Janisch és Karsten Teisch Der große Gustav und die kleinste Frau der Welt (A nagy Gustav és a világ legkisebb hölgye) című könyve nemcsak varázslatos, párizsi hangulatot idéző illusztrációi miatt került be a kedvenceim közé. Én még nem láttam olyan gyermekkönyvet, aminek formátuma egy A/4-es fele lenne, úgy hogy az a rövidebb oldalánál van kettébe hajta (ilyet leginkább kávézókban látni itallapként). A különös formátum létjogosultságát Gustav mérete adja: így sokkal jobban kifejezhető magassága és ehhez mérten az őt körülvevő világ – Gustav szemével nézve – abszurd kicsisége.
Az első oldalon Gustav szomorúan tekint a földgömbre: az egész világ elfér a zsebében, és az egész világon sehol sem talál még egy olyan embert, mint ő. Vagy legalábbis olyan társat, aki elfogadná különcségét. Cirkuszban dolgozik, emberfeletti méretei és képességei csodálnivalók, ugyanakkor el is távolítják őt a hétköznapi élettől, és a normális emberi kapcsolat lehetőségétől. Egy igazi mesében biztos olyan társat találna, amilyen ő is: és a két óriás boldogan élne… Ebben a képeskönyvben azonban Gustav ott találja meg a boldogságot, ahol nem is keresi: egy nap egy icipici nőt pillant meg egy parkban, aki ráadásul rá is mosolyog. A nő nemcsak Gustav mércéjével mérve kicsi, Lilli a világ legkisebb hölgye. A formálódó szerelem (a francia díszleteknek köszönhetően) romantikus levelezéssel veszi kezdetét. Gustav bevallja, hogy annak ellenére, hogy nagy a termete, valójában kicsi (félénk?), a lány pedig leírja, hogy annak ellenére, hogy apró, valójában nagy. Milyen jól kiegészítik egymást! Újra szép az élet! Gustav szárnyakat kap, lehozza a napot az égről, és remegő szívvel várja a választ – a szerelem bontakozását csak Gustav szemszögéből látjuk, és csak reménykedhetünk, hogy a lány is viszonozza a szerelmet.
A történet persze boldog véget ér. Aki nem hiszi, lapozzon utána! Itt.

4 megjegyzés:

bothgabi írta...

wie schön!

Eszter írta...

Ez nagyon klassz! Köszi.

eszterda írta...

Nagyon élveztem!! Köszönöm!

Pompor Zoltán írta...

nagyon szívesen, ha látok még jókat, szépeket, beszámolok róluk