Malvina titkát agya legsötétebb zugába zárta, nem akar rá emlékezni, nem is emlékszik rá. Rémlik, hogy a titoknak van valami köze nagypapához és nagymamához, a pénteki zongoraórákhoz és egy kád habos vízhez, de ez mind-mind régen történt, nem fontos, kár róla beszélni. Ha jobban belegondol, nem is tudna beszélni róla, otthon nem is értenék, amit mond. A múltkor is, amikor arról próbált értelmes mondatokat mondani, hogy a nagypapa mostanában folyton simogatja, sőt egyszer meg is csókolta, apáék azt mondták, hogy ez normális – szeret a papa, hát nem érted, kis butus! Malvina azonban nem érti, furcsa ez az egész, mintha nem is vele történne mindez, hanem egy hatéves kislánnyal, aki péntekenként zongoraóra után a nagypapával egy kád habos vízben üldögélt, míg a másik szobában nagymama csendesen sírdogált.
Beate Teresa Hanika Soha senkinek című regénye egy serdülő lány élettörténetén keresztül mutatja be az egyik legaljasabb dolgot, amit felnőtt gyermek ellen tehet. A főhős hangján elmesélt történet két hét eseményeinek krónikája, amelyben kezdetben a jelen eseményei dominálnak, ám az egyre intenzívebb élmények hatására az elfojtott múlt emlékei is felszínre törnek. Az összezúzott emlékek darabkáiból Malvina komoly lelki harcok árán újra összerakja gyermekkori titkát, ám képtelen olyan embert találni, akinek elmondhatná a kimondhatatlant, akiben megbízhatna. Legjobb barátnője, Lizzy persze most ment el nyaralni. Családjában a férfiak szava az úr, a nők képtelenek szövetséget alkotni, segíteni egymáson. Úgy tűnik Malvina hiba dolgozott, a mozaik újra darabjaira hullik… Folytatás a Könyvhét augusztusi számában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése