Az én Bolognám

Minden év tavaszán gyermekkönyves zarándoklat indul az árkádos Bolognába, amely egy hétre a gyermekkönyv-biznisz központjává válik. A világ majd’ minden országából kiadók százai kínálják szebbnél szebb (vagy legalább is színesebbnél színesebb), gyermekeknek szánt kiadványaik jogait; reménykedő illusztrátorok a nagy szerződés reményében sodródnak portfólióikkal kiadótól kiadóig, mindeközben tartalmas szakmai programok várják a szerzőket, fordítókat, szerkesztőket – a gyermek- és ifjúsági irodalom újdonságaira éhes kíváncsi szemeket. 

Idén már az első nap első pillanatától ott voltam a vásáron. Mivel csak másfél napom volt, igyekeztem minden időt kihasználni. A korai kezdés „következménye” némi társadalmi munka lett: segíthettem berendezni az egyik magyar standot. A Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülése a tavalyi szolid kezdet után (akkor kellemes, zöld színbe burkolózott a nem túl nagy kiállító terület) mert nagyot álmodni, és kilépve a vásári panelek adta szűk keretek közül, egy Takács Mari tervezte standdal rukkolt elő. Az alapvetően narancssárga színben pompázó, két oldalról nyitott építmény sokak figyelmét felkeltette. A stand hátterét adó 12 méter hosszú molinó kortárs illusztrátorok munkáit mutatta be, reprezentálva az utóbbi években megjelent gyermekkönyvek sokszínűségét. 

Nem messze innen egy másik, hagyományosan (immár tízedik alkalommal) jelen lévő szervezet, a Magyar Illusztrátorok Társasága üzemeltetett standot. A klasszikus mesterek és az utóbbi években mutatkozó tehetséges fiatalok munkáiból készült kiállítás megtekintése után az érdeklődők posztereket, képeslapokat, szakmai kiadványokkal is vásárolhattak.

Folytatás a Könyvhét májusi számában.

A litván díszvendégségről a Meseutcában.