A játék a gyermeki élet sajátja, a játék azonban szinte elképzelhetetlen játszótárs nélkül. A játszótársak teszik teljessé a játék örömét, barátok hiányában csak a magány szomorúsága marad. Mi vezethet ahhoz, hogy valaki, noha mindent megtesz azért, hogy barátokra leljen, mégis kirekesztődik? Van-e számára reménysugár? Szegedi Katalin Lenka című könyve egy magányos, a játék öröméből kimaradó kislány szomorúan induló, végül mégis boldogságba forduló napját meséli el.
Lenka más, mint a többiek, nagyon más – a gyerekek pedig sokszor kegyetlenül őszinték tudnak lenni, és ezzel a durva, kirekesztő őszinteséggel egy életre megsebzik az átlagostól ilyen-olyan módon eltérő társukat. Lenka története nem akkor kezdődik, amikor belépünk a képeskönyv világába: ő minden reggel azzal a vággyal a lelkében ébred, hogy barátokat, társakat szerezzen magának, és minden este úgy fekszik le, hogy aznap sem sikerült. Ahelyett, hogy a barátokkal ugróiskolázna, magányosan rajzolgat, vágyait, álmait egyedül élettelen társai ismerik, legjobb barátai, a ceruzák. Egy idő után – bármennyire is játékra csalogató az idő – már nem is akar kimenni az utcára: „A gyerekek nem akarnak játszani velem, csak csúfolnak, mert… mert… dagi vagyok” – vallja meg érzéseit édesanyjának. Anya noszogatására végül mégis lemegy a térre, és reménykedik: hátha éppen aznap történik valami.
A csoda azonban várat magára. A téren a szokásos játszmák zajlanak: a bandákba verődött gyerekek közösségük magabiztos védvonalai mögül gúnyolják az újonnan jöttet, esélyt sem adva a „daginak”, hogy megmutassa, mennyit ér. Idétlen vihogásuk, csontig lélekbe maró gúnyolódásuk, sugdolózásuk egyre inkább elkedvteleníti a kislányt, aki erejét, önbizalmát vesztve újra magába zárkózik: leül az aszfaltra, és rajzolgatni kezd. Ám ekkor különös dolog történik: egy szemüveges kisfiú fékez le mellette a rollerjával, és csodálattal bámulja a vörös hajú kislány varázslatos rajzait. Palkó játékba hívja Lenkát: „Van kedved rollerezni?” Nem tudjuk, hogy a fiú azért szeretne-e játszani hősünkkel, mert ugyanolyan magányos, mint Lenka, vagy azért, mert meglátta a kislány egyediségét, értékességét. A miértekre a könyv nem ad választ, hiszen az igazi barátságot (az igazi szeretetet) pontosan erről lehet felismerni: nem szab feltételeket, nem keres kifogásokat, csak elfogad, befogad a játékba.
Folytatás a Csillagszálló Játszma című számában
Lapbemutató július 14-én este 6-tól a Treffort Kertben, az Astoriánál.
A lap megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában és a Dankó utcai Könyvesházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése