Kiss Attila – mint minden mesélő – időutazó. Altináj és Medveszív című regényeiben csupán a honfoglalást megelőző századokig utazott vissza, hogy egy kisfiú (Csábán) sorsán keresztül bemutassa az általa oly igen szeretett pusztai világot, a pusztai népek mindennapjait, szokásaikat, életmódjukat, hiedelemvilágukat. Erről a biztos (tudásbeli és irodalmi) alapról rugaszkodik el és repül tovább a képzelet szárnyán egészen az idők kezdetéig az Ambultan utazásában. A két első könyv nemcsak arra volt jó, hogy elbeszélő (mesélői) stílusát finomítsa, jelen regényében összetettebb irodalmi forma használatára is vállalkozik: két történet szálai haladnak egymással párhuzamosan, mitológia és mese fonódik össze lenyűgözően izgalmas és szép történetté.
A történet hősét, Ambultant ifjúságának virágában ismerjük meg. Vakmerő, bátor legény, kiválóan érti az állatok lelkét (és nyelvét), jól bánik az íjjal, ám mint minden fiatalt, őt is legyőzi egy nála hatalmasabb erő: a szerelem. Szerencsétlenségére olyan lányba szeret bele, akinek az apja gazdag, és semmi kedve egy jöttmenthez adni drágaságát. Ambultan bizonyítani szeretné, hogy méltó párja lenne Húmajnak, ezért magát és drága lovát nem kímélve életveszélyes kalandra vállalkozik, hogy megmentse szerelmét a haláltól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése