Kicsit fellengzősnek tűnhet a cím (az is), ugyanakkor talán jól kifejezi az írás szerzőjének azt a szándékát, hogy nem (irodalom- és vizuális-) esztétikai szemszögből közelít Bartos Erika könyveihez, hanem azoknak a meseolvasókra és -hallgatókra gyakorolt (vélt vagy valós) hatásait igyekszik körüljárni. Az írásban felvetett szempontok remélhetően nemcsak elgondolkodtatják, hanem vitára is késztetik az olvasót, s ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a Bartos Erika-jelenség határain túl is beszélgessünk hagyományos és mai képeskönyvekről, gyermekirodalomról, mesélésről, olvasásról.
A felolvasás szerepe az olvasóvá válásban
Az olvasóvá nevelés a gyermek születése előtt kezdődik. A szülők 9 hónapon át készülnek a gyermek megérkezésére, beszereznek minden földi jót – lehetőleg a legjobbat, amit a gyermek testi szükségleteinek kielégítéséhez jónak látnak. De mi a helyzet a lelki szükségletekkel? Gondolunk-e leendő szülőként arra, hogy mit fogunk énekelni, mondogatni, mesélni, felolvasni gyermekünknek? Vannak országok, ahol könyvbatyuval köszöntik az újszülöttet. Fontos-e nekünk, hogy pelenkázó asztal mellett, a kis könyvespolcot is megvegyük a gyerekszobába, ahová saját gyermekkori kedvenceink mellé az utóbbi évek gyermekkönyveinek legjavát is összegyűjtjük? S ha van ilyen szándékunk, elbizonytalanodunk-e azon, melyik könyvet vegyük meg? S ha elbizonytalanodunk, kitől kérünk tanácsot?
Mi a menő?
A menő, mint tudjuk, nem egyenlő a jóval. Kritika nélkül, csupán a trendekre hagyatkozva választani első (majd később második, harmadik … századik) könyvet pénzkidobás. Ugyanakkor kellő, biztos információ nélkül csupán arra támaszkodhatunk, amit mások (számunkra hitelesnek tartott emberek) mondanak. Sajnos a (köz)médiában kevés szó esik gyermekkönyvekről, értékes olvasnivalókról. A blogokon annál több – ám az internet korlátokat nem ismerő véleményáradata ebben az esetben is csalóka. Hiába van benne a kecsegtető mese, gyermek, irodalom, olvasás hívószó a blog nevében, korántsem biztos, hogy az ott megjelenő szakszerűnek látszó vélemény mérvadó. Legalább ilyen szakszerűtlen a játszótéri könyvajánló. Nagy öröm, ha a szülők gyerekkönyvekről beszélgetnek, miközben a csemeték egymás hajába szórják a homokot, viszont az ajánló után ész nélkül rohanni az első könyvesboltba, és megvenni azt, amit a szimpatikus kismama ajánlott, sokszor csalódáshoz vezet.(Az írásban található kép Bartos Erika munkája.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése