Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok magyar gyerek tudja, hogy Sven Nordquistnek köszönhetjük Findusz a zsivány macska és Pettson a kissé szétszórt öregúr kalandjait. A svéd illusztrátor-író legújabb, magyarul megjelent műve valójában nem mai darab, először másfél évtizede adták ki svédül, címe: a Kisöcsi és a nagyvilág. Nordquist két másik meséjéhez – Hová tűnt a testvérem? és Kalapvadászat – hasonlóan gazdag, élettel (és tréfákkal) teli képi világa magával ragadja az olvasó fantáziáját, a szöveg ugyanakkor komolyan mesél a gyermeki képzelet határtalanságáról és arról az alapvető vágyról, amely minden kisgyermek sajátja: felfedezni a világot.
A Kisöcsi és a nagyvilág képei egy pillanatra sem hagyják nyugodni a mindenre kíváncsi gyermeki tekintetet. A kisfiú világraszóló kalandjának állomásait egy-egy szám jelenti (előbb 1-től 10-ig, majd 11-től majdnem 100-ig számolunk), miközben egyről a kettőre jut, mérlegre kerül talpraesettsége, leleményessége, bátorsága és furfangos esze – nem árulok el titkot: hősünk egyszer sem vall szégyent, kiváló eredménnyel veszi az akadályokat. Az alapötletet (számolj velem!) akár didaktikusnak is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy Nordquist a szándékolt tanító célzatnál többre tartja a közös játékot, a heurisztikus tanulást, a kreativitást és a tapasztalatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése