Angliában az utóbbi idők egyik legnagyobb visszhangot kiváltó vitája szerzői, kiadói, kereskedői körökben az volt, vajon szükséges-e a gyermek- és ifjúsági könyveket kormegjelöléssel ellátni, azaz ráírják-e a kiadók a kiadványok hátoldalára, hogy hány éves kortól ajánlják a könyvet, vagy ne. A szerzők többsége természetesen ellenezte az olvasók ilyen irányú befolyásolását, a kereskedőknek, könyvesbolti eladóknak és nem utolsó sorban szülőknek, tanároknak azonban nagy segítség a szelektálásban - hiszen jobbára ők azok, akik a gyermekek kezébe adják a könyvet, pedig jól tudjuk, a gyerekek, mást (vagy semmit se?) választanának. A könyveken azután jelent meg a korosztály-jelölés, miután a szigetországi kiadók szövetsége felmérést készített, melyből az derült ki, hogy a szülők meglehetősen nehéznek találják a megfelelő gyermekkönyv kiválasztását. A projekthez azonban nem csatlakozott minden kiadó (pld. a Walker Books, Usborne és a Bloomsbury) és számos író is bojkottálta a javaslatot.
A vita a karácsonyi könyves roham kapcsán újra fellángolt: könnyebb úgy ajándékkönyvet venni, ha fel van tüntetve az ajánlott életkor a könyvön. Ugyanakkor egyes könyvkereskedők furcsa kettősségre is felhívták a figyelmet: a kiadók nem minden estben tudják megfelelően meghatározni a célzott korosztályt, így például hiába lenne érdekes egy hatéves számára is a könyv, ha 9+ virít a könyv borítóján, ezzel pedig egész iskolai osztályokat veszítenek a kereskedők, mert a tanárok hajlamosak inkább a kiadónak hinni, mint az ő ajánlásuknak.
Ugyan egyenlőre nincsenek pontos adatok a kormegjelölés hatékonyságáról, egyre több kiadó - főleg gazdasági szempontokat figyelembe véve - hajlik arra, hogy bevezesse a cenzust. Az angol könyvkiadók szövetségének honlapján rövid kiskáté olvasható a kormegjelölés bevezetésének okairól és megvalósításáról gazdagon tűzdelve vásárlói gondolatokkal. Kiderül ebből az is, hogy a könyv az egyik legnépszerűbb ajándék, és ha a gyerekruhákon, DVD-ken és számítógépes játékokon lehet életkor-meghatározás, miért ne lehetne a könyveken is. Ugyanakkor hevesen tiltakoznak a cenzúra és a befolyásolás vádja ellen, és ajánlják, hogy a vásárlók kérdezzék meg könyvtárosukat, könyvesbolti eladójukat, vagy gyereküket...
Itthon elvétve találunk olyan könyveket, ahol szerepel a kormegjelölés, a könyvesboltokban is ritka, hogy életkor szerint különítik el a gyerekkönyveket, leginkább internetes könyvkereskedői oldalakon találkozni ezzel a jelenséggel (pld: Csodaceruza gyerekkönyvklub).
4 megjegyzés:
Nem érdekük megjelölni az ajánlott kort, hiszen akkor a tévesztő vásárlóktól elesnének. Én támogatnám a jelölést, főleg a jóindulatú, de nem tájékozott rokonság, barátok miatt.
Szerintem több vásárlót vonzanának, ha nem arra hazárdíroznának, hogy téveszt a nagyi, oszt majd úgyis visszacseréli. Legyen felhasználóbarát a könyvesbolt gyerekrészlege, segítse az eligazodást a dekoráció és az eladó egyaránt, így nem kell rányomni a könyvre a korhatárt. Kötelezővé nem tenném, de ügyes kiadói, kereskedői húzás lenne. A tájékozatlanság ellen meg tájékoztatással harcoljunk!
Göteborgban életkor szerinti megjelölés van a polcok felett a könyvesboltban a gyerekkönyvrészlegen. Így megkönnyítik a vásárlók dolgát, és a legtöbb boltban nagy szakértelemmel adnak tanácsot.
Biztos Magyarországon is így van, csak hát már rég jártam arrafelé. Sebaj Karácsonykor megnézem!
Megjegyzés küldése