Kicsit fellengzősnek tűnhet a cím (az is), ugyanakkor talán jól kifejezi az írás szerzőjének azt a szándékát, hogy nem (irodalom- és vizuális-) esztétikai szemszögből közelít Bartos Erika könyveihez, hanem azoknak a meseolvasókra és -hallgatókra gyakorolt (vélt vagy valós) hatásait igyekszik körüljárni. Az írásban felvetett szempontok remélhetően nemcsak elgondolkodtatják, hanem vitára is késztetik az olvasót, s ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a Bartos Erika-jelenség határain túl is beszélgessünk hagyományos és mai képeskönyvekről, gyermekirodalomról, mesélésről, olvasásról.
A felolvasás szerepe az olvasóvá válásban
Az olvasóvá nevelés a gyermek születése előtt kezdődik. A szülők 9 hónapon át készülnek a gyermek megérkezésére, beszereznek minden földi jót – lehetőleg a legjobbat, amit a gyermek testi szükségleteinek kielégítéséhez jónak látnak. De mi a helyzet a lelki szükségletekkel? Gondolunk-e leendő szülőként arra, hogy mit fogunk énekelni, mondogatni, mesélni, felolvasni gyermekünknek? Vannak országok, ahol könyvbatyuval köszöntik az újszülöttet. Fontos-e nekünk, hogy pelenkázó asztal mellett, a kis könyvespolcot is megvegyük a gyerekszobába, ahová saját gyermekkori kedvenceink mellé az utóbbi évek gyermekkönyveinek legjavát is összegyűjtjük? S ha van ilyen szándékunk, elbizonytalanodunk-e azon, melyik könyvet vegyük meg? S ha elbizonytalanodunk, kitől kérünk tanácsot?
Mi a menő?

(Az írásban található kép Bartos Erika munkája.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése