Bővében a jó könyveknek

Már több, mint egy éve, hogy megnyitotta piros ajtaját Budakeszi apraja-nagyja előtt a Betűtészta. Az első év kalandjairól, a közeli és a távoli jövő terveiről kérdeztük a „mesebolt” megálmodóját és házigazdáját, Enner Patríciát.

Milyen volt a Betűtészta első éve?

Mozgalmas, csodálatos, ingergazdag. Budakeszi igazi kisváros, a hely, ahova mindig tartozni szerettem volna, amiből azért hiányzott egy-két dolog. Nekem legjobban egy könyvesbolt, ami egyben egy közösségi tér is. A Betűtésztát azért nyitottuk, hogy ez a rengeteg gyerek itt, Budakeszin, könyvvel a kezében nőhessen fel, hogy orrukban a könyv friss illatával, lelkükben a könyv szeretetével lépjenek majd ki a nagyvilágba. Sokan odaszoktak hozzánk, nem adunk kiscukrot, csak magunkat és a könyveket. Egyből nagyon sokan jöttek, mert úgy látszik, nem csak nekem hiányzott egy könyvesbolt. Sokat tanultunk egymástól, és még nagyon sokat kell, de a könyves szakma, én úgy látom, maga köré gyűjti a jó embereket, így aztán könnyen megy a betanulás. Mindenki szeretettel fogadott minket. Emlékszem, amikor pár hónappal a nyitás után, az egyik vevőnek csöngött a mobilja, és azt mondta, hogy mindjárt megyek, itt vagyok a Betűtésztában, nagyot mosolygott a szívem: egy fix pont lettünk Budakeszin, egy origo, ahonnét a könyvek papírtáskában hazaindulnak.

Miért döntöttetek úgy, hogy kibővítitek a boltot?

Ahogy beleástuk magunkat a gyerekirodalomba, és nálunk kézi szüret van, kiadóktól válogatjuk a könyveket, sokat elkapunk a nagykerek szűrőjéből lecsorgók közül, úgy éreztük, nagy, szomorú kutyaszemekkel néznek ránk azok a könyvek, amik nem férnek el a polcainkra, pedig ott lenne a helyük. Persze elfordíthattuk volna a tekintetünket, de mi inkább szemeztünk egy fél évet, majd hátrébb toltuk a falat. És no, megint a közösségi tér, a tetőtérben helyet szeretnénk adni értékes foglalkozásoknak, tartalmas beszélgetéseknek, tehetségeknek.

Hogyan fogadták a helyiek a régi és a megváltozott Betűtésztát?

„Kisédesnek” tartották a régit, ami nagyon hangulatos volt, féltem is, hogy elveszíti báját attól, hogy karácsonykor felszed magára plusz 60 négyzetmétert, de azt vesszük észre, hogy amíg a régiben maximum 10-15 percet töltöttek az emberek, addig most van, aki akár egy órát is eltölt nálunk, de a félórás átlag könnyen megesik bárkivel. Úgyhogy, szeretik a nagyot is, és ennek nagyon örülünk.

A beszélgetés (még izgalmasabb) folytatása a következő Csodaceruzában, hamarosan!