Ültessünk zoknifát a Pagonyban!

Ismeritek a Cipelő cicákat? Ciró, Pepe és Lőri egyik kalandjuk során a homokozóból egy csodás kis zoknifát varázsolnak elő, persze ehhez elcsennek pár zoknit a játszón lévő gyerekek lábáról, de hát a művészet az művészet! Te ültettél már zoknifát? Ha még nem, gyere el a Pozsonyi Pagonyba és akaszd fel zoknidat a fára! Ne felejtsd el kitölteni a zokniszelvényt és bedobni a gyűjtődobozba! Tiéd lehet egy Cipelő cica és más meglepetések a nyár végi sorsoláson!

http://www.pagony.hu/

Sárkány a lépcsőházban

Félelemoldó meseköltészet

Nádori Lídia-Kun Fruzsina,

Sárkány a lépcsőházban

Naphegy Kiadó, 2007

Amikor felnőtt fejjel visszagondolunk gyermekkorunkra, többnyire a szép emlékek jutnak eszünkbe: játszótársakra, kalandokra, utazásokra, ajándékokra, családi összejövetelekre emlékezünk. A kisgyermekkor világa azonban szorongásokkal, félelmekkel is terhelt – félelem a kiszolgáltatottságtól, a magánytól, a haláltól. A gyermek biztonságos otthonra vágyik, figyelemre, törődésre, a szülővel közösen átélt mesealkalmak sokat segíthetnek szorongásaink, félelmeink feloldásában. A modern mesék szerzői előszeretettel választják témául a gyermek világát, a moralizáló, giccses érzelgősség miatt azonban sokszor megakadályozza mind a mesélő felnőttet, mind a mesehallgatót, hogy átélje a gyermekhős „tragédiáját”. Azok a könyvek viszont, amelyek nem direkt tanulsággal, hanem valódi (gyermek)irodalomként az esztétikumon keresztül képesek hatni a befogadóra, egész életre szóló hatást képesek elérni.
Nádori Lídia (író) és Kun Fruzsina (illusztrátor) közös mesélésének eredménye a Naphegy Kiadó legújabb, igényes kivitelű mesekönyve a Sárkány a lépcsőházban, mely nem szájbarágós didaxissal, hanem lírai hangvételű mesemondással, szelíd humorral és gondolatébresztő illusztrációkkal próbál párbeszédre kelni szülővel, gyermekkel. A mesefolyam hőse a Szilveszter napján született Jancsi. Meséről mesére haladva az ő életébe pillanthatunk be, részeseivé válunk élete első négy évének, megismerkedünk szűkebb és tágabb környezetével: a családjával és a Nyíl utcával.
Jancsi átlagos kisfiú, átlagos érzésekkel, átlagos kalandokkal, azonban Nádori Lídia a hétköznapi dolgokat képes úgy elmesélni, hogy azok élettel megtelve, izgalmas kalandokká, élménnyé váljanak. Az Új év, új gyerek fejezet visszatérő refrénje (Ez az év is jól kezdődik!), melyet előbb Apa, később már Jancsi maga ismételget, A pofon- és puszibolt szellemes üzleti ötlete (minden pofon mellé puszi is jár), vagy a szülő és a gyermek közös expedíciója az elveszett mentőautó megkerítésére (A Nyíl utcai tücsök) Hervay Gizella Kobak könyvének kedves humorral megírt, felnőtt-gyermek meséit idézi.
Egy idő után azonban Anya és Jancsi magukra maradnak: kiderül, hogy Apa már Ágival él, Anyának hétvégenként sokat kell otthon dolgoznia, és nem ér rá Jancsival játszani, a meghitt közös pillanatok egyre ritkábbak, így Jancsi kényszerűségből hol Nagymamával járja az utcát, hol Virág Laci pofon- és pusziboltjában segédkezik. És ha nincs a közelben szülő, aki magyarázatot adjon a világ érthetetlen jelenségeire, akkor a gyermek saját képzeletét hívja segítségül, hogy ezzel oldja a rettenetet. A könyv legnyomasztóbb része – nemcsak sötét oldalak miatt – A bagoly, aki eljött című mese, melyben Jancsi félelmeivel szembesül, a legmeghatóbb pedig a címadó Sárkány a lépcsőházban, melyben a súlyosan beteg Nagymama Jancsi képzeletében egy papírsárkányon az égbe repül (meghal?).
A Sárkány a lépcsőházban elmesélése/elolvasása nemcsak a szöveg megismerését jelenti, ugyanilyen katartikus hatást jelentenek Kun Fruzsina művészi illusztrációi, melyek kiegészítik a történetet. Ráadásként az olvasni nem tudó gyermek számára további információkat, mesenyomokat hordoznak, hogy később a hallott történet önállóan is visszanyomozható legyen. A gyermek perspektívájából ábrázolt világ nem mindig biztonságos tágasságát érzékeltető képek a cselekmény egy-egy mozzanatát emelik ki, nagyítják fel; a mesélő által néhány vonással ábrázolt szereplők a rajzokon önálló életre kelnek, sajátos karakterük lesz: Anya arca történetről történetre egyre gondterheltebb, a pofon- és pusziboltos Virág Laci mosolyogva szolgálja ki a vevőket, Jancsi minden mesében más sapkában jelenik meg, még alváskor és fürdéskor is sapkában látjuk. Ez utóbbi furcsaság az utolsó mesében (Sapkás mese) nyer értelmet: „Milyen jó, ha ez embernek van sapkája! Üdvözlésül meglengetheti, akár érkezik, akár távozik. Örömében, ha viszontlátja azt, akit szeret, és biztatásul annak, aki búcsúzik: hamarosan újra találkozunk!”

Pompor Zoltán

Csodaidők

Elfújta a napszél

Raana Raas, Csodaidők – Az ogfák vöröse
Animus Kiadó, 2006

Futurisztikus családregény, bolygóközi utópia, vallásos pamflet – nehéz meghatározni a Csodaidők műfaját, az mindenestre bizonyos, hogy akik elolvasták a négykötetesre tervezett regényfolyam első részét, elismerően nyilatkoznak a szerző által létrehozott fantáziavilágról. Ezt onnan tudom, hogy amikor rákerestem az Interneten a könyvre, a keresőprogram első helyen a könyv saját honlapját (http://www.csodaidok.hu/) dobta ki, melyen a regény világát magyarázó-értelmező almenük közötti bolyongás mellett az olvasóknak egyszerre három lehetőségük is van, hogy véleményt mondjanak a könyvről: fórum, vendégkönyv és szavazás. Be kell, valljam, a könyv elolvasása után nem esett nehezemre bejelölni az első válaszlehetőséget: nagyon tetszett és már alig várom a folytatást.
A honlapról az is kiderül, hogy az első olvasásra különös, skandináv hangzású szerzői álnév mögött egy magyar vallás- és nyelvtudós, Görgey Etelka rejtőzik, aki elkötelezett híve a tudományoknak ráadásként remek képzelőereje is van, így aztán nem meglepő, hogy a Csodaidők műfaja sci-fi. Egy távoli galaxisban, valamikor a standard idő szerinti 3800-as években játszódik a történet. Ez a hatalmas időbeli távolság akár el is riaszthatná a műfajtól idegenkedő olvasót, mégis azt mondom, hogy azok is élvezettel olvashatják ezt a könyvet, akik amúgy nem kedvelik a sci-fit. A fantasztikus jövőbe vetett karakterek problémái annyira maiak, hogy képtelenség külső szemlélőként olvasni a kötetet. Jómagam valamikor a 40 oldal táján adtam fel az idegenkedést, hogy aztán egy lebilincselő kaland részese lehessek.
Három szereplő (Judy, Giin, Yaan) sorsán keresztül ismerkedünk meg a Raas családdal, a szigorú hagyományok szerint működő gazdag, formálisan vallásos, elit közösséggel, a Kavennel, valamint a Csillagközi Unió társadalmi feszültségekkel terhelt mindennapjaival. A bolygóközi űrutazások, a fantasztikus szerkezetek és a különleges mentális képességekkel bíró vezetők mind-mind ismert kliséi a tudományos-fantasztikus irodalomnak, „Raana Raas” könyve mégis egyéni, különleges helyet foglal el a műfajban. Ennek talán az az oka, hogy képtelenség érzelemmentesen végigolvasni a könyvet. Az ogfák vöröse a szereplők gazdag jellemvilága, a köztük lévő kapcsolatok érzelmi fűtöttsége okán folyamatos döntési helyzetbe állítja az olvasót. Mély etikai problémákban kell döntést hozniuk a szereplőknek, ugyanakkor a könyv ezekkel a kérdésekkel az olvasót is szembesíti: döntenie kell, hogy melyik szereplővel szimpatizál, ám a döntést a jellemek és a konfliktusok összetettsége meglehetősen nehézzé teszi. Talán nem véletlen, hogy a honlap fórumában a legtöbben a kedvenc szereplő-utált szereplő rovatban írják meg a véleményüket.
Szerencsére az író stílusa oly gördülékeny, hogy bátran belefeledkezhetünk a történetbe, nem akadályozzák az olvasást stilisztikai és logikai buktatók, így a Csodaidők első kötete – mely a tetralógia prológusaként is olvasható – magával tudja ragadni az olvasót. A szerző pedig a mesebeli okos lányhoz hasonlóan jól ért a hatáskeltéshez: mutat is valamit, meg nem is, reméljük, a folytatásban sem kell csalódnunk, mert már nagyon sokan várják a következő részt.

Pompor Zoltán

A Négyszögletű Kerek Erdő

A Négyszögletű Kerek Erdő nemcsak nyelvi és formai, hanem világképi szempontból is a legegységesebb, az előző mesék morális világát összegző, betetőző kötet. Olyan kulcsfontosságú motívumok kerülnek újra középpontba, melyek Lázár Ervin első két évtizedének munkásságában érlelődtek, A Négyszögletű Kerek Erdőben megfogalmazott értékrend azonban a következő húsz év munkáira is előremutató hatással van. A magánnyal szembenálló közösségi lét fontossága, a szeretetmitológia, a mesélő attitűd formai sajátosságai, a játék mint lélekmentő tevékenység mind-mind fontos elemei voltak a korábbi Lázár Ervin-szövegeknek. Mindezen túl az Erdőbe érkezés egyfajta végállomásnak is tekinthető a magány elleni harcban: a szöveg narrátorát biztonságban tudhatjuk, hiszen a veszedelmek elől a Négyszögletű Kerek Erdőbe menekítette egy gyermekforma macska.
A Négyszögletű Kerek Erdő olyan önálló mesék füzére, melyet a szereplők személye tesz egységessé, a könyvnek nincs összefüggő története, bár néhány ponton találkozunk korábbi kalandokra történő utalásokkal, mégis a történetek önállóan is egy-egy kerek egész mesét adnak. A történet elbeszélője csupán az első fejezetben hőse a mesének, ekkor E/1-ben mesélve a történetet vezeti be az olvasót a Négyszögletű Kerek Erdőbe, majd a mindentudó narrátor nézőpontjára vált át a szerző és a szövegen kívülről meséli el a szereplők kalandjait.
A történet hőseit Mikkamakka vezeti a hétköznapi világból a mesei erdőbe. A zárt erdei világ emlékeztet A kisfiú meg az oroszlánokban helyszínül szolgáló kertre, mely a képzelet és a mese szabályai szerint működik, és csak különleges meghívással lehet eljutni oda. Az erdőlakók (Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Aromo, Vacskamati, Nagy Zoárd, Szörnyeteg Lajos és persze Dömdödöm) mindannyian különös, különc egyéniségek, akik arra kényszerülnek, hogy a hétköznapi világban el nem ismert értékeiket az Erdő zárt világában éljék meg. Aromo és Ló Szerafin történetében ráismerhetünk a mindent uniformizáló, szűklátókörű, elnyomó diktatúra vonásaira. A nyúlfutás mintája a teknősbéka lesz, míg a kék színű csodalovat (lócsodát) pedig a csodára vak, dilettáns hivatalnokok „lószínűre” akarják átfesteni: „… az emberek nem hisznek a csodákban, a kék lovakban meg még kevésbé.” Ennek a humortalan, korlátolt gondolkodású világnak lesz emblematikus figurája Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, aki vak minden olyan fantasztikus dologra (nevetés, játék), ami az életet élhetőbbé, sokszínűbbé tehetné. A közös nevetés egyébiránt az egyik legfontosabb szomorúságűző szer, aki képes kacagni, hahotázni, az már megtette az első lépést afelé, hogy legyőzhesse mélabúját: „A nevetés ránk is ránk ragadt, a réten már nevetve futottunk.” A közös nevetés és a közös játék közösséget teremt, melynek megélése elképzelhetetlen a közösségen kívül rekedt, diktatórikus hajlamú Zordonbordon számára.
A külvilág kizárásával létrejövő közösség tagjai először önmagukkal, majd egymással kerülnek konfliktusba. Az egyes epizódok pergő párbeszédeiből megismerhetjük az erdőlakók csökönyös természetét, kalandjaik azonban a kisszerű vitákon túlmutatva a másik elfogadásának tanulásáról szólnak, arról, milyen nehéz feladniuk úgy önmagukat, hogy valami értékesebb részévé válhassanak, ennek az elfogadásnak lesz az alapja a szeretet. „Mert tudja, hogy szükségünk van rá” – hangzik Mikkamakka egyszerű magyarázata a közösség erejéről, hiszen a barátok bármennyit veszekednek is, attól barátok, hogy számíthatnak egymásra. Mikkamakka kulcsfontosságú szereplője a történetnek, a Micimackó Róbert Gidájához hasonlóan kicsit kívülről, a felnőtt perspektívájából szemléli a történeteket. A gyermekként civakodó, egymást nehezen megértő szereplők indulatait bölcs nyugalommal csendesíti, ráadásul a külső veszedelmet az ő megérkezésével tudják legyőzni, és ő az, aki mindig pontosan érti, mit mond Dömdödöm.

Pompor Zoltán

A hétfejű szeretet

Előszó

Gyermekkorunk meséinek ismerős szereplője a hétfejű sárkány. A tündérmesei hőst a boldogság felé vezető vándorúton segítőtársak kísérik, és ellenségek akadályozzák: hét-, tizennégy-, huszonegyfejű sárkány, gonosz mostoha (boszorkány), óriás, manók. A makulátlan erkölcsű hős a tündérmesei szabályoknak megfelelően felülkerekedik a Gonosz erőin, levágja a sárkány összes fejét, így helyreáll a megbomlott Rend, nem áll semmi a boldogság útjába.
A tündérmesék strukturális és morális elemeit felhasználó, ám azokat átalakító, ironizáló modern mesékben a Jó és a Rossz örök küzdelmének helyébe gyakran a hős lelkében dúló háborúság lép, leegyszerűsítve: a hősnek saját személyiségének árnyoldalát kell legyőznie ahhoz, hogy meglelje (lelki) boldogságát. Lázár Ervin elbeszéléseiben és tündérmese-parafrázisaiban a boldogságkereső hős a hagyományos tündérmesei paradigmát követve „külső” ellenséget keres, végül azonban saját lelkének rendezetlenségével szembesül. A szerző novelláinak szereplői ugyan távoli rokonai a mesehősöknek, vágyaik, küzdelmeik mégis hasonlóvá teszik őket a mesék biztonságos emberi közösséget kereső hőseihez.
Lázár Ervin szöveguniverzumának középpontjában a szeretet áll, már a legelső Illés Ézsaiás-novellákban a próféta ezt az érzést keresi tétova emberi kapcsolataiban, a felnőtt-gyermek elbeszélések és a pusztai világról írt novellák a szeretet közösségformáló erejéről tanúskodnak, a mesék hősei pedig Dömdödömtől kezdve Bab Bercin át Berzsiánig a szeretet megélésére tesznek kísérleteket, hogy végül a szeretet a Hétfejű Tündérben váljék megtapasztalható valósággá. A Hétfejű Tündért keresi Szegény Dzsoni és Árnika, őt akarja legyőzni az önmagát nem ismerő kardoskodó, vagdalkozó gyermek, hogy aztán hat fejét levágva a Tündér ölelésében rádöbbenjen arra, hogy nem ellenségre, hanem szerető, megértő barátra lelt.
Lázár Ervin mesevilágában a népmesei morált felváltja a krisztusi tanításokra épülő szeretetmorál; a Hétfejű Tündér hét feje a szeretet hét aspektusának szimbolikus kifejeződése.
A szeretet először is azonos a boldogság keresésével és megtalálásával, a boldogságkereső hősnek azonban céljai elérése során nincs joga pusztítani, a szeretet próbáit kiállva nyerheti el a boldogságot. Másodszor a szeretet közösségi létforma, a magányos hős számára elérhetetlen, csupán az találkozhat az igazi szeretettel, ha képes saját szabadságát feláldozni és a részévé válni a közösségnek. El kell veszítenie egyéni céljait, hogy új, közösségi célokat nyerve megtapasztalhassa az önfeláldozó szeretetet. Így aztán a szeretet – harmadszor –, önfeláldozó: odafigyelést, összpontosítást igényel a célokra, emberekre. Negyedszer a szeretet képes megváltoztatni az életet, a szeretet közelében nemcsak a hős élete formálódik át, hanem a szeretettől megérintve másokat is megajándékozhat a megbocsátás élményével. A Százarcú Boszorkány – bár megérdemelné – nem pusztul el, kap még egy lehetőséget, a Hétfejű Tündért legyőzni vágyó hőst végül a Tündér megbocsátó szeretete „győzi le”. A szeretet felszabadult öröme képes feloldani a szív görcseit. A szeretet ötödik és hatodik feje a nevetés és a játék (legyen az a bukfencezés vagy a felnőtt és a gyermek közös fantáziajátéka), mely a rossz embereket távol tartja, a játékra nyitottakat összehozza. Végezetül a hétfejű szeretet utolsó feje az adakozó szeretet, mely úgy ad, hogy nem vár viszonzást, nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem vár viszonzást.
Lázár Ervin elbeszéléseiben és meséiben tudatos tartalmi és formai kísérletezés, útkeresés nyomait találjuk. A hagyományokból merítő, ám azokat nem egyszer felülíró játékos formák, a hősök identitás- és kapcsolatkereséséhez kötődő szeretet alapú morál egyaránt jellemzője Lázár Ervin prózájának, melyet olvasva mi is részesei lehetünk a közös játéknak, megtapasztalhatjuk a szeretet különböző arcait, hogy – ahogyan azt a mesék tették egykoron – megtanuljunk élni.

Pompor Zoltán

Rumini 1-2

Berg Judit

Kálmán Anna (ill.)

Rumini

Budapest, Pozsonyi Pagony, cop. 2006

Hallottatok már Pelevárról? Egy távoli sziget fővárosa. Ott található a világ legnagyobb kikötője és a híres bazár. Sehol máshol nem lehet zsugorító meg növesztő port kapni; csak itt árulják a híres látóüveget, amivel a falon is át lehet látni; de van még örökké világító mécses, láthatatlanná tevő kalap, soha ki nem fogyó gyümölcskosár, a régi pajzsokról, késekről, fegyverekről, kincses ládákról és csodakenőcsökről nem is beszélve.
A Szélkirálynő nevű hajó éppen Pelevárba tart, fedélzetén Egérország legkiválóbb matrózaival, Negróval, a szigorú fedélzetmesterrel, Ajtonnyal, a hajószakáccsal, a nagy tudású Cincogi doktorral, és két mindenre elszánt hajósinassal, Ruminivel és Balikóval.
Az út hosszú és veszedelmes, és hogy a baj még nagyobb legyen: a viharos szél a félelmetes hírű Ragacs-tengerre sodorja a Szélkirálynőt. Először vad tengeri szörny támad rájuk, majd a megrongálódott hajóval ismeretlen, a térképen sem jelzett szigeten kényszerülnek kikötni. Mi történik, ha a szigetlakók ellenségnek hiszik őket? Hogy tudnak átkelni a rettegett Sárkány-szoroson? Mit rejt a lakatlan sziget, ahol vízért szállnak partra? És hová tűnt Rumini?
Pelevár közelében kalózok portyáznak, a pele király udvarmestere cselszövésre készül, a bazár titkos, föld alatti járataiban rabszolga-kereskedők ütöttek tanyát. A Szélkirálynő egyik veszélyből a másikba sodródik, és Ruminit még mindig nem találják. Pedig Rumini időközben nagy titokra bukkant, később pedig hatalmas bajba került. Naftalin Rufus, az öreg mókusmágus talán segíthet megtalálni, de varázslata sok pénzbe kerül. Rumini barátainak pedig nincs egy árva vasuk sem. Ehelyett azonban van sok eszük, bátorságuk és jókedvük, és mivel Rumini sem tétlenkedik, a végén minden titokra fény derül. De vajon lesz-e pénzük, hogy még a bazárban is vásároljanak?

Forrás:http://www.bergjudit.hu/rumini/mesek_rumini.html

Berg Judit
Kálmán Anna (ill.)
Rumini Zúzmaragyarmaton
Budapest,Pozsonyi Pagony,cop. 2007

A Szélkirálynő nevű hajó és egérmatrózai velük együtt Rumini is Egérország kikötőjében vesztegelnek egy ideje, amikor Bojtos Benedek kapitány bejelenti, hogy a társaság ismét útra fog kelni. Az út nem ígérkezik könnyűnek, hiszen Jégvárosba, Zúzmaragyarmat fővárosába kell szállítaniuk élelmiszert. Hamarosan kiderül, hogy a legénységnek nem csak a hideg okoz gondot, hanem a fedélzetre érkezett két új útitárs is, Rianástorky Jégcsap Hubert uraság, aki Zúzmaragyarmat helytartója és Zúzmó Alex is, akik felettébb gyanúsan viselkednek. Ruminiék izgalmas utazásnak néznek elébe, s még nem is sejtik, hogy egy trónbitorlóval lesz dolguk Jégcsap Hubert személyében, s hogy Zúzmaragyarmat helyett előbb Sötétváraljára keverednek. A Szélkirálynő legénysége Miklós király uralmának helyreállításában is segítkezik, s a regény végére Ruminit még lovaggá is ütik. Az elsősorban kisiskolásoknak ajánlható regényt Kálmán Anna fekete-fehér rajzai kísérik.

Forrás: www.kello.hu

Bővebben Ruminiről és a szerzőről:
http://www.bergjudit.hu/

Friss gyermekkönyvek 2008_június

Mosonyi Aliz-Gyöngyösi Adrienn (ill.)
Piroska és a farkas
Budapest,Pozsonyi Pagony,cop. 2008

Egy mindenki kicsik és nagyok által nagyon is jól ismert, a legendás Grimm fivérek által lejegyzett mesét, Piroska és a farkas történetét költötte újra Mosonyi Alíz, a kívülről fújt fordulatokba új életet lehelve. A forgatókönyv alapvetően nem változott, a mesélő-író hű maradt az eredeti történethez a különbség a friss, lendületes ritmusban, a modern (de nem modernkedő, lezserkedő) szóhasználatban rejlik. A sztori újfajta megközelítését segítik a szokatlan képi világú, a patchwork és a szürreál határmezsgyéjén elhelyezhető színes illusztrációk. A mesekönyv az Ünnepi Könyvhét alkalmából látott napvilágot.

Finy Petra - Gyöngyösi Adrienn (ill.)
Lámpalány meséi - történetek rossz alvókról
Budapest,Pozsonyi Pagony,cop. 2008

Rufusz Rafael egyáltalán nem hétköznapi kisfiú. Először is, az átlagostól jelentősen eltérő külsővel áldotta meg az ég: olyan vörös hajjal, ami még egy rókakomát is büszkeséggel tölthetne el, s fürtjei ráadásul vad csigákban göndörödnek. Másodszor pedig Rafael hihetetlenül intelligens, már egy évesen folyékonyan beszélt ja, és remekül ért a varázsláshoz is! Egy dolog azonban hibázik vele, tudniillik, hogy ő a világ egyik legrosszabb alvója. Így aztán nem csoda, ha az álmatlanul töltött éjszakákon durmolás helyett kedvenc mágikus hobbijával, a tárgyak életre keltésével foglalkozik, s azzal, hogy egy-egy mesét kerítsen köréjük az éj sejtelmes leple alatt Az Ünnepi Könyvhét alkalmából kibocsátott, sok kedvességgel és humorral megírt mesekönyvet Gyöngyösi Adrienn színes rajzai kísérik.

Berg Judit - Agócs Írisz (ill.)
Cipelő cicák a városban
Budapest,Pozsonyi Pagony,cop. 2008

Legtöbbünknek valószínűleg a leghalványabb sejtelme sincs róla, hogy kik lehetnek azok a bizonyos cipelő cicák. Ellenben a három testvér, a hétéves Lili, az ovis Marci és a totyogós Dorka annál többet tud ezekről a fura kis huncut lényekről, akik abban a pillanatban előkerülnek, amint megkezdődik a játék a gyerekszobában csak győzzék a gyerekek megfékezni őket! Szerencsére a három babzsákra emlékeztető bájos cicvarek nemcsak csibészkedni, hanem segíteni is tud, sőt ha kell, még az esti vacsorán is részt vesznek a tesókkal Berg Judit bájos meséjét Agócs Írisz finom humorérzékkel, remek ízléssel megalkotott színes rajzai illusztrálják a mesekönyvben, amely az Ünnepi Könyvhét kiadványa.

Forrás: www.kello.hu

Kalandozások a gyermeki fantáziában

Huszonöt éven át érlelődött. Egy nagy festményben szerettem volna az álom világát bemutatni. Ezt maga a szerző, Sven Nordqvist mondja a "Hova tűnt a testvérem?" című kötetéről, melynek nem is annyira a története, sokkal inkább a rajzok adják a különlegességét. Ez a kötet érdemelte ki a 2007-es svéd irodalmi August-díjat.

Színes szélesvásznú kötet
Sven Nordqvist neve Pettson és Findusz kalandjai kapcsán kell, hogy ismerős legyen a magyar olvasóközönség előtt. A hagyományosan nagyon gazdag svéd gyermekirodalom újhullámának jeles képviselője nemcsak mesélője, hanem illusztrátora is a sorozatnak, és Nordqvist esetében a képi megjelenítés legalább annyi izgalmat rejt, mint a szavakkal elmondott történetek. A Hová tűnt a testvérem? Esetében ez különösen így van. Már méretében, formájában is elüt a hagyományos képeskönyvektől. Nagyméretű, „színes, szélesvásznú” élményt nyújtva a böngészni vágyó gyermeknek - avagy gyermeklelkű felnőttnek.

A képzelet szárnyán
A történet önmagában meglehetősen banális: egy kisegérnek eltűnik a testvére, és a bölcs egérapót hívja segítségül a nyomozásban. Léghajóba szállnak, bebarangolják az egész világot, hogy aztán otthon a konyhában találjanak rá az elveszettnek hitt testvérkére. A világjárás önmagában is nagy kaland hát még akkor, ha nem evilági: a két egeret - egy gyermek és egy felnőtt! - a léghajó a fantázia világába repíti. Útjuk során szokatlan helyeken járnak, különös lényekkel találkoznak, olyan teremtett világba repül velük az olvasó, amelyet a gyermeki képzelet szabályai működtetnek.

Léghajó a fantázia tengerén
Álomvilág ez, ahol a lehetetlen lehetségessé válik, a gyermeki gondolkodást felejtő felnőtt számára éppen ezért tűnhetnek ismerősnek ezek a képek, hiszen leginkább álmaink (tudatalattink?) nonszensz montázs-képeit idézik. Valóság és képzelet egyszerre van jelen ebben a szép, rút, komikus, groteszk képi világban, a lehetséges és a lehetetlen határán egyensúlyozó művész magával rántja a hitetlenkedő szemlélőt a lehetetlenbe, és zuhanunk, mint Alice a nyúl üregébe. Csodaország ez is, a gyermeki képzelet nonszensz világa, mely felől olvasva a képeket illusztráló szövegmorzsák érthetetlensége is érthetővé válik. Hiszen így működik a gyermek világa! Milyen kár, hogy csak ritkán ülünk be melléjük a léghajóba…