Az Alice Csodaországban talán az egyik legnépszerűbb nonszensz gyermekkönyv az angolszász világban, s ha nem is ilyen népszerű, de ismert, olvasott, kedvelt a magyar gyerekek (és felnőttek) körében is. Akit magával ragadnak Alice álombéli kalandjai, az nehezebben szabadul a könyv hatása alól, mint a kedves kislány a fehér nyúl üregéből. Nekem, sajnos ezidáig nem sikerült "rákattannom" a könyvre, pedig az utóbbi napokban volt szerencsém a legújabb magyar fordításban is újra végigélni Alice mindkét álmát: Csodaországban és a tükör másik oldalán. Lewis Carroll víziója a Varró-testvérpár (Zsuzsa és Dániel) fordításában sem hozta el a várva-várt hatást, pedig tényleg mindent megtettem, legjobb gyermeki lelkületemmel próbáltam rácsodálkozni erre az abszurd világra, lehet, hogy már túl késő és nagyon is racionális felnőtt lettem, s nem a könyvvel van a baj, hanem velem.
Mindenesetre még egy esélyt adok Alice-nak, megvárom a filmet, ami persze nem ugyanaz, mint a könyv, mégis egy lehetséges interpretáció, hogyan látja a forgatókönyvíró, rendező a nyúlon túli feje tetejére állított "valóságot". Amíg azonban megérkezik a film (alább egy kis ízelítő belőle), érdemes kézbe venni a klasszikus illusztrációkkal kiadott teljes Alizt, vagy Szegedi Katalin nem kevésbe fantasztikus képeivel magyarázott Csodaországot. A képek mindkét esetben nagyon jók, csak hát a történet...
Bővebben a KönyvHét januári számában.
2 megjegyzés:
Na hát megnéztem a tré lert. (Avagy nahát a trélert...) Komoly horror. Képzelem milyen lehet 3D IMAX változatban...
No de, milyen is lehet egy világ a Nyúlon túl :D :D :D
Kell az izgalom, hogy eladható legyen. Amúgy biztos dögunalom lenne, ha csak szóvicceket faragnának, mint a könyvben. Mármint a szóviccfaragás nem dögunalmas nekem, csak a nézőnek, aki a látványért megy moziba. Márciusban meglátjuk, van-e élet a Nyúlon túl :)
Megjegyzés küldése