Mesék életről, halálról és újjászületésről

Boldizsár Ildikó legújabb meseválogatásában (Mesék életről, halálról és újjászületésről) olvastam az egyik mesében:

"De mikor a Teremtõ el akarta készíteni az asszony testét, látta, hogy nincs több agyag, mind belegyúrta abba az elsõ, balul sikerült teremtménybe. (Itt kivételesen nem a férifre gondol a mesélő! - pz) Törte a fejét és nagy sokára rá is jött, hogyan segítheti ki magát a bajból, hogyan adhat a férfi mellé igazi szépasszonyt.

Összegyúrta a Hold kerekségét, a kígyó kecsességét, az inda ölelését, a fű remegését, a suháng karcsúságát, a virág illatát,a levelek könnyed táncát, az íz pillantását, a napsugár nyájas ragyogását, a szél iramlását, a felhõ könnyeit, a pihék finomságát,a madár riadozását, a méz édességét, a páva hiúságát, a fecske formaságát, a gyémánt pompázását meg a galamb turbékolását, összekeverte, összegyúrta mindezt, asszonyi alakot formált belõle és megadta neki ezt a sok tulajdonságot, valamennyit. Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb, kívánnivalóbb, mint bármi más a világon. És a teremtõ odaadta az embernek, hogy népesítsék be a földet."

(Hogyan teremtették az embert? - indonéz mese)

Milyen szépen kiegészíti ezt a képet Ildikó és Kata legutóbbi mesekönyvében (Királylány születik) olvasott történet!

Milyen sokszor elfeldkezünk erről - férfiak, nők egyaránt!
Aki nem hiszi, olvasson utána!