A mesék élni tanítanak, évezredes bölcsességük szimbólumaikon keresztül keresik az utat a mesehallgató lelkéhez, a mese gyógyír a szomorúság ellen, sőt komolyabb lelki gondokon is segíthet, persze nem árt, ha a gyógyítást gyakorlott terapeuta végzi – meseterapeuta. Szeptember 30-án, a népmese napján nyílt meg Paloznakon a világ első Meseterápia Központja, ekkor mutatták be Boldizsár Ildikó legújabb, Meseterápia című könyvét is. A szerző az utóbbi évtizedekben hosszú (mesei) utat járt be, amíg eljutott odáig, hogy a mesékről megszerzett ismereteit, tapasztalatait nemcsak tanulmányok, előadások formájában teszi közkinccsé, hanem a gyakorlatban is használja a magyar és egyetemes mesekincset: lelki sebeket, félresiklott sorsokat gyógyít mesékkel.
A meseterápia elméletét és gyakorlati megvalósítási lehetőségeit gyűjti egybe a könyv, ami ennek ellenére nem instant használati utasítás, nem önsegítő kézikönyv, hanem figyelemfelhívó olvasmány mindazok számára, akik úgy gondolják, zűrzavaros életükben a mesék (és egy gyakorlott terapeuta) segítségével szeretnének rendet tenni. Megtanulhatjuk ebből a könyvből, hogy mindenkinek van egy „életmeséje”, amelynek ő maga a hőse; hogy szükségünk van segítőtársakra, de őket nem kívülről kell várnunk, és hogy fel kell fedeznünk magunkban a táltos paripát, aki segít nekünk a próbákban. Nem könnyű úgy tekinteni a mesékre, mint amelyek nem valamilyen rajtunk kívül álló történetek, hanem új és újabb lehetőségek kapcsolatba lépni személyiségünk legmélyebb, tudattalan rétegeivel. Ez a mélységes kút megrémiszthet, a könyv azonban megmutatja: nem vagyunk egyedül kérdéseinkkel, gondjainkkal. Az elméleti fejtegetéseket át meg átszövő esettanulmányok segítségével a meseterapeuta és páciense („meseciense”) mindennapi küzdelmeinek kulisszái mögé is bepillanthatunk.
Olyan világban élünk, ahol nem természetes, hogy a népmesékben rejlő ősi tudás a gyermek számára születésétől fogva elérhető. Nincsenek közösségek, ahol a mese elhangozhatna, képek, történetek vesznek körül minket, mégsem tudunk velük mit kezdeni. A népmesék, ha szerepelnek is az iskolai tananyagban, legtöbbször szöveg-formai, nem pedig élet-tartalmi kérdésként jelennek meg: tudjuk például, hogy a mesében a 3-as számnak fontos szerepe van, de hogy ez pontosan mit is jelent, arról ritkán esik szó. Talán azért, mert a pedagógus sincsen tisztába ennek (és sok más mesei szimbólumnak) a jelentésével. A Meseterápia számukra is információkat, újabb értelmezési lehetőségeket kínál, ugyanakkor kérdezi is az olvasót: Te hol tartasz mesei utadon? Nálad minden rendben van?
Megjelent a KönyvHét novemberi számában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése