Előszó 
Gyermekkorunk meséinek ismerős szereplője a hétfejű sárkány. A tündérmesei hőst a boldogság felé vezető vándorúton segítőtársak kísérik, és ellenségek akadályozzák: hét-, tizennégy-, huszonegyfejű sárkány, gonosz mostoha (boszorkány), óriás, manók. A makulátlan erkölcsű hős a tündérmesei szabályoknak megfelelően felülkerekedik a Gonosz erőin, levágja a sárkány összes fejét, így helyreáll a megbomlott Rend, nem áll semmi a boldogság útjába.
A tündérmesék strukturális és morális elemeit felhasználó, ám azokat átalakító, ironizáló modern mesékben a Jó és a Rossz örök küzdelmének helyébe gyakran a hős lelkében dúló háborúság lép, leegyszerűsítve: a hősnek saját személyiségének árnyoldalát kell legyőznie ahhoz, hogy meglelje (lelki) boldogságát. Lázár Ervin elbeszéléseiben és tündérmese-parafrázisaiban a boldogságkereső hős a hagyományos tündérmesei paradigmát követve „külső” ellenséget keres, végül azonban saját lelkének rendezetlenségével szembesül. A szerző novelláinak szereplői ugyan távoli rokonai a mesehősöknek, vágyaik, küzdelmeik mégis hasonlóvá teszik őket a mesék biztonságos emberi közösséget kereső hőseihez.
Lázár Ervin szöveguniverzumának középpontjában a szeretet áll, már a legelső Illés Ézsaiás-novellákban a próféta ezt az érzést keresi tétova emberi kapcsolataiban, a felnőtt-gyermek elbeszélések és a pusztai világról írt novellák a szeretet közösségformáló erejéről tanúskodnak, a mesék hősei pedig Dömdödömtől kezdve Bab Bercin át Berzsiánig a szeretet megélésére tesznek kísérleteket, hogy végül a szeretet a Hétfejű Tündérben váljék megtapasztalható valósággá. A Hétfejű Tündért keresi Szegény Dzsoni és Árnika, őt akarja legyőzni az önmagát nem ismerő kardoskodó, vagdalkozó gyermek, hogy aztán hat fejét levágva a Tündér ölelésében rádöbbenjen arra, hogy nem ellenségre, hanem szerető, megértő barátra lelt.
Lázár Ervin mesevilágában a népmesei morált felváltja a krisztusi tanításokra épülő szeretetmorál; a Hétfejű Tündér hét feje a szeretet hét aspektusának szimbolikus kifejeződése.
A szeretet először is azonos a boldogság keresésével és megtalálásával, a boldogságkereső hősnek azonban céljai elérése során nincs joga pusztítani, a szeretet próbáit kiállva nyerheti el a boldogságot. Másodszor a szeretet közösségi létforma, a magányos hős számára elérhetetlen, csupán az találkozhat az igazi szeretettel, ha képes saját szabadságát feláldozni és a részévé válni a közösségnek. El kell veszítenie egyéni céljait, hogy új, közösségi célokat nyerve megtapasztalhassa az önfeláldozó szeretetet. Így aztán a szeretet – harmadszor –, önfeláldozó: odafigyelést, összpontosítást igényel a célokra, emberekre. Negyedszer a szeretet képes megváltoztatni az életet, a szeretet közelében nemcsak a hős élete formálódik át, hanem a szeretettől megérintve másokat is megajándékozhat a megbocsátás élményével. A Százarcú Boszorkány – bár megérdemelné – nem pusztul el, kap még egy lehetőséget, a Hétfejű Tündért legyőzni vágyó hőst végül a Tündér megbocsátó szeretete „győzi le”. A szeretet felszabadult öröme képes feloldani a szív görcseit. A szeretet ötödik és hatodik feje a nevetés és a játék (legyen az a bukfencezés vagy a felnőtt és a gyermek közös fantáziajátéka), mely a rossz embereket távol tartja, a játékra nyitottakat összehozza. Végezetül a hétfejű szeretet utolsó feje az adakozó szeretet, mely úgy ad, hogy nem vár viszonzást, nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem vár viszonzást.
Lázár Ervin elbeszéléseiben és meséiben tudatos tartalmi és formai kísérletezés, útkeresés nyomait találjuk. A hagyományokból merítő, ám azokat nem egyszer felülíró játékos formák, a hősök identitás- és kapcsolatkereséséhez kötődő szeretet alapú morál egyaránt jellemzője Lázár Ervin prózájának, melyet olvasva mi is részesei lehetünk a közös játéknak, megtapasztalhatjuk a szeretet különböző arcait, hogy – ahogyan azt a mesék tették egykoron – megtanuljunk élni.
Gyermekkorunk meséinek ismerős szereplője a hétfejű sárkány. A tündérmesei hőst a boldogság felé vezető vándorúton segítőtársak kísérik, és ellenségek akadályozzák: hét-, tizennégy-, huszonegyfejű sárkány, gonosz mostoha (boszorkány), óriás, manók. A makulátlan erkölcsű hős a tündérmesei szabályoknak megfelelően felülkerekedik a Gonosz erőin, levágja a sárkány összes fejét, így helyreáll a megbomlott Rend, nem áll semmi a boldogság útjába.
A tündérmesék strukturális és morális elemeit felhasználó, ám azokat átalakító, ironizáló modern mesékben a Jó és a Rossz örök küzdelmének helyébe gyakran a hős lelkében dúló háborúság lép, leegyszerűsítve: a hősnek saját személyiségének árnyoldalát kell legyőznie ahhoz, hogy meglelje (lelki) boldogságát. Lázár Ervin elbeszéléseiben és tündérmese-parafrázisaiban a boldogságkereső hős a hagyományos tündérmesei paradigmát követve „külső” ellenséget keres, végül azonban saját lelkének rendezetlenségével szembesül. A szerző novelláinak szereplői ugyan távoli rokonai a mesehősöknek, vágyaik, küzdelmeik mégis hasonlóvá teszik őket a mesék biztonságos emberi közösséget kereső hőseihez.
Lázár Ervin szöveguniverzumának középpontjában a szeretet áll, már a legelső Illés Ézsaiás-novellákban a próféta ezt az érzést keresi tétova emberi kapcsolataiban, a felnőtt-gyermek elbeszélések és a pusztai világról írt novellák a szeretet közösségformáló erejéről tanúskodnak, a mesék hősei pedig Dömdödömtől kezdve Bab Bercin át Berzsiánig a szeretet megélésére tesznek kísérleteket, hogy végül a szeretet a Hétfejű Tündérben váljék megtapasztalható valósággá. A Hétfejű Tündért keresi Szegény Dzsoni és Árnika, őt akarja legyőzni az önmagát nem ismerő kardoskodó, vagdalkozó gyermek, hogy aztán hat fejét levágva a Tündér ölelésében rádöbbenjen arra, hogy nem ellenségre, hanem szerető, megértő barátra lelt.
Lázár Ervin mesevilágában a népmesei morált felváltja a krisztusi tanításokra épülő szeretetmorál; a Hétfejű Tündér hét feje a szeretet hét aspektusának szimbolikus kifejeződése.
A szeretet először is azonos a boldogság keresésével és megtalálásával, a boldogságkereső hősnek azonban céljai elérése során nincs joga pusztítani, a szeretet próbáit kiállva nyerheti el a boldogságot. Másodszor a szeretet közösségi létforma, a magányos hős számára elérhetetlen, csupán az találkozhat az igazi szeretettel, ha képes saját szabadságát feláldozni és a részévé válni a közösségnek. El kell veszítenie egyéni céljait, hogy új, közösségi célokat nyerve megtapasztalhassa az önfeláldozó szeretetet. Így aztán a szeretet – harmadszor –, önfeláldozó: odafigyelést, összpontosítást igényel a célokra, emberekre. Negyedszer a szeretet képes megváltoztatni az életet, a szeretet közelében nemcsak a hős élete formálódik át, hanem a szeretettől megérintve másokat is megajándékozhat a megbocsátás élményével. A Százarcú Boszorkány – bár megérdemelné – nem pusztul el, kap még egy lehetőséget, a Hétfejű Tündért legyőzni vágyó hőst végül a Tündér megbocsátó szeretete „győzi le”. A szeretet felszabadult öröme képes feloldani a szív görcseit. A szeretet ötödik és hatodik feje a nevetés és a játék (legyen az a bukfencezés vagy a felnőtt és a gyermek közös fantáziajátéka), mely a rossz embereket távol tartja, a játékra nyitottakat összehozza. Végezetül a hétfejű szeretet utolsó feje az adakozó szeretet, mely úgy ad, hogy nem vár viszonzást, nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem vár viszonzást.
Lázár Ervin elbeszéléseiben és meséiben tudatos tartalmi és formai kísérletezés, útkeresés nyomait találjuk. A hagyományokból merítő, ám azokat nem egyszer felülíró játékos formák, a hősök identitás- és kapcsolatkereséséhez kötődő szeretet alapú morál egyaránt jellemzője Lázár Ervin prózájának, melyet olvasva mi is részesei lehetünk a közös játéknak, megtapasztalhatjuk a szeretet különböző arcait, hogy – ahogyan azt a mesék tették egykoron – megtanuljunk élni.
Pompor Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése