Hullámozzatok, hullámozzatok!

Veszélyes dolog a tömegpszichózis, még veszélyesebb a reformpedagógia. Todd Strasser könyvének fiatal, történelemtanár hőse a pedagógia bűvöletében élve új módszerekkel igyekszik felrázni az érdektelenségbe süppedő középiskolásokat. Igyekezetének látható eredménye is van: az ő órájáról késnek a legkevesebbet a diákok, viszonylag kevésszer hülyézik le, és néha még a házi feladatot is elkészítik. Ezeket az alapfeltételeket megváltoztatni nehéz, ugyanakkor a jövő nemzedékének átadni valamit a múltról, beszélni a korábban elkövetett történelmi hibákról, úgy hogy annak hatása, sőt eredménye is legyen, ne csak „szövegeljünk” róla, nemes feladat.
Történetünk főszereplőjének remek ötlete – a náci propaganda élethű modellkísérlete – egy csapásra megváltoztatja a történelemórák hangulatát. A táblára írt, majd hangosan elharsogott jelmondatok, a köszönés, a szabályok és a Hullám embléma fegyelmezett közösséget teremt a rendetlen csürhéből. Ehhez persze szükséges egy karizmatikus vezető is, aki ötletével, határozottságával képes magával ragadni a biztonságot és példaképet kereső tinédzsereket. Míg korábban a személyes szabadság korlátlan megélése volt a jelszó, most legtöbben autonómiájukat levetve beolvadnak az arctalan tömegbe, mindent alárendelnek a Hullámnak.
A fegyelem sokakat lenyűgöz, a korábban tiszteletlen fiatalok szülei csodálkozva nézik a könyveik fölé görnyedő gyermekeiket, a tanárok áhítattal beszélnek a renitens diákok megváltozott óralátogatási szokásairól, még az igazgató is elismeréssel nyilatkozik fiatal kollégájának forradalmi ötletéről. Mégiscsak van értelme a fanatizmusnak?

A folytatás a novemberi Könyvhétben. Addig is látogasson el a www.konyv7.hu - ra.