A mesélés ősi személyiség- és közösségformáló erejét idézi Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina koprodukciós Mesélő Bibliája, amely külföldön az egyik legnagyobb, angol, keresztyén gyermekkönyvekkel foglalkozó kiadó, a Lion Hudson plc. gondozásában, míg hazánkban a Harmat kiadónál a Miklya házaspár, Mónika és Zsolt, kiváló magyar fordításában jelent meg ez év októberében.
Vallásos tartalmú történetek, példázatok mondása nem újdonság (elég, ha csak József álomfejtésére, Jónás könyvére vagy Jézus példázatos „fabuláira” gondolunk), mégis újra meg újra szükségünk van arra, hogy ráébredjünk: milyen jó, amikor felnőtt és gyermek közösen hajol a képeskönyv fölé, hogy meghallják az évezredes történetek ma emberének szóló üzenetét.
A Mesélő Biblia nagy erénye, hogy az eredeti, bibliai történeteket átíró szerző nem azt várja el a mesélőtől, hogy tanulja meg és minden alkalommal ugyanúgy olvassa fel, mondja el a rövid (többnyire kétoldalas) bibliai meséket, hanem szemléletmódot, ha nem is formál, de közvetít. A közös mesélés-mesehallgatás örömének édességét szeretné megízleltetni, és ez nem valamiféle fentről jövő, tanáros didaxis, hanem a közös élményszerzésen alapuló játék. Az illusztrált képeskönyvnek köszönhetően a Biblia nem egy, a gyermekek elől elzárt világ, komor, fekete könyve, hanem az élet, a szeretet evangéliuma lesz.
Bob Hartman Mesélő Bibliája társasjáték: a mesélő folyamatosan párbeszédben áll a mesehallgatóval, a sokperspektívájú történetek képesek arra, hogy bevonják a játékba a hallgatóságot is. Ezt a hatást szeretné hangsúlyosabbá tenni a könyv végén található ötlettár, mely az egyes történetek csoportos hallgatáshoz ad módszertani ajánlást; ezt az ötlettárat gondolták tovább a fordítók, amikor megjelentették az egyes történetekhez kapcsolódó, a csoportos mesélések közben haszonnal forgatható Játéktárukat (Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt: Játéktár a Mesélő Bibliához).
A történetek hosszadalmas leírások nélkül néhány szóval is képesek a bibliai kor atmoszféráját megteremteni, a visszatérő ismétlések a szöveg felidézésében segítenek, Kállai Nagy Krisztina hol dinamikus, hol statikus, meditatív illusztrációi pedig a történet súlypontjaira, főszereplőire irányítják a figyelmet. A képek legalább annyira nyitottak, mint a szöveg; mindig akad felfedeznivaló rajtuk, mindig megfogalmazódhat kérdés: Mit csinál? Hová megy? Mit gondolhat? Mit érezhet?
Egy biblikus témájú irodalmi alkotás óhatatlanul is magán hordozza szerzőjének személyes hitvallását. Sok rész erényét lehetne kiemelni és elemezni a 74 fejezetből, engem legjobban a Jézushoz kapcsolódó újszövetségi történeteket varázsoltak el.
Jézus folyamatos interakcióban van Máriával és Józseffel, tanítványaival és az őt körülvevő sokasággal: beszélget, mesél, tanít, gyógyít. Isteni hatalmához azonban emberi viselkedés párosul. A Bibliában nagyon kevés szó esik Jézus érzéseiről, a könyv íróját azonban nem az érdekli, hogy pontosan milyen volt, hanem hogy milyen lehetett a Mester. Ahhoz, hogy átélhetővé váljon a történet sok színnel, mozgással és érzelemmel kell megtölteni a mesélést, Hartman ezért aztán nem is fukarkodik az Ember Fiától első pillantásra szokatlan cselekedetek megfogalmazásától: „Egy reggel annyian tolongtak körülötte, hogy majdnem belelökték a tóba.”„Jézus beugrott a hajóba.” „Hangosan szuszogott, talán még horkolt is.” „Jézus fáradt volt. Nagyon fáradt. De amikor meglátta az embereket, elmosolyodott.”
A rengeteg különböző perspektívából bemutatott történetek, az evangéliumok sokszor szűkszavú beszámolóit kiegészítő háttérismeretek, a szereplők gondolatainak „kihangosítása” valamint a bibliai kor hangulatát a ma emberétől el nem idegenítő illusztrációk egytől-egyig páratlan közösségi élménnyé teszik a Mesélő Bibliát lehetőséget adva arra, hogy közösen fedezze fel felnőtt és gyermek a Szentírás eddig ismeretlen dimenzióit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése