Sárkány a lépcsőházban

Félelemoldó meseköltészet

Nádori Lídia-Kun Fruzsina,

Sárkány a lépcsőházban

Naphegy Kiadó, 2007

Amikor felnőtt fejjel visszagondolunk gyermekkorunkra, többnyire a szép emlékek jutnak eszünkbe: játszótársakra, kalandokra, utazásokra, ajándékokra, családi összejövetelekre emlékezünk. A kisgyermekkor világa azonban szorongásokkal, félelmekkel is terhelt – félelem a kiszolgáltatottságtól, a magánytól, a haláltól. A gyermek biztonságos otthonra vágyik, figyelemre, törődésre, a szülővel közösen átélt mesealkalmak sokat segíthetnek szorongásaink, félelmeink feloldásában. A modern mesék szerzői előszeretettel választják témául a gyermek világát, a moralizáló, giccses érzelgősség miatt azonban sokszor megakadályozza mind a mesélő felnőttet, mind a mesehallgatót, hogy átélje a gyermekhős „tragédiáját”. Azok a könyvek viszont, amelyek nem direkt tanulsággal, hanem valódi (gyermek)irodalomként az esztétikumon keresztül képesek hatni a befogadóra, egész életre szóló hatást képesek elérni.
Nádori Lídia (író) és Kun Fruzsina (illusztrátor) közös mesélésének eredménye a Naphegy Kiadó legújabb, igényes kivitelű mesekönyve a Sárkány a lépcsőházban, mely nem szájbarágós didaxissal, hanem lírai hangvételű mesemondással, szelíd humorral és gondolatébresztő illusztrációkkal próbál párbeszédre kelni szülővel, gyermekkel. A mesefolyam hőse a Szilveszter napján született Jancsi. Meséről mesére haladva az ő életébe pillanthatunk be, részeseivé válunk élete első négy évének, megismerkedünk szűkebb és tágabb környezetével: a családjával és a Nyíl utcával.
Jancsi átlagos kisfiú, átlagos érzésekkel, átlagos kalandokkal, azonban Nádori Lídia a hétköznapi dolgokat képes úgy elmesélni, hogy azok élettel megtelve, izgalmas kalandokká, élménnyé váljanak. Az Új év, új gyerek fejezet visszatérő refrénje (Ez az év is jól kezdődik!), melyet előbb Apa, később már Jancsi maga ismételget, A pofon- és puszibolt szellemes üzleti ötlete (minden pofon mellé puszi is jár), vagy a szülő és a gyermek közös expedíciója az elveszett mentőautó megkerítésére (A Nyíl utcai tücsök) Hervay Gizella Kobak könyvének kedves humorral megírt, felnőtt-gyermek meséit idézi.
Egy idő után azonban Anya és Jancsi magukra maradnak: kiderül, hogy Apa már Ágival él, Anyának hétvégenként sokat kell otthon dolgoznia, és nem ér rá Jancsival játszani, a meghitt közös pillanatok egyre ritkábbak, így Jancsi kényszerűségből hol Nagymamával járja az utcát, hol Virág Laci pofon- és pusziboltjában segédkezik. És ha nincs a közelben szülő, aki magyarázatot adjon a világ érthetetlen jelenségeire, akkor a gyermek saját képzeletét hívja segítségül, hogy ezzel oldja a rettenetet. A könyv legnyomasztóbb része – nemcsak sötét oldalak miatt – A bagoly, aki eljött című mese, melyben Jancsi félelmeivel szembesül, a legmeghatóbb pedig a címadó Sárkány a lépcsőházban, melyben a súlyosan beteg Nagymama Jancsi képzeletében egy papírsárkányon az égbe repül (meghal?).
A Sárkány a lépcsőházban elmesélése/elolvasása nemcsak a szöveg megismerését jelenti, ugyanilyen katartikus hatást jelentenek Kun Fruzsina művészi illusztrációi, melyek kiegészítik a történetet. Ráadásként az olvasni nem tudó gyermek számára további információkat, mesenyomokat hordoznak, hogy később a hallott történet önállóan is visszanyomozható legyen. A gyermek perspektívájából ábrázolt világ nem mindig biztonságos tágasságát érzékeltető képek a cselekmény egy-egy mozzanatát emelik ki, nagyítják fel; a mesélő által néhány vonással ábrázolt szereplők a rajzokon önálló életre kelnek, sajátos karakterük lesz: Anya arca történetről történetre egyre gondterheltebb, a pofon- és pusziboltos Virág Laci mosolyogva szolgálja ki a vevőket, Jancsi minden mesében más sapkában jelenik meg, még alváskor és fürdéskor is sapkában látjuk. Ez utóbbi furcsaság az utolsó mesében (Sapkás mese) nyer értelmet: „Milyen jó, ha ez embernek van sapkája! Üdvözlésül meglengetheti, akár érkezik, akár távozik. Örömében, ha viszontlátja azt, akit szeret, és biztatásul annak, aki búcsúzik: hamarosan újra találkozunk!”

Pompor Zoltán