Marije Tolmannal egészen véletlenül futottam össze Saarbrückenben. A nevével és díjnyertes könyvével már találkoztam tavaly novemberben egy dordrechti gyerekkönyvesboltban, a Két zsiráfban. Azt kértem az eladótól, hogy mutasson egy jó és népszerű gyerekkönyvet, a bálnás-medvés borítójú De boomhut (A lombház) az egyik volt ezek közül. Akkor nem vettem meg, de Saarbrückenben muszáj volt – ott volt az alkotó! Miután dedikálta, beszélgettünk néhány szót arról, hogyan készült a könyv. Sajnos, akkor nem jegyzeteltem le a szavait, de nemrég találtam egy vele készült interjút, úgyhogy most ennek segítségével mutatom be a nagyszerű könyvet. Nem titkolva azzal a céllal, hátha valamelyik magyar kiadónak megtetszik, és kiadja.
A szöveg nélküli képeskönyv apa-lánya koprodukció. Ronald és Marije Tolman közös munkája a Publishers Weekly szerint a Noé bárkája történet újrafogalmazása özönvíz, szépen párokba szedett állatok és olajág nélkül.
Hogyan készült a könyv?
A lombházról, ami mindegyik képen megjelenik, az apám készítette a rézkarcokat. Minden alkalommal hozzáadott háttérelemeket is: vizet, esőt, havat, színeket. Az én feladatom az állatok megrajzolása volt. Volt egy szabályunk: nem beszélhettünk a műről egymással, a posta hozta-vitte a képeket Beuningen és Hága között. Valójában szavak nélkül, képeken keresztül beszélgettünk – apa képes ajándékoknak nevezte ezeket a küldeményeket. Szándékosan nem akartunk történetet kapcsolni a képekhez, arra törekedtünk, hogy minél több helye legyen az olvasók saját történeteinek. Leginkább hangulatokat, érzéseket próbáltunk megjeleníteni. Érdekes volt követni, hogy a könyv megjelenése után milyen reakcióik voltak az embereknek, miket olvastak bele a könyvbe. Sokan vélik úgy, hogy ez egy természetvédő könyv, természet szépsége valóban fontos számunkra, de nem álltunk meg ennél a gondolatnál.
Voltak-e olyan művészek, akik inspirálták a munkátokat?
A fiam hároméves korától sokszor jártunk a Maurithuisba. Itt van kiállítva Az Édenkert, ami idősebb Brueghel és Rubens közös alkotása. Brueghel festette a tájat és az állatokat, Rubens pedig Ádámot és Évát. Mindig élvezettel vizsgáltam, hogyan kapcsolódik az egyik művész munkája a másikéba. A könyvünkbe én is nagyon sokféle állatot rajzoltam: barnamedve és jegesmedve, flamingó, panda, páva jól megfért egymás mellett. A könyv hangulatában a XVII. századi festményekre rezonál, a rézkarc technikával pedig „öreg papír”-hatást szerettünk volna elérni.
A könyvből nagy siker lett.
Nem is gondoltuk, hogy ennyire népszerű lesz. A rotterdami Kunsthalban két hónapig kiemelt helyen állították ki a könyv képeit, ám nem keltettek különösebb érdeklődést. Aztán egy nap hívott a kiadónk, hogy megkaptuk a Bologna Ragazzi Díjat. A díjátadásra Bolognába utaztunk, a vásáron rengeteg külföldi kiadó érdeklődött a könyv iránt. Azóta számos országban kiadták már a könyvet. A bolognai kitüntetést követően a művészek hazájukban is megkapták az Arany Ecset díjat, az elismerés átadását követően nyílt meg a könyv képeiből összeállított kiállítás az amszterdami Rijksmuseumban – vélhetően a rotterdaminál nagyobb érdeklődés övezte.
És végül néhány kép a könyvből.
Marije Tolman honlapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése