A Könyvhét januári címlapján Varró Dániel és Misi.
Benne pedig az interjú.
Alább egy kis ízelítő.
Ma reggel is háromnegyed hatkor volt az ébresztő?
Ezt a háromnegyed hatot inkább mások tapasztalataiból szűrtem le, nálunk elég szerencsés a helyzet, nagyon jó természetű a baba, és sokáig szokott aludni, mondjuk később is fekszik le, mint az átlag. Az ő ritmusa az, hogy alszik egyet este, aztán felébred, 10-11-ig még dorbézol egy nagyot, utána viszont kidől, és elég sokáig alszik. Én magam viszont – a babától függetlenül –felkelek fél hat, hat körül dolgozni.
Mekkora volt Misi, amikor az első mondókák születtek?
Minden szülő ösztönösen mondogat mindenféléket a kisbabájának, én is már néhány napos korában elkezdtem neki énekelgetni, mondókákat mondogatni, akkor még nem gondoltam, hogy ezekből másoknak is megmutatható versek születnek.
Persze azért más lehet, ha egy költő mondogat mindenféléket a kisbabájának… Tudatosan válogat vagy ösztönösen törnek fel a gyermekkorból megmaradt mondókák?
Egyrészt spontán módon születtek a versek, másrészt beszereztünk mondókás könyveket, gyerekverses köteteket böngészgettünk, de én azt figyeltem meg, hogy kifejezetten a pár hónapos kisbabák számára nagyon kevés mondogatnivaló van. Illetve ott vannak még a hagyományos, klasszikus népi mondókák, amik nagyon-nagyon jók, viszont én szülőként nem tudtam kötődni ezekhez. Azt, hogy „Hátamon a zsákom/zsákomban a mákom” nagyon furcsának éreztem volna mondogatni miközben hurcolászom a gyereket, mert nekem például még sosem volt a hátamon egy zsák mák … Hiányoztak a mai nyelven, maibb tárgyi világgal rendelkező versikék. Ezért is gondoltam, hogy érdemes lenne akár kicsit komolyabban is hozzálátni ezeknek a korszerű mondókákat az írásához, mert úgy éreztem, hogy kevés van az ilyen versekből a piacon.
1 megjegyzés:
Szóval összejött az interjú, hurrá - és gratu!
Megjegyzés küldése